A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 26. szám
A Csemadok életéből SZEBB, HA KETTEN ÖSSZEDALOLNAK . zülük elfogadható, vagy ennél is jobb színvonalon. A nők érvényesülésének gondját, a pletykát és a rossz hivatali-munkahelyi viszonyokat kifigurázó darabot, Dávid Rózsa: Könnyű a nőknek című vígjátékát mutatta be a gazdag múltú komáromi színjátszó együttes Tarics János részleteiben is kidolgozott, pontos rendezésében. Igaz, az előadás folyamán jól szórakoztunk, de a jövőben igényesebb darabválasztást várunk ettől a jó képességű gárdától. Stílusában egységes, jó tempójú előadással rukkoltak ki a Jókai-napokon először bemutatkozó negyedi (Neded) színjátszók, akik hazai magyar szerző, Klimits Lajos: Névtelen levél című bohózatával arattak megérdemelt sikert. Az ambiciózus együttes tehetsége láttán nem túlzás az az elvárás, hogy e csoport az ideinél komolyabb feladatok megoldásával próbáljon fölzárkózni műkedvelő mozgalmunk élvonalához. Ehhez igényesség és céltudatosság dolgában hasonló utat kellene választaniuk, mint azt Romanovics Lívia, a pozsonyeperjesi (Jahodná) színjátszók vezetője és rendezője tette, aki valóban komoly feladatra vállalkozott, amikor Ardi Líives: Az emlékmű című sokszereplős, már-már abszurdba hajló groteszk játékának bemutatása mellett döntött. A rendező, az igyekvő fiatal gárda és a művészeti tanácsadóként besegítő Bugár Béta közös érdeme, hogy ez az előadás a fesztivál egyik jelentős eseménye lett. A legnagyobb sikert azonban a fülekiek (Fiľakovo) aratták, akik Mázik István rendezésében Gyárfás Miklós: Kényszerleszállás című vígjátékát mutatták be. Lendületesen erőteljes, kidolgozott előadás volt az övék, finoman kiélezett helyzetekkel. Sikerüknek mindenki szívből örült, aki szereti és támogatja az amatőr mozgalmat, mert vert helyzetből tudtak fordítani, hiszen tavaly bizony alapos leckét kaptak Komáromban. Esetleges sértődés vagy félremagyarázás helyett azonban az önművelés és a céltudatos munka eszközéhez nyúltak, ami meg is hozta a kívánt eredményt. Valami hasonló fejlődést várunk a buzitai (BuzicaJ Kanyapta színjátszó csoporttól, mert most látott előadásuk — A megóvott szüzesség, avagy Tabarin mester csínytevései című vásári komédia — sajnos hemzsegett az elemi hibáktól. A szereplők alig játszottak a színpadon, sőt még a szöveg sem élt bennük igazán ... Merőben más műfajt: drámát választottak a lévai (Levice) színjátszók, akik Cúth László rendezésében Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című színművét mutatták be. Az előadás nem tudta kellőképpen érzékeltetni Sarkadi lélektani drámájának igaz értékeit, ezért úgy tűnt, hogy körültekintőbb és jobb darabválasztással egységesebb, színvonalasabb teljesítményt nyújthattak volna, hiszén a lévaiak sincsenek híján színészi tehetségnek és akaratnak. Ennyit hát az idei Jókai-napokról. Befejezésül hadd mondjam el már csak azt, hogy idősebbeknek és fiataloknak elért eredményeinkre, reális terveinkre alapozva kell tovább munkálkodniuk a következő hónapokban és években. Amatőrszinjátszásunk csak így léphet túl a tisztes középszer szintjén, a Jókai-napok művészi, társadalmi, közösségi és emberi szempontból csak így válhatnak nemzetiségi kulturális életünk valóban országos mércével mérhető rendezvényévé. Sokáig emlékezetes, megható és bensőséges ünnepségre került sor Galántán, egy meleg május estén. A galántai járási folklórcsoportok próbáját látogatta meg a közel kétszáz fős Kodály Társaság csoportja, amelynek tagjai a Kodály-hagyományok nyomában jártak Szlovákiában és Trnavából, az egykori Nagyszombatból érkeztek Galántára. A spontán találkozás a testvériség és az internacionalizmus eszméjének megnyilvánulása volt. Az est jellemző gondolatát Ősze László, a Nemzetközi Kodály Társaság titkára fogalmazta meg egy Kodály-nyilatkozatra emlékezve: „Ha munkásságunk eredményét más nemzetek is felhasználhatják saját zenei anyanyelvűk megismerésére, úgy érezzük, nemcsak egy kis ország, de az egész emberiség ügyét szolgáltuk." A testvériség, az egymás kultúrájának megismerését szorgalmazó bartók-kodályi zenei program ma is időszerű. Örülünk, ha ennek konkrét megvalósulását látjuk. A galántai találkozó a maga rögtönzésével is az volt. A kíváncsiság, hogy a látogatók a Mester „hét legszebb évének városában" mit találnak a táj, a Mátyus-föld népzenei anyagából, kielégült. A vendéglátók szempontjából a vendégek