A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 4. szám
A Csemadok életéből HAGYOMÁNYŐRZÉS . SOSEM ÉRHET A CSEMADOK losonci (Lučenec) járási bizottsága és néprajzi szakbizottsága 1981. dec 12-én kiállítással egybekötött járási néprajzi szemináriumot rendezett, melynek célja a néprajzi gyűjtőmunka, a hagyományápolás és részben a Tavaszi szél népdalversenyre való felkészülés segítsége volt. A néprajzi szakbizottság 1979-ben jött létre. A kezdeti nehézségek, az út- és módszerkeresés után megindult gyűjtőmunka első eredménye egy illusztrált néprajzi értesítő volt. A mostani szeminárium nemcsak a szakbizottság tagjainak, de minden néprajz iránt érdeklődőnek, főleg a folklórcsoportok vezetőinek szakmai tudását volt hivatott bővíteni. A szervezők és előadók az említett célok érdekében mindent megtettek, sajnos a meghívottak a folklórcsoport vezetői, a helyi szervezetek kultúrfelelősei nem tanúsítottak kellő érdeklődést, közülük csak kevesen jelentek meg, és ezt a kedvezőtlen időjárással sem lehet igazolni. A mintegy harminc főnyi hallgatóságnak viszont sokat adott ez a rendezvény. A két előadás, a vita, a kiállítás megtekintése s a néprajzi szakbizottság ülésének határozatai hozzájárultak ahhoz, hogy a Fábry Zoltán által oty fontosnak tartott „múlttal összekötő vonal" ne szakadjon tovább. Dr. Újváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének tanára, egykori rimaszombati diák, a gömöri népballadák kiváló ismerője a palóckutatás múltjával, illetve jelenlegi feladataival foglalkozott. Részletesen elemezte, mit érdemes és mit szükséges a nógrádi és gömöri palócvidéken gyűjteni. Hangsúlyozta, hogy a pásztor- és juhászdalok, a betyárballadák sok változatban fordulnak itt elő, gyűjtésük még érdekes, értékes eredményeket hozhat Rámutatott, hogy míg a balladák párhuzamai nemzetköziek, a lírai műfajok, pl. a szerelmi dalok egyediek, jellegzetesen helyhez kötöttek, gyűjtésük ezért is rendkívül fontos A közmondások, szólások vagy a szokások — elsősorban a falu területen jellemző farsangiak — megfelelő kérdőívekkel könnyen, különösebb szakképzettség nélkül is eredményesebben gyűjthetők, diákok is sokat tehetnének ezen a téren. A magyarországi vendég felhívta a figyelmet az interetnikus kapcsolatok kutatására, hiszen a nyelvhatáron élő néprajzosoknak erre jó lehetőségeik lennének. Előadását dr. Újváry Zoltán azzal a gondolattal zárta, hogy őseinkkel csak az köt össze, amit örökségükből megőrzőnk, összegyűjtünk — feladataink ezért óriásiak, főleg itt a losonci járásban, ahol a néprajzi tevékenység a jelek szerint még csak most van kialakulóban. A szeminárium másik előadója Méry József né, a CSEMADOK KB néprajzi szakelőadója számos gyakorlati tanácsol útmutatást adott a hagyományőrző tevékenységgel kapcsolatban. Közölte, hogy a CSEMADOK immár hagyományos nyári néprajzi szemináriuma 1983-ban a losonci járásban kerül megrendezésre. Nagy fontosságot tulajdonított a tájházak, néprajzi szobák létesítésének, a mostani kiállítás gazdag anyaga is megkívánja ezt. A tájházak látogatása az iskolákban folyó honismereti nevelést is segítené. Ezzel kapcsolatban azt tanácsolta a néprajzi szakbizottságnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a járási múzeummal, a jnb kulturális osztályával, illetve az illetékes helyi nemzeti bizottságokkal. 