A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-08 / 19. szám

Ez az út köti össze Mostot Chomutovval . ,.

Hasztalan kerestem összefüggően részletes beszámolót a fél évszázaddal ezelőtti tragédiáról, az észak-csehországi bányászok több hetes sztrájkjának megtorlásképpen eldördült mosti csendőrsortűzről. Adatböngésző munkával, úgyszólván tűheggyel — a helyi népkönyvtár dolgozóinak ügyszerető segítségével, illetve Jaroslav Plzák, a ma már Litvínovban élő nyugdíjas bányász visszaemlékezése alapján — illeszthettem össze viszonylag teljes mozaikká az esemény szétszórt részleteit,

z idén keddre, 1932-ben szerdára esett április tizenharmadika, a [több hetes mosti sztrájk legdrámaibb napja.

Az emlékezetes véres szerdát megelőző napokban megjelent újságok hirhasábjain olvasom: ...Folytatódik a vizsgálat a március tizenötödikén az észak-csehországi bányavidék Koh-i-noor tárnájában kitört s összesen nyolc bányász életét követelt bányatűz kitörésének okairól. A vizsgálat eddigi eredményei a tűzbiztonsági előírások megsértésére, illetve takarékossági okokkal indokolt elhanyagolására engednek következtetni.

... A Munkaügyi Hivatal jelentése alapján az észak-csehországi barnaszénvidék tárnáiban csökkent a munkások bére, kevesebb lett a munkanélküli-segély, illetve a bányászok szociális és balesetbiztosítására fordított összeg is kisebb lett.

... Tudósítóink értesülései szerint 1932, március 20-án a munkanélküliek száma csupán a mosti járásban elérte a tizenkét ezret, egy nappal később pedig a II. Humboldt tárna 383 bányásza veszítette el munkáját. A bányászok, tiltakozásul, sztrájkot szerveznek: egy hét leforgása alatt már a környék 94 tárnájának csaknem huszonötezer munkása támogatja az újonnan elbocsátott bányászok munkához való jogát.

Néhány hasábbal arrább az április tizenharmadikára vonatkozó időjárás-előrejelzésre bukkanok: Továbbra is borult égboltozat, északi légáramlás lényeges hőváltozás nélkül; délen és északon futó esők. Barátságtalan, hűvös idő, a hőmérséklet napközben sem fogja meghaladni a tíz-tizenkét Celsius-fokot.

Napkelte 5 óra 24 perckor.

apkeltekor már a Mosttal szomszédos Lom és Souša községekben két fiatalember: a tizenkilenc éves Josef Ševčík és a húszéves Jan Kfíž is talpon vannak. Talpon, mert a sztrájkoló, munkát és kenyeret követelő bányászok nagygyűlésének határozata értelmében az észak -csehországi szénmezők munkásai április tizenharmadikára éhségmenettel és tömegtüntetéssel egybekötött általános sztrájkot hirdettek meg.

A férfikor küszöbére ért Jan Kfíž és néhány hónappal fiatalabb barátja: Josef, a mindössze hetven korona özvegyi nyugdíjból élő Antónia Ševčíková suhanckorú fia is köteiességének érezte, hogy bányásztársaival együtt ott legyen a tüntető tömeg soraiban.

