A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 3. szám
Hallottuk- olvastukláttuk Innen-onnan RÁDIÓ Vonalvég Miután Ipper Pál „leadta" a 168 órá-t, a Kossuth adó egyik legjobb és legnépszerűbb politikai-publicisztikai műsorát, azonnal új és érdekes szerkesztésű műsorral jelentkezett. Igaz, most már nem hetente hallani hangját, hanem havonta egyszer; és nem szombat délután, hanem hétfőn későn este. Bár a műsor alapötlete nem vadonatúj, takarékos világunkban azonban meglehetősen merész: a világ három pontján három tudósító beszélget egy-egy témáról a műsorvezetővel, egymással — félóra hosszat. Élőben, egyenes adásban, s ez a tény már eleve feldobja a műsor színvonalát. A legutóbbi adás témája: Mozgássérültek a világban. Párizsi, tokiói, berlini tudósítók voltak a vonal végen, s mondták az 1981-es év vége kapcsán, mi történt az egyes országokban a rokkantak nemzetközi éve alkalmából. Konkrét példákkal huzakodtak elő, s egy fontos tényt mindannyian kiemeltek: az adott országban a mozgássérülteknek nyúj tott segítség nem kampány jellegű, hogy már évek, évtizedek óta rendszeres és nem ér véget az ENSZ nemzetközi évének befejeztével. Elmondták, hogy a közhasználatú illemhelyeket, a középületek — így mozik, színhá zak, hivatalok — bejáratait úgy képzelik ki, hogy oda tolókocsis nézők, ügyfelek is könynyen, kényelmesen bemehessenek. Az aluljárókról, felüljárókról, üzemanyagtöltő állomások, parkolók illemhelyeiről, mosdóiról, járdákról, villamosokról már nem is beszélve. Mindennek a segítségnek kézzelfogható nyomait magam is sok helyütt láttam az NSZK-ban, ahol már évek óta minden fentebb felsorolt „dolog" úgy készül el, hogy azt a mozgássérültek is használhassák. Akárcsak az utcai telefonokat. S a műsor végén az NDK-ban dolgozó tudósító, Fikár László elöhuzakodott egyik vak riportalanyával, aki egyebek mellett ilyesmiket mondott a riporternek: nem kell a mozgássérülteket, vakokat, testi fogyatékosakat csodabogaraknak, különcöknek nézni, mégcsak extra segítséget sem igényelnek. Csupán az ö képességeikhez, mozgásukhoz alkalmas körülményeket, feltételeket s így már helyük, módjuk a boldoguláshoz a világban lehetséges, szinte biztosított. S a vak professzor bátran köszönt el így: a viszont-látásra! Szóval: a mozgássérültek életét a kampány-évek, a kampány-akciók nem oldják meg. Szólamok helyett tettekre van szükség! —zolczer— KIÁLLÍTÁS Ľudovít Hološka: Naplók Már maga a Naplók cím is jelzi, hogy Ľudovít Hološka bratislavai kiállítása (Cyprián Majerník Kiállítóterem, 1981. dec. 8—1982. jan. 3.) bizonyos értelemben rendkívüli kiállítás. A Komenský Egyetem nagyszombati (Trnava) Pedagógiai Fakultásának Képzőművészeti Tanszékén tanító Hološka ugyanis — s ez bizonyára sokakat meglepett — festőként sem tagadja meg pedagógus voltát, ő tulajdonképpen kiállításával is tanítani akar, de még akkor is tanít, ha nem akar: bratislavai tárlatán nemcsak alkotó munkájának „végtermékeit", az egyes festményeket mutatja be az érdeklődőknek, hanem a festményeket megelőző tanulmányrajzait, vázlatait, sőt naplójegyzeteit, papírra vetett töprengéseit is, úgyhogy a tárlatlátogató mindvégig úgy érzi, hogy nem is kiállításon van, hanem a festő „műhelyében", ahol a téma felbukkanásától kezdve a mondanivaló megfogalmazásán és a kifejezőeszközök megválasztásán keresztül egészen a végleges képzőművészeti megformálásig figyelemmel kísérheti a műalkotás születését. Ha a szóbanforgó kiállítás alapján Ľudovít Hološka művészetéről kellene véleményt mondanom, zavarban lennék, hiszen az a néhány valóban „késznek" mondható, mindenekelőtt Seurat hatásáról tanúskodó mű, amelyet a Cyprián Majerník Kiállítóteremben láthattunk, meglehetősen sovány itélőalap. Annyit azonban ezen az alapon is megállapíthatunk, hogy Hološkát elsősorban a ma problémái foglalkoztatják, hogy élet- és emberközelben alkot; korunk élete és embere pedig minden bizonnyal kimeríthetetlen témaforrása a művészetnek — csupán az adekvát kifejezőeszközöket kell megtalálni hozzá. A bratislavai kiállítás tanúsága szerint Hološka éppen ezeket az eszközöket keresi... Varga Erzsébet KÖNYV Moldova György: A Szent Imre-induló — Elhúzódó szüzesség Moldova után két kézzel kap a tapasztalt olvasó, mert könyveinek túlnyomó része — jó. Hogy mitől jó egy írói életmű? A Moldováé attól, hogy változatos. Ugyanis ő sokmüfajú és soktémájú író. Természetesen az sem mellékes, hogy minden műfajban és minden téma kapcsán bizonyítani-tud. Ezért sikeres! Szociográfiái és riportjai percek alatt tűnnek el a polcról, ha egyáltalán előkerülnek a pult alól. Kisepikában verhetetlen. A regényíró Moldova? Nos, róla mindig az volt a véleményem, hogy váltakozóbb teljesítményekre képes, mint a „többi" Moldova. Sajnos ebben a hitemben csak megerősített legújabb nagyepikai