A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-22 / 21. szám
Hétvégi levél körülmény is, hogy a kereskedelem helybe visz mindent: az országszerte szaporodó áruházak nem pusztán élelmiszerben vagy háztartási kellékekben kínálják ugyanazt, mint a városi boltok, hanem piperecikkekben is! Ha az ember nem csupán kíváncsi szemlélőként járta végig egy-egy korszerű kozmetikai üzem csarnokait, hanem egyéb vonatkozásban is nyomába ered a pipere szónak, úgy érthető, hogy a jólét, az ízlés és az életmód izgalmas összefüggéseit is megismerheti. Rohamosan növekszik például az erősebb illatú dezodorok, a rúzs és a púder iránti kereslet; bár továbbra is a szappan. Minden piperecikk legjellegzetesebb tulajdonsága : az illata. A Kozmetika szakágazati vállalat récsei üzemének gyártásvezetője szerint, az illat-teremtés különleges tudást és képességet igényel. Az „illat-kompozitőr" legfőbb szellemi kincse a kémiai tudás és a fantázia; legfőbb munkaeszköze pedig — az orra! Az iliatvilág két nagy részre oszlik: a természetben található szagokra és a szintetikus „kompozíciókra". A különböző illatok így lehetnek édeskések, nehezek, túltömüttek, fűszeresek, fanyarak, kesernyések. szárazak, üdék, élesek, könnyedék vagy éppenséggel csípősek! Általában ízlés, divat, esetleg emlékek alakítják ki az illat-ideált. Újabban ismét a romantika van előretörőben: a levendula, a rozmaring, a gyöngyvirág, a füvek, mohák, páfrányok illat-emlékei jelentik a legújabb divatot. És. akárcsak a művészetben, ragaszkodás a klasszikusokhoz, hiszen a méhfű, menta, ürömlevél, zsálya, kakukkfű, ibolya, levendula, szegfű, narancsvirág, rózsaszirom, szerecsendió és a ceyloni fahéj porított keverékének párlatait tartalmazó 4711-es, a ciprusvirág illatát idéző Chypre vagy a Miss Dior manapság is éppen olyan világsiker még, mint évtizedekkel ezelőtt. Nálunk az utóbbi években, a különböző gazdasági megszorítások ellenére, sokat fejlődött az illatszerdivat. Méghozzá egészséges irányban: lehetőleg az üdítő, természetadta illatok nyomultak előtérbe. A illatteremtés világába nálunk is bevonult — az eddiginél nagyobb arányban — a vadvirág, az erdők-mezők-rétek illata és sok más változat. És az sem titok, hogy a hazai kozmetikai ipar sokkal nagyobb léptekkel is haladhatna előre, ha nem jelentene állandó gondot a külföldi illat-komponensek s egyéb nyersanyagok behozatalának problémája vagy a különböző piperecikkek csomagolásának kérdése. Mert ahogy a borotválkozás utáni arcszeszt sem ajánlatos sörösüvegben forgalmazni, úgy a külföldön is keresett értékes mandulakivonattal készülő AB arckrémet sem lehet kimérve, mondjuk, zsírpapírba csomagolva árusítani... a fogkrém, a különböző arc- és bőrápolókrémek, hajápoló szerek, festékek, porok, olajok, lakkok, kölnivizek és a parfümök a kozmetikai ipar legfontosabb termékei. Persze, a piperedivat is módosul. A legújabb irányzat az aeroszolos szerek, angol szóval a spray-készítmények terjedése. Ezek a permetező tubusok főképpen izzadásgátló és illatosító anyagokat, hajlakkot tartalmaznak. Nagyon keresettek a tömör rudacskák formájában forgalmazott dezodoráló szerek is, míg a spray-típusú szerek terjedése a kölnivíz iránti keresletet csökkenti. Érdekes adat, hogy hazánkban az egy főre jutó szappanfogyasztás — csecsemőtől aggastyánig — körülbelül egy kiló, ami hat-tíz darab szappannak felel meg. Ez első hallásra kevésnek tűnik, ám a statisztikából kiderül, hogy ez az arányszám nem is olyan rossz, mert az NSZK-ban például nyolcvannyolcvanöt deka az egy főre jutó szappanfogyasztás. Igaz viszont hogy a fejlett ipari országokban a szappanfogyasztás fokozatosan visszaesik a habfürdőkkel s egyéb hasonló célokat szolgáló szerekkel szemben. Az ápolt nő piperekészlete