4A szemináriummal egy időben és egy helyen a füleki Városi Népművelési Központban — rendezett néprajzi kiállítás a maga nemében egyedülálló, hiszen egy — ugyancsak a néprajzi szakbizottság által egy korábbi Tavaszi szél — döntő alkalmából rendezett — kisebb kiállítástól eltekintve ilyen rendezvény a járásban még nem volt. A kiállított anyag kölcsönzött, hiszen állandó gyűjteménynek a szakbizottság egyenlőre nem tud helyet biztosítani. A textilanyag túlnyomó részét a szövetség ragyolci helyi szervezete által korábban rendezett kis kiállítás legszebb darabjaiból válogatták. Viseleteket Csákányházáról kölcsönöztek. Eszközöket, edényeket egy szép faragott szuszékot a füleki alapiskola néprajzi gyűjteményéből Vas József tanító bocsátott a szervezők rendelkezésére. Néhány Pincröt, Galsáról, Vecseklöről származó tárgy nélkül is szegényebb lett volna a kiállítás, melynek létrejöttét a rendező járási bizottság, illetve néprajzi szakbizottság mellett sokan segítették: a Városi Művelődési Központ termet és néhány segédeszközt biztosított a Nógrádi Múzeum paneleket kölcsönzött, a gimnázium tanulói az anyaggyűjtésben, berendezésben, sőt a kiállítás őrzésében is részt vettek. A kiállítás a helyiség (egy volt színházterem) adta lehetőségekhez igazodott A bejáratnál történeti és irodalmi tájékoztatás fogadta a látogatót Időrendi sorrendben olvashatta a palóckutatás eddigi eredményeit, a palócok eredetének, származásának különféle magyarázatait Az első jelentős palóckutató, Reguly Antal kevéssé ismert Palóc jegyzeteiből váloPalócszoba —— tnnci A JÖVŐBE ____ Dr. Újváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára előadás közben A kenyérsütés eszközei gatták ki a rendezők a Fülek környékén gyűjtött adatokat. Az elérhető néprajzi szakirodalomból főleg a palóckutatással kapcsolatos kiadványokból, gyűjtési kérdőívekből — köztük a dr. Újváry Zoltán által hozottakból — is ízelítőt nyújtott a kiállítás A Felső-lpoly mente falvai népi építészetének jellegzetességeit a tornácot és az oromfalat egy fényképsorozat mutatta be. A terem négy sarkában egy-egy tematikus együttest igyekeztek kialakítani: egy „szobabelsőben" láthattunk szuszékot derékaljat, hímzett párnákat, az asztalon faragott tükröt és gyertyatartót festett tányérokat Egy másik sarokban háztartási eszközöket, edényeket csoportosítottak. Forma- és színgazdagságban főleg a cserépedények tűntek ki, köztük is egy több mint százéves gömb alakú hatalmas mázas tárolóedény. A kenyérsütés egykori eszközeiből is láthattunk néhányat: falapátot, szénvonót, pemetét. dagasztóteknöt szakajtókat, kosárkendőket stb Kenderből szőtt törülközők adtak szép hátteret a kenderfeldolgozás eszközeinek: a fésülésre szolgált „héhelynek", a díszesen faragott guzsatyoknak, festett rokkának, motolláknak, csörlőszerkezeteknek. A palóc keresztelő, a „poszrik" hangulatát egy fehér terített asztal idézte. A leggazdagabb, legszínesebb kiállítási anyagot a textíliák képezték, hímzett térítők, dísztörülközök, kalácskendők. Néhány ruhadarab — „vizitke", ingván, kendők — emlékezteti az egykori palócviseletre. A rendezők remélik, hogy kiállításuk alapgondolatát sokan tudatosították: a falvak népének egykori használati tárgyai egy elmúlt életforma tárgyi emlékei, őseink leleményességének, szépérzékének, díszítőkedvének bizonyítékai; őrizzük meg őket a jövő számára, ismerjük, ismertessük meg általuk népünk múltját! BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN A szerző felvételei 7