alkotása, amely a hat éve íródott regényének — A Szent Imreinduló — folytatása, s most azzal egy kötetben jelent meg a Magvető Kiadónál. Ellentmondásos képet fest írójáról e kétrészes mű. Az első, a régebbi írás a Negyven prédikátorrá vetekedik: mindkettő remekmű. Az Elhúzódó szüzesség azonban semmiképpen nem sorolható hozzájuk. Jellegénél fogva talán a Malom a pokolban és A változások őrei című regényekhez csatlakozik. Őszintén szólva ezeket sem tartom igazán jó alkotásoknak. Aki olvasta e két művet, s ismeri az író más írásait, egyetérthet velem abban, hogy bizony az „átlag-Moldovánál" jóval átlátszóbbak és laposabbak. Az új regénynek még egyéb baja is van: a főhős elhúzódó szüzességével együtt húzódik el a regény is; hosszú lesz (kétszerese az első résznek) és vontatott. Nem először érjük tetten Moldovát! A beszélő disznó megjelenésekor olvashattuk az ÉS-tren, hogy az író túlságosan elnyújtja néhány novelláját; megpróbálja késleltetni a csattanót, a rossz időzítés azonban többször a poén elsikkadásához vezet. Ugyanezt csinálta most — nagyban! A kötetbe foglalt regények nemcsak kidolgozás, hanem a témamegragadás szempontjából is különbözők. Az első a zsidók fasizmus okozta megpróbáltatásait mutatja be egy kisfiú, Kőhidai Imre személyén keresztül. Ez a vállalkozás anyaggyűjtést igényelt, míg a másik regényben Moldova csupán a fantáziájára támasz-'kodott. A hős felszabadulás utáni életét követjük nyomon ebben a műben: hogyan lett az Államigazgatási Főiskola hallgatója, hogyan talált rá Margitra, s miként került miatta összetűzésbe kedvenc tanárával, aki szintén szerelmes volt a lányba. Moldova tulajdonképpen erre a szerelmi háromszögre építi az ötvenes évek légkörét idéző regényt. „Egy tárolóba tesznek Berkesivei és Szilvásival" — panaszkodik egy helyütt a szerző. Érdemes ezt az utolsó regényét elolvasni, s elgondolkozni rajta: van-e oka panaszra. Fehér Péter | HANGLEMEZ Opere ttm elódiák Az operettmuzsika kedvelői bizonyára nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták azt a közelmúltban megjelent Supraphonlemezt, amely „Václav Hybš hraje operetu" („Václav Hybš operettzenét játszik") címmel került a hanglemezboltokba. Örömük és lelkesedésük indokolt is, mert ez a lemez is igazolja, hogy a sokak által ócsárolt és mellőzött operettmuzsika igenis élenjáró műfaja a szórakoztató zenének, amennyiben azt olyan kitűnő együttes tolmácsolja, mint a népszerű Hybš-zenekar, s a szerzők is az operett olyan világszerte ismert és elismert nagyságai, mint a lemezen szereplő számok szerzői. A szebbnél-szebb operettdallamok valósággal új köntösbe öltöztek; Václav Hybš átdolgozásában és bravúros hangszerelésben teljesen egyszerűen, ám mégsem idegenül hatnak és hangzanak. Az átdolgozásnak és az ötletes hangszerelésnek köszönhető „új köntös" inkább kiemeli a dallamok szépségét, fülbemászó jellegét, a dinamikus ritmus pedig még annak a lehetőségét is megcsillogtatja, hogy az operettmuzsikát — ha kell — még „diszkósitani” is lehet, ha hozzáértő kezek végzik az átalakítást. A lemez kilenc önálló számot és egy egyveleget tartalmaz. A válogatás arról árulkodik, hogy Hybš kedvenc operettszerzöje Lehár Ferenc. Lehár három operettjéből (Víg özvegy, A mosoly országa, Paganini) összesen hat számot találunk a lemezen. A Lehár-számokon kívül szerepel a lemezen két dal Rudolf Friml „Rose Marie" című operettjéből, egy Paul Lincke „Lysistrate" című operettjéből, valamint egy igen ügyesen öszszeállított egyveleg Oskar Nedbal „Lengyel vér" című operettjéből. Külön csemege a könnyű muzsika kedvelői részére az „Indián szerelmi dal" Friml „Rose Marie" című operettjéből, melyet Felix Slováček érdemes művész remek szopránszaxofon szólójával ad elő a Hybš-zenekar. A Hybš-zenekar hazánk legkiválóbb, legszínvonalasabb olyan zenekarai közé tartozik, melyek a könnyű muzsika hazai sikerszámait, örökzöld és új világszámait népszerűsítik a legigényesebb követelményeket is kielégítő módon. Örvendetes dolog tehát, hogy nálunk az utóbbi időben több Hybš-le: mez jelent meg, s biztosra vehető, hogy a fentebb ismertetett ezek egyik legsikeresebbje lesz. \ Sági Tóth Tibor Aki állni tud. az már tud önállóan mosakodni is — csak az alkalmas alacsony mosdókagyló hiányzott eddig ehhez. Közönséges szerszámokkal körülbelüi száz munkaóra alatt lehet házilag összeszerelni ennek a „Madison Roadster" nevű kétszemélyes sportkocsinak a készletben kapható, korszerű alapanyagokból készült elemeit. Tetszés szerinti motort lehet beépíteni 1,2 és 2,2 liter henger-űrtartalom között. A hivatásos és a hobbikertészek is jó hasznát vehetik az NSZK-beli Wolf-gyár új rózsametsző ollójának, amely nemcsak elmetszi, hanem fogóautomatikájával meg is tartja a levágott rózsaszálat — így megkíméljük magunkat a tövisszúrásoktól. 8
