A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-22 / 21. szám

Hétvégi levél körülmény is, hogy a kereskedelem hely­be visz mindent: az országszerte szaporo­dó áruházak nem pusztán élelmiszerben vagy háztartási kellékekben kínálják ugyanazt, mint a városi boltok, hanem piperecikkekben is! Ha az ember nem csupán kíváncsi szemlélőként járta végig egy-egy korszerű kozmetikai üzem csarnokait, hanem egyéb vonatkozásban is nyomába ered a pipere szónak, úgy érthető, hogy a jólét, az ízlés és az életmód izgalmas összefüg­géseit is megismerheti. Rohamosan növekszik például az erő­sebb illatú dezodorok, a rúzs és a púder iránti kereslet; bár továbbra is a szappan. Minden piperecikk legjellegzetesebb tu­lajdonsága : az illata. A Kozmetika szaká­gazati vállalat récsei üzemének gyártás­­vezetője szerint, az illat-teremtés különle­ges tudást és képességet igényel. Az „il­­lat-kompozitőr" legfőbb szellemi kincse a kémiai tudás és a fantázia; legfőbb mun­kaeszköze pedig — az orra! Az iliatvilág két nagy részre oszlik: a természetben található szagokra és a szintetikus „kompozíciókra". A különböző illatok így lehetnek édeskések, nehezek, túltömüttek, fűszeresek, fanyarak, keser­nyések. szárazak, üdék, élesek, könnye­dék vagy éppenséggel csípősek! Általában ízlés, divat, esetleg emlékek alakítják ki az illat-ideált. Újabban ismét a romantika van előretörőben: a levendula, a rozma­ring, a gyöngyvirág, a füvek, mohák, páfrá­nyok illat-emlékei jelentik a legújabb di­vatot. És. akárcsak a művészetben, ra­gaszkodás a klasszikusokhoz, hiszen a méhfű, menta, ürömlevél, zsálya, kakukk­fű, ibolya, levendula, szegfű, narancsvirág, rózsaszirom, szerecsendió és a ceyloni fahéj porított keverékének párlatait tar­talmazó 4711-es, a ciprusvirág illatát idé­ző Chypre vagy a Miss Dior manapság is éppen olyan világsiker még, mint évtize­dekkel ezelőtt. Nálunk az utóbbi években, a különböző gazdasági megszorítások ellenére, sokat fejlődött az illatszerdivat. Méghozzá egészséges irányban: lehetőleg az üdítő, természetadta illatok nyomultak előtérbe. A illatteremtés világába nálunk is bevo­nult — az eddiginél nagyobb arányban — a vadvirág, az erdők-mezők-rétek illata és sok más változat. És az sem titok, hogy a hazai kozmetikai ipar sokkal nagyobb lép­tekkel is haladhatna előre, ha nem jelen­tene állandó gondot a külföldi illat-kom­ponensek s egyéb nyersanyagok behoza­talának problémája vagy a különböző pi­perecikkek csomagolásának kérdése. Mert ahogy a borotválkozás utáni arc­szeszt sem ajánlatos sörösüvegben forgal­mazni, úgy a külföldön is keresett értékes mandulakivonattal készülő AB arckrémet sem lehet kimérve, mondjuk, zsírpapírba csomagolva árusítani... a fogkrém, a különböző arc- és bőrápoló­­krémek, hajápoló szerek, festékek, porok, olajok, lakkok, kölnivizek és a parfümök a kozmetikai ipar legfontosabb termékei. Persze, a piperedivat is módosul. A legú­jabb irányzat az aeroszolos szerek, angol szóval a spray-készítmények terjedése. Ezek a permetező tubusok főképpen izza­­dásgátló és illatosító anyagokat, hajlak­kot tartalmaznak. Nagyon keresettek a tömör rudacskák formájában forgalma­zott dezodoráló szerek is, míg a spray-tí­­pusú szerek terjedése a kölnivíz iránti keresletet csökkenti. Érdekes adat, hogy hazánkban az egy főre jutó szappanfo­gyasztás — csecsemőtől aggastyánig — körülbelül egy kiló, ami hat-tíz darab szap­pannak felel meg. Ez első hallásra kevés­nek tűnik, ám a statisztikából kiderül, hogy ez az arányszám nem is olyan rossz, mert az NSZK-ban például nyolcvan­nyolcvanöt deka az egy főre jutó szappan­fogyasztás. Igaz viszont hogy a fejlett ipari országokban a szappanfogyasztás fo­kozatosan visszaesik a habfürdőkkel s egyéb hasonló célokat szolgáló szerekkel szemben. Az ápolt nő