A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-08 / 19. szám

Hétvégi levél Juhos Marton es Mood Robert üNKÁSA I az is kap naponta egyszer meleg ételt és tízórait. Az új rendelkezés szerint az első­sök 100—200, a másodikosok 200—300 és a harmadikosok 400—500 korona kö­zötti összeget kaphatnak havonta. Az el­sősök tanműhelyeinkben gyakorolják a szakmai fogásokat, a másodikosok min­degyike választott szakmájának megfele­lően építkezéseken dolgozik, a harmadi­kosok pedig rendszerint már annál az üzemegységnél, ahol később az állandó munkahelyük lesz. A harmadik év végén írásbeli vizsgát tesznek, utána szeptem­bertől decemberig szakképzett vezető fel­ügyelete alatt dolgoznak, legjobb tudá­sukkal bizonyítva a szakmára való felké­szültségüket. Decemberben három napig tartó szakvizsgát tesznek, ezután követ­kezik a szóbeli vizsga, majd a végzős értékelése. Aki kitüntetéssel végez, máris egy fizetési osztállyal magasabb besoro­lást kap, mint volt osztálytársai. Ha ezt a lehetőséget elmulasztja, a kötelező kato­nai szolgálat után, egyéves gyakorlat után, kérheti a magasabb fizetési osztály­ba való besorolást. A mi szakmunkáskép­ző iskolánk az egyetlen egész Bratislavá­­ban, ahol valamely építőipari szakma el­sajátítása mellett négyéves tanulmányi idő után érettségit is lehet szerezni. Ebben a szaktanintézetben tizenhat féle szakmát oktatnak. Közülük tizenhármat hároméves, egyet kétéves és kettőt négy­éves, érettségivel végződő tanulmány­idővel lehet elsajátítani. Alojz Balog, a szakoktatók vezetője sze­rint az a lényeges, hogy a fiú mennyire akarja valóban elsajátítani a szakmai is­mereteket. Huszonöt éves pályafutása alatt találkozott már olyan esettel, hogy két testvér között is nagy volt a különb­ség. Az egyik szilárdabb akaratú volt, jó munkás lett, a másik feladta s elment a szaktanintézetből. Alojz Balog a gyakorla­ti oktatásban szerzett tapasztalatai alap­ján azt állítja, hogy a fiúk többsége inkább dolgozna akár kétszer annyit is, csak el­méleti ismereteket ne kellene tanulni. Ta­pasztalata szerint az ide kerülő fiatalok­ban általában nincs annyi tudásszomj, mint régebben. Megkérdeztem, van-e va­lami különbség a tanulás terén a magyar és a többi növendék között. — A szakoktatás terén gyakran szorgal­masabbak, mint mások. Ha áthidalják az első hónapok, az első év nehézségeit, kitartó, jó szakmunkások válnak belőlük. Körükben ritkább az elvándorlás. Egy másik szakoktató, Sztruhár Győző így vélekedik: — Illedelmes, otthon jó nevelést kapott gyerekek kerülnek ide hozzánk. Szófoga­dók, az iparra kimondottan teremtett gye­rekek a mieink. Ezt bizonyítják eredmé­nyeink is. Tanulóink évente részt vesznek a szlovákiai országos szakmai ügyességi versenyen. Legutóbb is volt ott egy nö­vendékünk, a királyfiakarcsai Mészáros Dénes, és a negyedik helyen végzett. — Ki mire vitte a keze alól kikerült ipari tanulók közül? — V^n közöttük hét csoportvezető, kö­zülük négyen magyar nemzetiségűek, há­rom technikus és egy osztályvezető, igaz, szigorú vagyok a növendékekhez, a tana­nyagot mindenképpen el kell sajátítaniuk, de szeretem a vidámságot is, elvem, hogy mindent a maga idejében. Még a beszélt nyelv helyességére is figyelmeztetem őket, ha szlovákul szól, akkor mondja helyesen, ha magyarul, ne keverjen a mondatba szlovák szakkifejezéseket. FISTER MAGDA Jozef Šuran felvételei Most, amikor hazánk felszabadulására és a második világháború befejezésének évfordulójára emlékezünk, ennek az írás­nak azt a címet is adhatnánk, hogy „Európa harminchét éve a béke konti­nense”. Sajnos, ugyanez nem mondható el a világ más földrészeiről, hisz a világ­­történelem legvéresebb háborújának be­fejezésétől eltelt időszak alatt Ázsia, Afri­ka, Közép- és Dél-Amerika számos helyi háború színtere volt és az ma is. Ha tehát sikerül is megvédenünk a világbékét és elkerülnünk a minden eddiginél pusztí­­tóbb esetleges harmadik világháborút, mégsem mondhatjuk el, hogy a világ népei valóban békében élnek. A háborús veszély a világ különböző tájain a máso­dik világháború befejezésétől szüntelen jelen van, újabb és újabb háborús tűz­fészkek keletkeznek, és ha azokat időben nem lokalizálják, veszélybe sodorhatják az egész világ békéjét Ezért ha az elmúlt harminchét év diplomáciai