A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-08 / 19. szám
- - - Éhségük, szomjuk ott vonsgíott a porban pillantásuk szívekbe döfte tőrét, válluk száz nyomor keresztjét cipelte sorban s karjukban megroppant a fölös erő még, (JÁN SMREK: VONULÓ MUNKANÉLKÜLIEK; 1933} De kiáltásával mintha éppenséggel zendülésre biztatott volna. — Emberek, ne hallgassatok ezekre a nadrágos szipolyozókra! — kiáltja valaki. — Ne az úton, a mezőkön át gyertek tovább! A törzsőrmester sebtében kirántja zubbonya felső zsebéből zöld zsinóros szolgálati sípot, hosszan, segélykérőén fújja, így adva vészjelet társainak, illetve a közelben tanyázó további csendőrszakasznak. A karhatalom fegyveresei közül valaki pisztolyt ránt és három riasztólövést ad le a levegőbe. A többi csendőr is előjön fedezékéből és gumibottal meg szuronynyal, puskatussal próbál némi távolságot tartani a fölbőszült, puszta ököllel és kövekkel támadó tömeg előtt. Vagdalkozva, szitkozódva hátrálnak az egyenruhások. Egy terhes asszony száját hirtelen vér futja el. Az asszony elsápad és zsákként a földre zuhan. Jan Kríž odaugrik hozzá, aztán fölnéz, meglátja a városszéli házakat és megpróbálja fölsegíteni az asszonyt, hogy a hóna alá nyúlva biztos fedezékbe kisérje. Ebben a pillanatban, élesen csattanó riasztólövéssel. Most felől egy újabb, huszonegy tagú csendőrszakasz érkezik. A fölmérgedt, már-már teljesen szerteszéledt tömegből valaki követ dob feléjük. — Feküdj! — hangzik több helyről is a tömegben: a katonaviselt emberek kiáltják, akik tudják, mi fog következni. Harminc puskacsőből ugyanennyi dördülés hallatszik. A sortüz után tökéletes csönd üli néhány pillanatig a Mostot Chomutowal összekötő utat, aztán a csendőrök visszahúzódnak, a tömeg pedig újra talpra áll. Csak a huszonkét sebesült és a két halott marad a porban. A két halott: Jan Kríž és Josef Ševčík. A zon a véres szerdán egyébként 18 óra 56 perckor nyugodott le a nap; az időjárási előrejelzés pedig annyit mondott a borult égboltozatú állapotról, hogy lényeges változásra semmi kilátás. • • tven esztendő telt el azóta. A nap manapság is akkor kel és akkor nyugszik, mint 1932 áprilisában. Az élet azonban, a szocialista országépítés éveiben gyökeresen meg változott. Most környékét jelenleg 120 ezren lakják. Az itt élő lakosság egy negyede ma is bányászként, tizenkét százaléka vegyipari munkásként keresi meg a kenyerét. A járásszékhelynek pillanatnyilag 64 ezer lakosa van, s ebben az ötéves tervidőszakban 600 millió korona beruházással összesen 4100 új lakást építenek, ami hatszáz lakásegységgel több, mint az előző ötéves tervben. Különösen a hangulatos Kertnegyed van fejlődőben, ahol az évtized végéig negyvenezren laknak majd 12 ezer új lakásban. A járásszékhely, Most lakossága így ezerkilencszázkilencvenben meghaladja majd a százezret. 13
