A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-15 / 20. szám

Következő számunk tartalmából:

Miklósi Péter riportja a récsei (Rača) Kozmetika üzemből

Keszeli Ferenc: ZÖLD-LÁTÓHATÁR

Lovicsek Béla:

FEKETE VESZEDELEM

Püspöki Nagy Péter:

A BRONZKORI TELEPÜLÉSTŐL

A MEZŐVÁROSIG II.

F. Kele:

KILIMANDZSÁRÓ — AFRIKA JÉGGYÖNGYE

Lacza Tihamér:

AZ ÓKOR EMLÉKEZETE

Címlapunkon V. Pfibyl és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 814 59 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46.

A tornaújfalusi (Nová Bódva) székhellyel működő egyesült mezőgazdasági termelőszövetkezet 1972 óta gazdálkodik nyolc Bódva menti település földjén. Ezek területe meghaladja a 3660 hektárt, amiből 2735 hektár a szántó. A termelőszövetkezet dolgozó tagjainak a száma az év elején 660 volt. A szövetkezet évi forgalma általában 85 millió korona körül mozog.

Április eleji látogatásomnak azonban nem az volt a célja, hogy a szövetkezetről általános képet nyerjek, hanem az, hogy a gazdaság fő termelési ágazatáról, az állattenyésztésről, amely az össztermelésből évente általában 40—45 milliós értékkel veszi ki a részét, összefoglalót készítsek, különös tekintettel a takarmányfelhasználásra.

Közismert, hogy napjaink egyik elsőrendű kérdése — mind a gazdálkodás hasznossága, mind a közellátás szempontjából — a takarmányok, főleg a szemestermények gazdaságos felhasználása.

Köteles János agrármérnökkel, a szövetkezet elnökével arról beszélgettünk, hogy a gazdaságban hogyan lehetne növelni a takarmánytermelést és jobban hasznosítani a megtermelt takarmányt.

— Azzal kezdeném — mondja Köteles János — hogy a szövetkezet megművelt területének közel a hetven százalékán termelünk gabonaféléket és kukoricát, a többin intenzív takarmánytermesztést, legelőgazdálkodást folytatunk. De van 65 hektár kertészetünk is. A szövetkezet egyéb tevékenységet is folytat. Melléküzemágként kőbányát üzemeltetünk; ennek átlagos évi forgalma

10 millió korona. Főleg a mezőgazdaság céljaira gyártott mészport forgalmazunk.

— Úgy tudom, hogy a szövetkezet gazdálkodását alapvetően az állattenyésztés határozza meg.

— Igen. Szarvasmarhatartással, baromfihizlalással és juhtenyésztéssel foglalkozunk. Szarvasmarhaállományunk eléri a kétezret, ebből 1200 darab a fejőstehén. Juhállományunk négyezerre tehető. Gazdasági szempontból a legjelentősebb szakágazat nálunk a baromfitenyészet. Évente átlagosan 125 vagon baromfihúst állítunk elő.

— Az ilyen intenzív állattenyésztéshez nagy mennyiségű takarmány szükséges. Képes-e a szövetkezet saját maga megtermelni, elsősorban szemestakarmányból a szükséges mennyiséget? Évente összesen 157—160 vagon csirke-, marha- és juhhúst termelünk, 75 százalékban saját terményeink takarmányozásával. A hiányzó 25 százalékot állami alapokból kapjuk, természetesen az előírt takarmányozási szabványok betartása mellett.

— Mi a helyzet a tömegtakarmányok területén?

— Tömegtakarmányokból, a széna kivételével, önellátók vagyunk. De tényleg volt itt bizonyos feszültség, amit jó lenne feloldani. Ezt, tapasztalataim szerint, az okozza, hogy a tömegtakarmányok biztosítását a gazdaságok a silóra alapozzák, s így bizonyos arányeltolódás mutatkozik a szénafélék rovására, ami a takarmányok biológiai értékében hiányként mutatkozik: van elég keményítő, de nincs elég emészthető fehérje bennük.

Ezt kellene valahogy kiegyenlíteni. De ha még sikerülne is valami módon ilyen szerkezeti változást végrehajtani, az említett feszültséget teljesen ez sem oldaná fel. Ez egyrészt a termelési követelményekkel — például a gabonaprogrammal — adott, másrészt a nem éppen kedvező talaj- és éghajlati viszonyok is eléggé ingadozóvá teszik nálunk a terméshozamok évi átlagát.

— Van lehetőség a takarmánygabona hektárhozamainak növelésére?

— Nálunk a gabonafélék vetésterülete már nem növelhető. Maradna tehát a hektárhozamok növelése, mint lehetőség. De az itteni adottságok mellett, a mai termelési viszonyok között' ez is eléggé illuzórikus, hiszen tavaly gabonából 1670 hektáron már elértük a 48,7 mázsás átlagot. Ezt a jelenlegi termelési feltételek mellett legfeljebb tartani lehet, de fokozni alig. Kukoricából a hektárhozam egy súlyos jégkár után is 64 mázsa volt, de ahol nem érte jégverés a termést, ott 73 mázsát takarítottunk be hektáronként.

— Régóta foglalkoznak baromfitenyésztéssel, főleg broiler csirkék nevelésével. Ez a termelési ágazat pedig erősen szemestakarmány-igényes. Mik az ezzel kapcsolatos tapasztalatai?

— Szövetkezetünk 1967 óta foglalkozik csirkeneveléssel, vagyis több mint tízéves hagyományokra tekint már vissza. A baromfitenyésztésben dolgozók jól végzik a munkájukat. így ez az ágazat hasznot hozó volt. Gazdaságilag a legjobb eredményeket akkor értük el, amikor évi átlagban 70 vagon baromfihúst termeltünk. Abban az időben egy

2