összehangolt az egyéniségével, még ruházkodásának stílusával is. A jólápoltsághoz szépérzék, ízlés, tájékozottság, ösztönös tehetség kell. Mindenekelőtt azonban önismeret hiszen ha valaki mindent magára akarna kenni, szórni, ragasztani, amit a kozmetikai ipar kínál, az bizony annyira megcsunyulna, hogy még egy színházi sminkmester sem segíthetne rajta. Szolgáljon tehát a kozmetikai ipar mindenkit úgy. hogy az illető egyénisége és zsebe védve maradjon. Elvégre a szépség: belső harmónia. És mi táplálhatná jobban e belső harmóniát ha nem az okosan kialakított helyes arányok? Férfiasán bevallom: egy-egy csinos, ápolt nővel találkozni az utcán, mindig örömet jelent Olykor nem is kell utánanézni az illetőnek, elég utánaszippantani. MIKLÓSI PÉTER M. BORSKÝ FELVÉTELEI A CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága az elmúlt hetekben tanácskozott a nemzeti bizottságok feladatairól, különös hangsúllyal a lakossági szolgáltatások színvonalának kérdéseire. Mindkét központi bizottsági ülés megállapította, hogy a szolgáltatások színvonala szorosan összefügg az emberek elégedettségével. Igen, a szolgáltatások színvonalának elégtelenségét már hosszabb ideje érezzük mindnyájan, sőt azt is éreztük, hogy amennyiben a szolgáltatások jelenlegi hálózata nem képes kielégíteni a fontos igényeket akkor tenni kell valamit hisz nem kevésről, az emberek megelégedettségéről van szó. Vannak ugyanis olyan dolgok, amikor az embereket nem érdekli, hogy van-e kapacitás, vagy nincs, de az igenis érdekli, hogy igényeik kielégítése valamilyen módon és megfelelő színvonalon megtörténjék. Az sem boldogítja az embereket ha egy-egy javítóüzemben azt a választ kapja, hogy a javítás két sőt három hónapig fog tartani, mert nincs kapacitás, nincs munkaerő. Az igények kielégítésének biztosítására hivatottak a nemzeti bizottságok, kihasználva erre minden törvény adta lehetőséget. Ezért a központi bizottságok beszámolói és határozatai arra irányítják a nemzeti bizottságok figyelmét hogy a hatáskörükbe tartozó ipari és szolgáltató üzemek munkájának tökéletesítése mellett jobban támaszkodjanak a kisebb szolgáltató üzemegységekre, ezeknek bérbe adása alapján is, amikor a bérlő a saját számlájára fog dolgozni és egy bizonyos összeget lead a vállalatnak. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza továbbá: rugalmasabb szolgáltatásokat várunk el attól, hogy újfajta munkaviszonyt létesítenek a helyi termelő és szolgáltató vállalatok a csökkent munkaképességű személyekkel és azokkal, akik kisebb, szolgáltatások elvégzésére képesek. A nemzeti bizottságok, ha a lakossági szolgáltatásokat így sem tudják biztosítani, engedélyezhetik, hogy egyes személyek fő foglalkozásként saját számlájukra dolgozhassanak, természetesen idegen munkaerő alkalmazása nélkül. Ezek az intézkedések főleg a cipő- és ruhajavító, az épületkarbantartó és esetleg más szakmákat érintenek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy itt a szolgáltatások kiegészítő formáiról van szó, amelyek nem jelentik a társadalmi tulajdon jelenlegi formáinak megváltoztatását, tehát a termelőeszközök magántulajdonának felújítását, de sem azt, hogy egyesek mások rovására meggazdagodjanak, vagy egyesek másokat kizsákmányoljanak. Lényegében arról van szó, hogy egy adott helyigazdálkodási vállalat keretében, ennek munkáját elősegítve és kiegészítve a szolgáltatások megjavításának érdekében kibontakoztassuk azoknak a kezdeményezését és alkotó munkáját akik kellő szakképzettséggel és színvonalon tudnak ehhez hozzájárulni. Mondhatnám azt is, hogy talán jóval előbb kellett volna mindezekre gondolni. Hisz hogy csak egy példát ragadjak ki, mindenki tudta, hogy a lakóházak karbantartása területén hibák