piperekészlete összehangolt az egyéniségével, még ruházkodásának stílusával is. A jólápoltsághoz szépérzék, ízlés, tájékozottság, ösztönös tehetség kell. Mindenekelőtt azonban önismeret hiszen ha valaki mindent magára akarna kenni, szórni, ragasztani, amit a kozmeti­kai ipar kínál, az bizony annyira megcsu­­nyulna, hogy még egy színházi sminkmes­ter sem segíthetne rajta. Szolgáljon tehát a kozmetikai ipar min­denkit úgy. hogy az illető egyénisége és zsebe védve maradjon. Elvégre a szépség: belső harmónia. És mi táplálhatná jobban e belső harmóniát ha nem az okosan kialakított helyes arányok? Férfiasán bevallom: egy-egy csinos, ápolt nővel találkozni az utcán, mindig örömet jelent Olykor nem is kell utána­nézni az illetőnek, elég utánaszippantani. MIKLÓSI PÉTER M. BORSKÝ FELVÉTELEI A CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága az elmúlt hetekben tanácskozott a nemzeti bi­zottságok feladatairól, különös hangsúllyal a lakossági szolgáltatások színvonalának kérdé­seire. Mindkét központi bizottsági ülés megál­lapította, hogy a szolgáltatások színvonala szorosan összefügg az emberek elégedettsé­gével. Igen, a szolgáltatások színvonalának elégtelenségét már hosszabb ideje érezzük mindnyájan, sőt azt is éreztük, hogy amennyi­ben a szolgáltatások jelenlegi hálózata nem képes kielégíteni a fontos igényeket akkor tenni kell valamit hisz nem kevésről, az emberek megelégedettségéről van szó. Van­nak ugyanis olyan dolgok, amikor az embere­ket nem érdekli, hogy van-e kapacitás, vagy nincs, de az igenis érdekli, hogy igényeik kielégítése valamilyen módon és megfelelő színvonalon megtörténjék. Az sem boldogítja az embereket ha egy-egy javítóüzemben azt a választ kapja, hogy a javítás két sőt három hónapig fog tartani, mert nincs kapacitás, nincs munkaerő. Az igények kielégítésének biztosítására hivatottak a nemzeti bizottságok, kihasználva erre minden törvény adta lehető­séget. Ezért a központi bizottságok beszámolói és határozatai arra irányítják a nemzeti bizott­ságok figyelmét hogy a hatáskörükbe tartozó ipari és szolgáltató üzemek munkájának töké­letesítése mellett jobban támaszkodjanak a kisebb szolgáltató üzemegységekre, ezeknek bérbe adása alapján is, amikor a bérlő a saját számlájára fog dolgozni és egy bizonyos össze­get lead a vállalatnak. A Központi Bizottság határozata hangsúlyozza továbbá: rugalma­sabb szolgáltatásokat várunk el attól, hogy újfajta munkaviszonyt létesítenek a helyi ter­melő és szolgáltató vállalatok a csökkent munkaképességű személyekkel és azokkal, akik kisebb, szolgáltatások elvégzésére képe­sek. A nemzeti bizottságok, ha a lakossági szolgáltatásokat így sem tudják biztosítani, engedélyezhetik, hogy egyes személyek fő foglalkozásként saját számlájukra dolgozhas­sanak, természetesen idegen munkaerő alkal­mazása nélkül. Ezek az intézkedések főleg a cipő- és ruhajavító, az épületkarbantartó és esetleg más szakmákat érintenek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy itt a szolgáltatások kiegészítő formáiról van szó, amelyek nem jelentik a társadalmi tulajdon jelenlegi formá­inak megváltoztatását, tehát a termelőeszkö­zök magántulajdonának felújítását, de sem azt, hogy egyesek mások rovására meggazda­godjanak, vagy egyesek másokat kizsákmá­nyoljanak. Lényegében arról van szó, hogy egy adott helyigazdálkodási vállalat keretében, en­nek munkáját elősegítve és kiegészítve a szol­gáltatások megjavításának érdekében kibon­takoztassuk azoknak a kezdeményezését és alkotó munkáját akik kellő szakképzettséggel és színvonalon tudnak ehhez hozzájárulni. Mondhatnám azt is, hogy talán jóval előbb kellett volna mindezekre gondolni. Hisz hogy csak egy példát ragadjak ki, mindenki tudta, hogy a lakóházak karbantartása területén hi­bák vannak. Például