A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 20. szám
Hétvégi levél kg baromfihúst átlagosan 2,53 kiló takarmány felhasználásával állítottunk elő. A termelés mennyiségi növekedésével a felhasznált takarmány átlag mennyisége némileg — tavaly például 2,68 kilogrammra emelkedett. — Ha jól tudom, az állami szabvány ennél magasabb. — Valóban az: 2,75 kilogramm. így a mi eredményeink jóknak mondhatók. — Miért csak „mondhatók?" — Mint mindenhol, itt is akadnak bizonyos objektív nehézségek, amelyek gátlólag hatnak. Például a téli hidegek idején — főleg ha ilyen hosszú és kemény a tél, mint a mostani volt — nem kis gondot jelent a fűtés. Ugyanis a porszénnel nem mindig sikerül legalább 32 fokra felfüteni a helyiségeket. Alacsonyabb hőmérsékleten pedig egyrészt rosszabb az állatok takarmányértékesítése, másrészt nagyobb arányú az elhullás, s e két tényező jelentős tápanyagveszteséget okoz, vagyis növeli az átlagot. Egyelőre azonban az energiatakarékossági intézkedé sek miatt nem lehet más megoldást találni — Rentábilis így a termelés? — Egyelőre még igen. Mi egy kilogramm csirkehúst 11,25 koronáért tudjuk előállítani, s így a nyereség tavaly is még 4,40 korona volt kilogrammonként. — Van lehetőség arra, hogy a jelenlegi tartási és takarmányozási körülmények mellett még jobb legyen a takarmányfelhasználási átlag! — Megítélésem szerint a jelenleginek tartása is komoly erőfeszítéseket igényel majd. Mégpedig azért, mert az utóbbi fél évben a takarmánykeverékek tápértéke érezhetően csökkent. S ennek megjavulására aligha lehet egyhamar számítani. S van még egy tényező, amit érzékelünk: az utóbbi időben gyengült hibridekben a választék és kínálat. Valamiféle fáradtság jelei mutatkoznak ezen a területen. — A gazdaságos termelésnek nem egyetlen feltétele a helyes takarmányozás. Egyéb gazdasági tényezők is befolyásolhatják. Vannak e téren még kihasználatlan tartalékok? — Lenne itt egy lehetőség, de a jelenlegi viszonyok mellett ezt aligha lehet kihasználni. A jelenlegi gyakorlat az, hogy mi a megtermelt szemestakarmányt beszállítjuk a felvásároló üzemnek, ami nem kevés üzemanyagfelhasználással jár. A kész tápanyagkeverékeket pedig az eperjesi járásból szállítják vissza hozzánk, ugyancsak tengelyen. Ez évente 300 vagon takarmánykeverék ideoda autóztatását jelenti, s a tetemes szállítási költségek lényegesen növelik az önköltséget. Ezt a kiadást el lehetne kerülni, ugyanis szövetkezetünk ha megkapná a szükséges tápanyagokat, maga is képes lenne itt helyben elkészíteni a táptakarmányokat. Hangsúlyozom : erre már ma képesek lennénk. De hogy ez megvalósulhasson, arra olyan szemléletváltozásra lesz szükség, amely az új gazdaságirányítás szellemében megteremti ennek elvi feltételeit. Mert a gyakoriatiakat mi már megteremtettük... GÁL SÁNDOR Fotó: Könözsi „Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen" — ezek a tündöklő verssorok. Nemes Nagy Ágnes verssorai visszhangzanak egyre gyakrabban bennem. És még a következők is: „A vágy már nem elég,) Nekem betonból kell az ég!" Tudom, hogy a költő teljesen más vonatkozásban szeretné betonná változtatni az eget, s hogy versében a beton valamiféle bizonyosságot, a hit beton-biztonságát jelenti. Számomra most e sorok mégis amolyan „földhöz ragadt" gondolatokat segítenek világra hozni: Hát nem gyönyörű, hogy