vannak. Például ablakok, vízcsapok és különböző más apróságok javítása rendkívül hosszú időt igényel. Mindez azt jelenti, hogy a házkeze/őségek lakáskarbantartó brigádjai nem tudták küldetésüket kellőképpen betölteni. Csöpög a vízcsap, mi az, hogy csöpög, csurog, ki kellene cserélni a tömítést. Igen óm, de ki cseréli ki?! A kihívott szakipams csak az egész vízcsapot hajtandó kicserélni, de a tömítést nem, vagy ha igen, akkor csak hónapok múlva. És a drága ivóvíz tovább csöpög és csöpög. Ilyenkor a szakiparostól megjegyzést is hallhatott az ember, hogy minden valamirevaló férjnek meg kell tudni csinálni a vízcsapot Persze ez nem igaz, mert nem mindenkinek van ehhez tehetsége. Ilyenkor milyen jó lenne, ha valaki nem tusiban, de legálisan megjavítaná a vízvezetéket Nem beszélve a cipő- és ruhajavító szolgáltatásról, melynek hiánya igen érezhető volt hiszen az én véleményem az, hogy ötfilléres nagyságú tyúkért a cipőn vagy egy bizonyos kopásért a ruhán még nem gazdaságos eldobni valamit és újat venni, mert akármennyire gazdagok vagyunk, de mégsem vagyunk olyan gazdagok, hogy minden megkopott helyett újat vegyünk. Mondhatnám a problémánk, amelyekkel foglalkozunk, látszólag kicsi problémák, és nem befolyásolják lényegében az államháztartást De ugyanakkor annál inkább befolyásolják a dolgozók hangulatát Ezért az ezen a területen dolgozó munkások vagy szakemberek, vegyék tudomásul, hogy habár ezeket a hiányosságokat csak amolyan bolhacsípéseknek lehet minősíteni, de ha ezek a csípések naponta, ismétlődnek, akkor igen fájdalmassá és kellemetlenné válnak. Bontják az emberek hangulatát és nem utolsósorban aláássák a szocialista szolgáltatások iránti bizalmat is. így a szolgáltatások minőségének megjavítása politikai kérdés, ezért megoldásához ilyen szellemben kell hozzáállni minden nemzeti bizottságnak és minden vállalatnak. Természetesen, a szolgáltatások kérdését nem lehet lezárni a fent elmondottakkal, hiszen az infrastruktúrához tartoznak az élelmiszer-, a textil- és egyéb boltok is, mert valamennyinek a feladata az emberek igényeinek a kielégítése. Ezen a területen is sok még a tennivaló. Ugyanis nálunk nem az a hiba, hogy az üzletekben nincs elég áru, az sem, hogy nincs elSg pénz, de főként az, hogy gyakran éppen az az áru nincs, amit keresnek. Valahogy úgy érzem ; kifejezem a mások véleményét is, amikor azt mondom, az üzletekben a jövőben szeretnénk egyre kevesebbet hallani, hogy ez, vagy az az áru nincs. Tudjuk, hogy az üzletek jó áruellátottsága elsősorban a boltvezetők gondja. Nem a termeléstől függ, termelünk mi eleget, sőt választék is van, de hát akkor hol a hiba ? Véleményem szerint egyes boltvezetőknél. Ahol lakok, a közelben van egy élelmiszerbolt korábban volt ott egy vezető, amikor is az élelmiszerek ötven százaléka hiánycikk volt A vezetőt leváltották. Jött egy új. Érdekes, hogy csaknem kinevezésének napjától kezdve az üzletben lehetett kapni mindent ami addig hiánycikknek számított De viszont ugyanebben az üzletben azt is hallottam, hogy az elárusítók zúgolódtak, mondván, minek rendel a főnök ennyi árut, kinek adjuk el?! Persze nem volt igazuk, mert zárásig mindent eladtak. Persze ebből megállapítható, hogy sok elárusító örül annak, ha nincs elegendő áru vagy választék, mert könnyebb kimondani azt, hogy nincs, vagy nem tudom, mikor kapunk, mint valakit becsületesen kiszolgálni. E tekintetben tudomásul kell venni, hogy minden elárusító munkája hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek elégedettek legyenek és kellőképpen becsüljék a szocialista kereskedelem erényeit, ez ma korparancs, hisz modem világban élünk, ahol a szolgáltatásoknak és a vevőkhöz való viszonynak döntő jelentősége van az emberek hangulatára nézve. 3