soha jobbkor nem jöhettek volna. A Tavaszi szél... járási döntője után ott voltak a „beugrani" mindig kész kórusok. A peredi (Tešedikovo) Pitypang gyermekkar, Jónás Katalin vezetésével, a Galántai Kodály Zoltán Daloskor és a Galántai Gimnázium leánykara, mindkettő Józsa Mónika fiatal karnagy vezetésével. A peredi kórus ismét csillogott. (Két héttel korábban 1982. JÚNIUS 26 — szombat 15.00 órakor A galántai járás népművészete című kiállítás megnyitása 16.00— 18.00 Vidám zenés üdvözlet Fellépnek: A Melódia '81 győztes énekesei: Farkas Zsuzsa, Bencsík Lívia, Stirber Péter, Oláh Erika, Suba Mária. Suba Viera és a Fornax zenekar, továbbá Dráfi Mátyás színművész; valamint a CSEMADOK érsekújvári h. sz. társastánc-csoportja 19.00— 22.00 Ünnepi nagygyűlés és az „Udvarunkba —, udvarunkba ..." cimű népművészeti műsor. kitűnő eredménnyel szerepeltek az iskolai kórusok kerületi versenyén, Érsekújvárott, ahol megszervezték az aranysávos minősítést és a zsűri külön dicséretében részesültek.) Állíthatom, énekkari kvalitásuk híre túljutott az országhatáron. Sikerükhöz Szokolai Sándor zeneszerző is gratulált, akinek művét gyakran énekli a gyermekkar. Józsa Mónika munkássága csak most van kibontakozóban, adva lévén a megfelelő feltételek — a jó hanganyag, a próbákra lelkesen járó tagok. A leánykar előadásában Bárdos Lajos: Torreádor című művével bizonyított. Elhivatott ügyszeretetére jellemző, hogy mielőtt elhangzottak volna részletek Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica cimű kétszólamú népdalfeldolgozásaiból szószerint idézett a kiadvány hátlapján található Kodály-ajánlásból. „Galántai Népiskola, mezítlábas pajtásaim : rátok gondolva írom ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészek-kiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok: hová lettetek? Ha minket akkor effélékre (és még egyre másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! így azokra marad, akit most kezdik tanítani, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedatolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd igazán; Örvendjen az egész világ!" Fellépnek: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes, a Želiezar szlovák táncegyüttes, valamint a magyarországi Bodrog Táncegyüttes. 22.00 órától Népmulatság 1982. JÚNIUS 27 — vasárnap 9.30 órakor A Felszabadulási emlékmű ünnepélyes megkoszorúzása és a népművészeti együttesek színes felvonulása Helyszín: Rozsnyó, Bányászok tere 10.30—12.30 „Gyermekek a gyermekek-Az idézet tartalma szuggesztív erejű volt. Az oldódó érzések otthonos hangulatot varázsoltak a terembe. Az együvétartozás és a testvériség melege tovább forrósodott a folklórműsor előadása közben. Szinte természetesen jött, hogy a peredi citerazenekar előadása alatt a közönség halkan dúdolta — nehogy megzavarja a szép citeraszót — a felhangzó népdalokat. A vendégek Kodály Zoltán: Pünkösdölö című müvével mondtak köszönetét a műsorért. azért a nyílt baráti fogadtatásért, amelyben részük volt, amely lehetővé tette számukra, hogy betekintést nyerjenek a járás népművészeti hagyományainak kincsestárába. Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg azt a rögtönzött népművészeti kiállítást, amelyet a kultúrház előadótermében rendeztek meg jeles folkloristáink. A helyszíni kiállítás mellett a Galántai Járási Múzeum anyagát is megtekinthették a társaság tagjai. A galántai járás népművészeti hagyományainak ápolása terén végzett munka elismeréseként Szokolai Sándor a Magyar Kodály Társaság nevében átadta Mézes Rudolfnak, a CSEMADOK galántai járási titkárának és a baráti kapcsolatok ápolójának Záreczky Elemérnek a társaság Kodályemlékérmét. A szervezők érdeme, hogy a háromórás műsor nem volt vontatott. Bár rögtönzött volt, mégis egységes egészet alkotott és kiváló művészi teljesítményeket nyújtott. nek." Fellépnek: A VII. Dunamenti Tavasz győztes színjátszó és irodalmi színpadi csoportjai, az ONF '81 győztes gyermektánccsoportjai. 14.00—17.00 „Egy hazában élűnk" gálaműsor. Fellépnek: az ONF '82 győztes táncegyüttesei, továbbá a Fehér Liliomszál. a Tátika és a Barkóca gyermektánccsoportok, a borzovai és szilicei folklórcsoportok, az Ifjú Szívek, a CSMTKÉ, a Železiar szlovák, a Karpatyanin ukrán és a magyarországi Bodrog táncegyüttesek. DEBRÖDI D. GÉZA A gombaszögi XXVII. Országos Kulturális Ünnepély műsora MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei 7