tevékenysé­gét értékeljük, azt kell mondani, hogy azt lényegében a háborús tűzfészkek felszá­molására és olyan egyezmények megkö­tésére irányuló tevékenység jellemezte, főleg a szovjet és szocialista államok részéről, amelyek biztosítékot jelentenek a világbéke megőrzésére. Ezen az úton kétségkívül történelmi jelentőségű az eu­rópai országok biztonságáról és együtt­működéséről megkötött helsinki záróok­mány aláírása. Ez elsősorban a szovjet diplomácia erőfeszítéseinek eredménye volt, ugyanúgy, ahogy egész sor más diplomáciai akció és javaslat is, mint a hadászati támadó fegyverrendszerek kor­látozásáról megkötött két SALT-egyez­­mény, a közép-európai fegyverek és fegyverzetek csökkentésről folyó bécsi tárgyalássorozat. A szovjet diplomácia ezirányú erőfeszítései nem véletlenek, hisz. a Szovjetunió és a szovjet nép, amely a második világháborúban a leg­több áldozatot hozta a fasizmus elleni harcban: húszmillió szovjet ájlampolgár vesztette életét, nem beszélve a mérhe­tetlen anyagi károkról, rombadőlt váro­sokról, falvakról és üzemekről. Ezért ép­pen a szovjet népnek elsőrendű érdeke, hogy a mérhetetlen áldozatokkal kivított békét megőrizze és ezért a békéért har­coljon minden erejével. A szovjet diplo­mácia krédója ezért a békeharc, amely nem öncélú, mert egyúttal a világ összes népeinek békés életét is biztosítja. Euró­pa harminchét éves békéje meghatározó az egész világ számára, mert alapja a világbéke megőrzésének és az európai béke a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése földrészünkön a jövőben is meghatározó kihatással lesz a nemzetközi enyhülés folyamatára. Európa népei átérzik azt az óriási felelősséget, amellyel kontinen­sünk békéjének megvédésével az egész világ békéjének tartoznak. Innen is ered az a hatalmas tömegmozgalom, amely a nyugat-európai országokban megindult és ma is folytatódik a középhatósugarú rakétatelepítés ellen és a fegyverzet csökkentéséért. Hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság harminchét éve szabad, szuverén ország, melyben az eltelt időszakban békében építjük szoci­alista hazánkat, fejlesztjük iparunkat és kultúránkat. Az e területen elért eredmé­nyek nem kicsik. Minden eredmény nemzeteink és nemzetiségeink közös al­kotó munkájából fakad. Fejlett szocialista társadalmat építünk, de sohasem feled­jük el, hogy ennek lehetőségét az a tény teremtette meg, hogy hazánkat felszaba­dította a szovjet hadsereg az embertelen fasizmus alól. Ez tette lehetővé a mun­kásosztály végleges győzelmét a burzso­ázia felett és azt, hogy népünk megkezd­je a szocialista társadalom építését, ki­alakítsa a szocialista államhatalmi szer­veket, melyeknek fő küldetése a marxiz­mus—leninizmus ideológiájára és gya­korlatára támaszkodva a nép szolgálata, érdekeinek védelme és képviselete. A szocialista politikai rendszer kiépítése óri­ási lehetőségeket adott kezünkbe ahhoz, hogy történelmileg rövid időn belül felé­pítsük a fejlett szocialista társadalmat. Tudatosítani kell azonban, hogy a szoci­alista politikai rendszer, a szocialista ál­lam létezése még önmagában nem bizto­sítja automatikusan sem a tervek teljesí­tését, sem az életszínvonal emelését vagy annak megtartását. Mert mindezen feladatok teljesítésének fő hordozói a dolgozó tömegek, azok alkotó és kezde­ményező munkája üzemekben efsz-ek­­ben és tervezőirodákban, mindenütt ott, ahol a társadalom számára hasznos munka folyik. Ezen alkotó tevékenység kibontakoztatása érdekében hangsúlyoz­ta a CSKP XVI. kongresszusa a szocialis­ta demokrácia továbbfejlesztésének szükségességét, minden dolgozó felelős­ségének elmélyítését, mind a termelés­ben, mind az irányításban. Ezért a mai körülmények között a felszabadításun­kért küzdött és elesett harcosok tisztele­tének elsősorban az alkotó, a szocializ­mus építéséért végzett öntudatos mun­kában kell megnyilvánulnia, erősítve ha­zánk gazdasági erejét, fejlesztve kultúrá­ját és életszínvonalát. Hazánk a szocialis­ta közösség országainak szerves része. Ezért alkotó munkánkkal és ennek ered­ményeivel egyben hozzájárulunk a szoci­alista közösség gazdasági és védelmi erejének szilárdításához és a világbéke sikeres megvédéséhez az imperializmus összes intrikáival szemben. 3

Next

/
Thumbnails
Contents