legalább áz ég nincs betonból? Mert különben amerre csak nézek: beton és beton és beton. Betonházak körülöttem, betonhíd a fejem fölött, betonjárda a talpam alatt Itt, ahol most járok, betonból készült lámpa- és villanyoszlopok között, néhány éve még hatalmas erdő zúgott. Sőt zengett a madárdaltól. Itt csatangoltam Bábi Tiborral, aki akkor még egészséges és — legalábbis itt — jókedvű volt. Tölgyek, nyírfák és nyárfák, füzek és jegenyék, alattuk százfajta virág: ibolya, gyöngyvirág, tátika, s a tisztásokon, ahol megpihentünk pitypangok ezrei. Többször is eltévedtünk a tündéri rengetegben, s mire megleltük a hazavezető utat, addigra mindkettőnk táskája megtelt gombával. Leginkább a tinórut meg a csirkegombát szerettük. • Tíz év sem kellett hozzá — s kiirtották ezt az erdőt. Bábi nem élte meg, nem dühönghet miatta, én viszont nem vagyok dühöngő alkat, csak amolyan bánatos szemlélődő. Meddig él egy fa ? Ha jól emlékszem, ez egy filmnek volt a címe. Ám nem ez itt a kérdés, hanem az, hogy meddig nő meg a fa. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy vékony és apró facsemetéből zúgó lombú tölgy legyen? Lehet, hogy eltévedtem nosztalgiám erdejében ? Hiszen, ha jól meggondolom, csak annyi történt, hogy kiirtottak egy erdőt, s a helyébe betonból, betonelemekből káprázatosán rövid idő alatt lakótelepet építettek, ahol az emberek, mint a mesékben, boldogan élnek, míg meg nem halnak. De tényleg boldogan ? Mielőtt, elkezdték volna építeni ezt a lakótelepet, több építészünk elment Finnországba, azután egy pályázatot hirdettek, s én véletlenül láttam a nyertes pályaművet is. Az első három díjnyertes terv szerint finn mintára a házakat az erdőben építették volna, s csak a házak helyén vágták volna ki a fákat. Nem tudom, mire volt jó ez a pályázat, hiszen végülis jöttek a favágók, kiirtották az egész erdőt jöttek az építők és néhány röpke év alatt fölépítettek egy városi lakótelepet; igen gyorsan sikerült, hiszen a fák már nem akadályozták a munkálatokat. A zöld rengeteg helyén ma már egy betonház-erdő éktelenkedik. Néha abban is sikerül eltévedni. Elképzelhető, hogy a házak közé majd fákat is ültetek, az is, hogy azok a fák megnőnek. Az viszont biztos, hogy a mostani lakók nem fogják hallani e fák zúgását a szélben, s az új erdő új madarainak a csicsergését S végül még valamit: június 5-ét az ENSZ környezetvédelmi nappá avatta. Itt van a kezem ügyében egy statisztikai adat: csupán a közutak mentén négyszázhuszonöt ezer hektár olyan termőfölddel rendelkezünk, ahol minden növényzetet teljes kipusztulás fenyeget, elsősorban a kipufogógázok miatt. Ezt csak egy módon, zöld övezet létesítésével lehet csökkenteni vagy megakadályozni. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy első dolgunk lakást építeni azok számára, akik arra rászorulnak. Azt sem, hogy ezt lehetőleg gyorsan kell megtennünk. Talán csak az vitatható, hogy a lakások miatt erdőket kell kiirtani. „Zöld övezeteket" kell megszüntetni. A legújabb statisztikai fölmérésekből az is kiderül, hogy évente több pénzt fordítunk a rossz minőségű földek termővé tételére, mint bárhol a világon, hogy ugyanakkor jó termőföldeken gyárakat s egyéb ipari létesítményeket hozzunk létre, vagy mint mondottam — gyönyörű erdők helyén — betonrengeteget építsünk. ZS. NAGY LAJOS Fotó: Németh István 3