t kommunista párt csak titokban, illegálisan működhetett a tárnákban, de a nehéz körülmények ellenére is sikerült megszervezniük a bányászok ezreinek egységes fellépését — mondja Jaroslav Plzák. — Állandó kapcsolatban álltunk Klement Gottwald és Antonín Zápotocký elvtársakkal, a proletárírók közül Július Fučík és Vítezslav Nezval tartózkodtak a legtöbbet Mostban, házilag sokszorosított papírlapokon röplapokat és önálló újságot adtunk ki. A munkások egységét az is szilárdította, hogy a munkakörülmények szinte napról napra romlottak. Előfordult például olyasmi is, hogy a bányászigazgatóság önkényes döntése alapján megszakítás nélkül 103 órát kellett a tárna mélyén töltenünk. Mindez azonban afféle vihar előtti csönd volt. A tényleges harc akkor kezdődött, amikor március 21-én a II. Humboldt tárna 383 bányásza fölmondólevelet kapott. Két nappal később, válaszképpen, a tárna valamennyi dolgozója beszüntette a munkát. A sorozatos elbocsátásoknak és az azt követő sztrájkoknak hamarosan híre terjedt a környéken, úgyhogy alig néhány nap leforgása alatt a Kolombus, a Herkules és a Centrum tárnák bányászai is megtagadták a munkát! Az egyre ingerültebbé váló karhatalom és a bányászok közötti első összetűzésre a Fortuna tárna bejárata előtt került sor, ahol egy tucat állig fegyverzett csendőr akarta meggátolni a humboldtiak és a herkulesiek küldöttségeit abban, hogy fölvegyék a kapcsolatot bányásztársaikkal. Az egyre komolyabbá váló sztrájkmozgalmat azonban már nem lehetett megállítani: március huszonhetedikén Dőlni Jiretínben 392 bányászküldött jelenlétében központi sztrájkbizottságot alakítottunk, az úgynevezett „vörös kerékpárosok" csaknem háromszáz főnyi csoportja röplapokat, híreket, újságokat terjesztett az egész északcsehországi körzetben. A sztrájkbizottság osztotta el a szenet a kórházak, iskolák, agghajlékok és a szegények számára fenntartott menházak között, gondosan ügyelve arra, hogy a bánya- és gyártulajdonosoknak egy szem szén se jusson mindaddig, míg nem ülnek tárgyalóasztalhoz, amíg nem veszik figyelembe a munkásság jogos követeléseit. A helyzet napról napra forróbb lett. A járáshivatal vezetője például karhatalmi fenyegetődzéssel és a kolduscédulák megvonásával akarta sztrájktörésre bírni a fiatalokat és a munkanélkülieket. Ebben a hangulatban került sor április ötödikén a bányászok mosti tömeggyülésére, ahol a több ezer főnyi tömeg nagyszerű tanúbizonyságát adta határozott fellépésének és egységének. Itt született döntés arról, hogy a párt vezette Vörös Szakszervezetek és a központi sztrájkbizottság nyolc nappal későbbre, azaz április tizenharmadikára tömeggyülést és általános sztrájkot hirdet. Az ötödikéi tüntetés után egyre több csendőrt vontak össze a környéken, sőt, Terezínböl másfélszáz dragonyos is a helyszínre érkezett.

—— prilis 13-án napkeltekor a Most-SSk tál szomszédos Lom és Souša /——• községekben két fiatalember: a I ■ % tizenkilenc éves Josef Ševčík és a húszéves Jan Kríž is talpon "w '•i vannak.

Talpon, mert ott akarnak lenni a munkát és kenyeret követelő tömeg soraiban.

n

apkeltekor szuronyos csendőrszakasz áll állig fegyverben Most határában, a Chomutovból Soušába, onnan pedig a tüntetés színhelyére vezető országút bokrainak fedezékében.

Hét óra felé már mintegy kétezer főnyire növekszik az a tömeg, amely ebből az irányból akar Most főterére jutni. Mindenki lassú, megfontolt léptekkel halad az

úton, legföljebb az asszonyok lármás szidalmai vagy a férfia mérges méltatlankodása vegyül a tüntetésre készülők egyenletes lépteinek halk zajába ... Most határába érve a csendőrszakasz parancsnoka, egy törzsőrmester hangosat kiáltva útját állja az egyre népesebbé váló tömegnek: egy tapodtat se tegyen senki többet, különben erőszakkal gátolja meg a karavánt abban, hogy bejusson a városba.

A tömeg rögtön fölzúdul, hiszen a tervezett tüntetés hivatalosan is be van jelentve. A hevesebb vérűek közül néhányan „urak kutyáinak", „arcátlan rablópártiaknak" szólítja a csendőröket. Az amúgy is nekibőszült törzsőrmester fenyegetően rárivall a tömegre:

— Oszolni, vagy lövetek!

12