A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-08 / 19. szám
Hallottukolvastuklattuk Innen-onnan KÖNYV Mítosz és valóság D. Melnyikov és L Csornája, a Hitler — mítosz és valóság című könyv szerzői igen érdekes mozzanatra terelik a figyelmet. Miért tartott ki az utolsó pillanatig a berlini Führer-bunkerban Hitler mellett Bormann és Goebbels? Talán hűségből? Vagy vezérükkel együtt akartak pusztulni, mert így látták dicsőségesebbnek? A szerzők szerint ez elgondolkoztató. Hiszen Bormann később elmenekült, Goebbels pedig családjával együtt mégis a halálban talált megoldást, de mind a ketten csak Hitler halála után. Miért volt ez? Hitler már korábban széjnek engedte alvezéreit. Himmler és Göring is elhagyta a bunkert. Rá nemsokára külön utakon próbáltak békét kötni a nyugati hatalmakkal, hogy mentsék a bőrüket. De Hitler két leghűségesebben kitartó embere, Goebbels és Bormann maradt, mert rájöttek, hogy a Szovjetunióval lenne a legjobb fegyverszünetet kötni, így talán megmenthetik a bőrüket. Azt is tudták, hogy ez csak Hitler halála után lehetséges. Ezért Hitler öngyilkossági kifakadásaira mindig biztatóan válaszoltak. Minden rendelkezésükre álló módszerrel siettették Hitler öngyilkosságát. Aztán amikor Hitler meghalt, halálát, egy ideig titkolva, elküldték Krebs tábornokot, hogy német részről hivatalosan tárgyaljon a békéről a szovjet hadvezetőséggel. Krebs Szokolovszkij hadseregtábornokkal vette fel az érintkezést, de a szovjet tábornok — Sztálin utasítására — nem egyezett bele a fegyverszünetbe, hanem ragaszkodott a feltétel nélküli megadáshoz. Erről tárgyalni azonban Krebsnek nem volt felhatalmazása Goebbelstől és Bormanntól, ezért ez a külde1 tés nem érte el célját. A nyugati hatalmak sem tárgyaltak Himmlerrel és Göringgel. így a saját bőrüket sem voltak képesek megmenteni. Tervük tehát nem sikerült, de nem is sikerülhetett. A gyilkosoknak pusztulniuk kellett, a történelem ítélőszéke előtt. A Hitler — mítosz és valóság című kötet igen színes tartalmú, jól megírt könyv. Tárgyilagosan boncolgatja a nagy témát. A nácik hatalomátvételétől a Harmadik Birodalom összeomlásáig mutatja be a korszakot, és természetesen Hitler személyével foglalkozik a legtöbbet. Bagota István Ben kő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű sző vegemlékei Az Akadémiai Kiadónál jelent meg a nagy szaktekintélyű nyelvészprofesszor több száz oldalas összefoglaló müve, amelyben komplex elemzésnek veti alá a magyar nyelv négy — eddigi ismereteink szerint legkorábbi — szövegemlékét. A Halotti Beszédről és Könyörgésről valamint az Ómagyar Mária-Siralomról aligha kell bővebben szólnunk, hiszen nyelvünk és irodalmunk oktatása ezek nélkül ma már elképzelhetetlen. Mindenki tudja, hogy az előbbit a nyelvészet és az irodalomtörténet egyaránt mint a legrégibb ránk maradt magyar nyelvű verset tartja számon. A szerző által vizsgált másik két szöveg annál ismeretlenebb a nyeivészberkeken kívül álló nagyközönség előtt. A kilenc soros Königsbergi Töredék és a négy darab kéziratos hártyacsík, az ún. Szalagok csupán maradványai egy kétnyelvű (latin-magyar) kódexnek, melyet a véletlen egy magyarul nem tudó könyvkötő kezébe juttatott. Mesterünk, az említett oknál fogva, a kéziratos könyvet úgy vélte legkamatozóbban felhasználhatónak. ha azt más könyvek bekötésének céljából szétszabdalja. így került a jobb sorsra érdemes kódex bizonyos része egy Königsbergben (ma Kalinyingrad) őrzött latin kódex borítólapjába, ahol végül a múlt század második felében hozzáértő szemek akadtak meg rajta. A Gyulafehérvári Sorok nevüket szintén származásuk helyének alapján kapták. Ez a szövegemlék összesen tizenöt sort tesz ki, melyek egy kódexben három helyen (egy-egy lap alján) találhatók. Benkö Loránd alapos elemzésnek vetette alá e négy szöveget, s végül merőben új eredményre jutott: véleménye szerit ugyanis ezek az emlékek jóval korábbi keletkezésűek, mint azt ezideíg véltük. Eme megállapítását több irányból is levezetett következtetésekkel támasztja alá: a szövegeket összeveti az eredeti latin szövegekkel, a nyelvtörténeti és a stilisztikai szempontok pedig egymást kiegészítve jelennek meg fejtegetéseiben. Benkő Loránd könyve főként a nyelvtudósoknak, azok közül is főleg a nyelvtörténészeknek szól, de emellett természetesen minden, a magyar történelem és kultúra legkorábbi — írásos emlékekkel alátámasztott — korszakai iránt érdeklődő olvasónak hasznos olvasmánya lehet. Fehér Péter FOLYÓIRAT A régészeti néprajzról Móra Ferenc fogalmazta meg valamikor a harmincas években nagyon találóan: a néprajz élő régészet, a régészet pedig „ásatag néprajz". E — ma már teljesen kézenfekvő — felismerésből adódik, aztán, hogy az archeológiái feltárások során előkerült kérdéses rendeltetésű tárgyak később néprajzi párhuzamok alapján aránylag pontosan meghatározhatóak. A korábbi, lassan öncélúvá váló tipológiai módszerrel szemben ez már óriási előrelépést jelentett, hiszen az egykori emberek életmódját sikerült a segítségével, több-kevesebb megbízhatósággal rekonstruálni. A módszert — számos neves előd (Nyáry Albert, Jósa András, Szabó Kálmán, Cs. Sebestyén Károly, Móra Ferenc stb.) nyomán — László Gyula fejlesztette szinte a tökéletességig. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha kijelentem: életművének éppen ezek — a „régészeti néprajz" területén elért — eredményei lesznek időtállóak, míg a „régészeti történetírás" amúgy is zavaros vizein inkább mindig kérdező-kétkedő szemlélete válthatna ki jelentősebb hatást (megjegyzendő, hogy a sors iróniája folytán László Gyula feltevései lelkes olvasótáborában éppúgy „bizonyosságokká" váltak, mint azok, amelyeket éppen ö cáfolt ill. kérdőjelezett meg rokonszenves „termékeny bizonytalansága" alapállásából). Fodor István: A régészeti néprajz módszerének bontakozása című tanulmányában (Valóság, 1982/2,1 László Gyula életművének e legjelentősebb oldalát elemzi, mutatja be az eredeti művek tükrében. A legrészletesebben természetesen „A honfoglaló magyar nép élete" című korszakalkotó (és az új kiadásra igencsak megért) munkával foglalkozik, de ismerteti-értékeli a korábbi és későbbi — a témát érintő — dolgozatokat, fogadtatásukat és tudománytörténeti jelentőségüket is. „A régészeti néprajz fordulópontot jelentett a tudomány fejlődésében: egyrészt más nézőpontból, a régi leletanyagból korábban nem sejtett új eredményekre jutott, másrészt pedig ez az új megközelítés mód további pontosabb megfigyelésekre, temetők és települések teljes feltárására ösztönözte a kutatókat, tehát új programot adott az egész tudományszaknak" — állapítja meg a tanulmány szerzője, aki ezzel a munkájával a magyar régészet máig megíratlan tudománytörténetének egy szakaszához adott alapvető szempontokat. A jelen problémái lebeghettek a szeme előtt, amikor rámutat a módszer (s idővel minden újdonság!!) egyik nagy buktatójára: „László Gyula módszerének alkalmazása nem lehet mechanikus, hanem annak a mindenkori tényékhez kell tapadnia. Vele a régészek nem mindenre alkalmazható receptet kaptak kézhez, hiszen a valóság (a régi valóság is) sokkal bonyolultabb bármilyen sémánál." Liszka József HANGLEMEZ Ruleta 2 A „Ruleta" („Rulett") hanglemezsorozat tulajdonképpen a Gramofon Klub (Gramofónový Klub) prémium-lemez sorozata. A közelmúltban a Supraphon és a bolgár Balkanton hanglemezgyártó vállalat közös gondozásában került kiadásra a „Ruleta 2" című lemez, amely 12 számot mutat be a bolgár popzene terméséből a legjobb bolgár együttesek és énekes-szólisták előadásában. Meglepetés ez a lemez. Meglepetés azért, mert a bolgár popmuzsikát — sajnos — nemigen ismerjük, s ez a lemez arról győz meg bennünket, hogy ez igen Sajnálatos tény. A bolgár popzene ugyanis — egyszerűen jellemezve — európai színvonalú. Az együttesek — a Toníca, a Sturcite, a Tangara —, a kitűnő interpretáló képességekkel rendelkező énekesek: Lili Ivanova, Jordanka Hrisztova, Katja Filipova, Mimi Ivanova, Donika Venkova, Asszen Gargov, Bisszer Kirov, Emil Dimitrov, Borisz Godzsunov — tudnak mindent, amit az európai popzenében megszoktunk és megismertünk, több számuk azonban mégis egészen más, mint a megszokott európai popmuzsika. Más azért, talán több is, mint az európai átlag-stílus, mert ezek jellegzetesen bolgár és balkáni dallamokra épített melodikus szerzemények. Lili Ivanovát és Jordanka Hrisztovát ismerjük már tévészerepléseikből is, de a többi említett énekesnő és énekes is már számos díj tulajdonosa, melyeket a Split-i, a Sopot-Í és egyéb fesztiválokon kaptak — megérdemelten. Kitűnő ötletnek tartjuk a Supraphon vállalat kezdeményezését, a Ruleta-sorozat kiadását, amely betekintést enged a baráti szocialista országok popzenéjének kincsestárába. Sági Tóth Tibor — Ez a krumpli a mi kertünkben termett — írja Dikácz Zsuzsa bényi (Biha) olvasónk. — Amikor ősszel kiástuk, nagyon érdekesnek találtuk. A konyhaszekrénybe tettük és nézegettük. Az idők folyamán még érdekesebb lett. Koronája, nőtt kézszerű hajtásai és farkincája. Mivel nemrég a Hétben érdekes formájú természetalkotta gyökeret láttunk, úgy gondoltuk, a mi krumplink is csodálni való. Fényképezni nem tudunk, ezért Önökre bízzuk a bényi Krumplikirály további sorsát. — A fogyasztásra alkalmatlan, de mosolyt fakasztó küldeményt Prandl Sándor örökítette meg. Mimi Laroche francia fotómodell szerint akkor szép a női mell, ha van tartása. Jó vicc — mondhatnánk —, az övé csöppnyi, mi lenne, ha még tartása sem lenne. A cigány is a maga lovát dicséri, a mondás tehát érvényes a női idomokra is. 8