ablakok, vízcsapok és különböző más apróságok javítása rendkívül hosszú időt igényel. Mindez azt jelenti, hogy a házkeze/őségek lakáskarbantartó brigádjai nem tudták küldetésüket kellőképpen betölte­ni. Csöpög a vízcsap, mi az, hogy csöpög, csurog, ki kellene cserélni a tömítést. Igen óm, de ki cseréli ki?! A kihívott szakipams csak az egész vízcsapot hajtandó kicserélni, de a tömí­tést nem, vagy ha igen, akkor csak hónapok múlva. És a drága ivóvíz tovább csöpög és csöpög. Ilyenkor a szakiparostól megjegyzést is hallhatott az ember, hogy minden valamire­való férjnek meg kell tudni csinálni a vízcsa­pot Persze ez nem igaz, mert nem mindenki­nek van ehhez tehetsége. Ilyenkor milyen jó lenne, ha valaki nem tusiban, de legálisan megjavítaná a vízvezetéket Nem beszélve a cipő- és ruhajavító szolgáltatásról, melynek hiánya igen érezhető volt hiszen az én véle­ményem az, hogy ötfilléres nagyságú tyúkért a cipőn vagy egy bizonyos kopásért a ruhán még nem gazdaságos eldobni valamit és újat venni, mert akármennyire gazdagok vagyunk, de mégsem vagyunk olyan gazdagok, hogy min­den megkopott helyett újat vegyünk. Mond­hatnám a problémánk, amelyekkel foglalko­zunk, látszólag kicsi problémák, és nem befo­lyásolják lényegében az államháztartást De ugyanakkor annál inkább befolyásolják a dol­gozók hangulatát Ezért az ezen a területen dolgozó munkások vagy szakemberek, vegyék tudomásul, hogy habár ezeket a hiányosságo­kat csak amolyan bolhacsípéseknek lehet mi­nősíteni, de ha ezek a csípések naponta, ismét­lődnek, akkor igen fájdalmassá és kellemet­lenné válnak. Bontják az emberek hangulatát és nem utolsósorban aláássák a szocialista szolgáltatások iránti bizalmat is. így a szolgál­tatások minőségének megjavítása politikai kérdés, ezért megoldásához ilyen szellemben kell hozzáállni minden nemzeti bizottságnak és minden vállalatnak. Természetesen, a szol­gáltatások kérdését nem lehet lezárni a fent elmondottakkal, hiszen az infrastruktúrához tartoznak az élelmiszer-, a textil- és egyéb boltok is, mert valamennyinek a feladata az emberek igényeinek a kielégítése. Ezen a területen is sok még a tennivaló. Ugyanis nálunk nem az a hiba, hogy az üzletekben nincs elég áru, az sem, hogy nincs elSg pénz, de főként az, hogy gyakran éppen az az áru nincs, amit keresnek. Valahogy úgy érzem ; kifejezem a mások véleményét is, amikor azt mondom, az üzletekben a jövőben szeretnénk egyre kevesebbet hallani, hogy ez, vagy az az áru nincs. Tudjuk, hogy az üzletek jó áruellátottsága elsősorban a boltvezetők gondja. Nem a ter­meléstől függ, termelünk mi eleget, sőt válasz­ték is van, de hát akkor hol a hiba ? Vélemé­nyem szerint egyes boltvezetőknél. Ahol la­kok, a közelben van egy élelmiszerbolt koráb­ban volt ott egy vezető, amikor is az élelmisze­rek ötven százaléka hiánycikk volt A vezetőt leváltották. Jött egy új. Érdekes, hogy csak­nem kinevezésének napjától kezdve az üzlet­ben lehetett kapni mindent ami addig hiány­cikknek számított De viszont ugyanebben az üzletben azt is hallottam, hogy az elárusítók zúgolódtak, mondván, minek rendel a főnök ennyi árut, kinek adjuk el?! Persze nem volt igazuk, mert zárásig mindent eladtak. Persze ebből megállapítható, hogy sok elárusító örül annak, ha nincs elegendő áru vagy választék, mert könnyebb kimondani azt, hogy nincs, vagy nem tudom, mikor kapunk, mint valakit becsületesen kiszolgálni. E tekintetben tudo­másul kell venni, hogy minden elárusító mun­kája hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek elégedettek legyenek és kellőképpen becsüljék a szocialista kereskedelem erényeit, ez ma korparancs, hisz modem világban élünk, ahol a szolgáltatásoknak és a vevőkhöz való vi­szonynak döntő jelentősége van az emberek hangulatára nézve. 3

Next

/
Thumbnails
Contents