A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-08 / 19. szám
Alma Atában épült fel a Szovjetunió legkorszerűbb színháza. Az elegáns külsőhöz célszerű berendezés társul. A nagyterem nyolcszáz személyes, emellett két kétszász személyes kisebb színházterem is helyt kapott az épületben. A színpad áthelyezhető a terem közepére, a színészek a nézők között játszanak. Hogy hazánk tájain milyen sok furcsaság található, azt ékesen bizonyíthatja Prandl Sándor alábbi két képe is. Az egyiken anyagtakarékosságra éppen nem jellemző mozzanat látható, a másik pedig szintén a természet „csodája". Ógyalla (Hurbanovo) középpontjában a városrendezés során sokszor változott a virágoskert aszfaltozott járdává, majd ismét virágoskertté. Nem csoda, ha a tulipánhagyma nem tudta, hogy akkor éppen mi van a feje felett. Kihajtott a kövek közül, szirmot is bontott, gyönyörűségeset. ■SMgjjHÉÍ C ppen két esztendeje, hogy egy emlékező TM írásban türelmetlen hangon sürgettem az akkor már tíz éve halott Staudt Mihály műveinek kiállítását, aki művészi hagyatékának olyan jelentős részét szülővárosára, Komáromra testálta. Akkor újra meg kellett győződnöm róla, hogy egy-egy esedékes tárlat léte vagy nemléte korántsem az efféle türelmetlenkedésen múlik.Azóta két esztendő telt el s most Dunaszerdahelyen végre közönség elé került egy szép válogatás a festő műveiből. Ez az esemény is évfordulóhoz köthető, hiszen a szlovákiai magyar képzőművészet e jelentős alkotója most lenne hetvenöt éves. A Dunaszerdahelyen kiállított anyagnak körülbelül a fele származik abból a gyűjteményből, melynek gazdája, gondozója Komárom városa, illetve a Dunamenti Múzeum. A többi kép a festő családjának tulajdona. A kishiján félszáz mű minden tekintetben túllépi a kamarakiállítás fogalmát és bár a válogatás műfaji szempontjait elsősorban a Csallóközi Múzeum korántsem térben bővelkedő méretei szabták meg, így is jó áttekintést kaphat az ember annak a festőnek az életművéről, aki a képzőművészet sokféle ágazatában volt tevékeny, és teremtett maradandó értékeket. Pályájának évtizedei alatt felbecsülhetetlen értékű restaurátori munkát végzett el, művészi lakberendező, belsőépítész, bútor- és szőnyegtervező is volt egy személyben. Modern művész volt, de korántsem öncélúan moderneskedő. A Dunaszerdahelyen kiállított Staudt-képek remekül igazolják, hogy alkotójuk modernista törekvései nemcsak az eddigi évtizedeket élték túl csorbítatlanul, de évtizedek múlva is ugyanúgy lesznek értékelhetők, mint ma vagy tegnap. Röviden ez azt jelentené, hogy Staudt Mihály maradandót alkotott. így igaz. De az igazsághoz tartozik az is, hogy életművének teljes értékelése még sajnos nem történt meg, tehát még alig tudjuk, mennyire jelentős egyénisége volt ö a hazai magyar képzőművészetnek. Igaz, Fábry Zoltán, aki többször írt róla, idejében felismerte ezt, de a művészettörténet annál inkább elhanyagolta idevágó feladatát, mi több, sok évvel Staudt Mihály halála után még ma sem tarthatjuk kezünkben a róla szóló monográfiát. Olajfestmények, pasztellképek, szénrajzok alkotják a szóbanforgó tárlat anyagát. Többségében figurális kompozíciók, hazai, elsősorban csallóközi, zoboralji motívumok a tájról és az emberről, de mutatóba néhány egyiptomi, törökországi, libanoni fogantatásé kép is szerepel a válogatásban, mely arányait és szempontjait tekintve — dicsérendő. Igaz, hogy szándéka, de elsősorban lehetőségei szerint ez a válogatás sem villantja fel Staudt sokarcúságát, mégsem mondható, hogy kárára lenne, hiszen a képek alkotója festő volt elsősorban, s hogy milyen festő, az itt nyilvánvalóan megmutatkozik. A tárlat erényeinek egyike, hogy egyértelműen elénktárja az alkotó jellemző szociális érzékenységét, amelyből talán a legjobb képek származtathatók. Örömteli esemény ez a szerdahelyi Staudt-kiállítós, amely egyúttal arra is emlékeztet, figyelmeztet, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtt lezárult életmű szélesebb bemutatása már nagyon időszerű lenne. Keszeli Ferenc 9
