A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 20. szám
Egy madár szállt föl, Elhajítja a felhőket, mint haszontalan fátylat. Soha nem félt a fénytől, Röptében zárva, Árnyéka sose volt. . . (Éluard: Georges Braque) (1882—1963. 1. Női fej 2. Georges Braqu 3. Csendélet gitár ral 4. Csendélet szőlővel Ha láttál már egy-két Braque képet, akkor e fent idézett verstöredék jobban érzékelteti, sokkal közelebb hozza a festő világát, életművét, mintha száraz s rendkívül okos tanulmányok tömegén rágnád át magadat. De az is helyesebb, ha magához a mesterhez fordulsz, aki A művészet útja és célja című tanulmányában így vall az alkotás értelméről: „Ha megvizsgáljuk, hogy milyen müvek hagytak nyomokat különféle korokban, akkor azt láthatjuk, hogy feltétlenül azok, amelyek leginkább megzavarták a korszakokat. A kényelmes műveket nagyon sokra értékelik ugyan, de többé aztán nem gondolnak velük. Ellenben harcol, ágál, verekszik a tömeg azokkal a müvekkel, melyeknek dinamizmusa áttör a megszokotton, és érzelmeket kavar fel. Védekezik a mű ellen és ezáltal akaratlanul is elszenvedi mély hatását." Ilyen érzelmeket felkavaró és sok vitát kiváltó modern festői irányzat volt a század elején a kubizmus — „a kockák művészete". A kubizmus a tárgyakat, térbeli mozgásukat egyszerre több síkra vetítve, a legegyszerűbb mértani alakzatokra (kocka, gúla, gömb stb.) felbontva ábrázolja. Braque festett először valódi kubista képeket. Az ő kiállításán 1908-ban hangzott el először a kubizmus, mint egy új, modern festő irányzat neve. Állítólag Matisse-töl származik az elnevezés. De a kubizmus létrehozójának nemcsak egyedüli Braque-ot tekintik, hanem barátját és kortársát Picassot is. Sokak szerint a két különböző jellem együttműködése hozta létre az új művészet legszebb alkotásait. Picasso a spanyol, csapongó képzeletet, Braque a francia mesteremberek kitűnő megfigyelőképességeit kamatoztatta vásznain. És mindketten az idős Cézannetól tanulták a tömör mértani szerkesztést Felfedezéséről az idős mester így vallott „A természetben minden három alapvető idom: a gömb, a kúp és a henger szerint alakul. Ezeknek az egyszerű alakoknak a festését kell megtanulni és aztán mindent meg lehet csinálni, amit csak akarunk." Cézanne a mértani idomok mellett a színeknek is nagy szerepet szánt, de Bra que már ezt sem tartotta olyan fontosnak, csak a formákkal törődött. Vásznain a szürke dominált, különböző árnyalatokban, esetleg néha villant elő egy-egy kék vagy piros síkidom. A kubisták szerint a világ egy-egy mindennapi tárggyal is kifejezhető. Ezért is sok a kubista csendélet. A csendélet jellegzetes elemei pedig a pipa, a pohár, a kancsó, újságdarab, asztal, szék, hal és a különböző hangszerek (cselló, gitár, mandolin stb.). Braque több mint hét esztendei kubista időszakában számos formai újítást hozott a 20. század festészetébe. Ö alkalmazott először betűket, számokat a vásznain és felhasználta a természeti anyagokat is, mint pl. fadarabot, kavicsot, textilt és ezzel lényegében megteremti a kollázs műfaját is. A gyakorlati dolgok, a tárgyak megbecsülését, szeretetét otthonról hozta magával. Nagyapja, apja, szobafestő és mázoló volt, a fiú szintén erre a pályára készült. Közben művészi tanulmányokat is folytat, majd felkerül Párizsba. Itt ismerkedik meg Apollinaire-rel, a modem francia költészet kimagasló alakjával,'és Picassoval, akivel a kubizmus, az új művészeti irány alapjait rakták le. A háború idején bevonul katonának és a harctéren súlyos fejsérülés éri. Egészségi állapota csak lassan javul. A háború végén még visszatér a kubizmus hagyományaihoz, de egyre jobban a klasszikus szépség eszméi, a tárgyak harmóniája, testisége izgatja. És akárcsak Picasso, más művészeti ágakkal is megpróbálkozik, szobrokat farag, domborműveket készít. Még idős korában is képes volt megújulni. 1948-ban halt meg Párizsban. Életének utolsó éveiben a madarak érdekelték. Sok-sok madarat rajzolt, festett, de azt, amelyről oly szépen vallott, már nem tudta többé életre kelteni: „A madarat kellene végre megrajzolni mely egyszerre repül és pihen egy mozdu lat'30 faágon." 0zsva(d Árpád
