A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-24 / 17. szám
izomkolosszust vagy hájtömeget elvétve sem látni. Csak a mozdulatok, az arcvonások ismerősök, a köböl, gránitból, bronzból készült alakokból sugárzó szeretet. Ez már tipikusan norvég, tipikusan skandináv. A barátkozó, ölelkező kőemberek, a szerelmesen eggyé fonódó párok, a tornászó lányok, a pajkos gyerekek, a kortalan öregek másai itt járnak körülöttem. Találkoztam velük. Ismerem őket hús-vér valóságukban. Csak a testek, ezek a robusztus, hájas alakok, csak ezek idegenek. Ezeket hosszan kell nézni, elmerengve előttük, mindegyiket külön-külön meg kell érinteni; megsimítani rideg, sima kőbőrüket, hogy oldódjon a nézelődő idegenkedése, hogy felnőjön, felnőhessen hozzájuk. Hogy robusztusnak, hatalmasnak, erősnek érezze magát. Egynek a köemberek közül. És akkor már eltörpül a forma, a múlté a bizalmatlan idegenkedés, a túltápláltság tespedésének kiábrándító érzése. Megyek: előre és vissza. Már vagy ötödször érek a főbejárathoz, de mindig újra visszafordulok. Mondom: még egyszer! Aztán még egyszer. És még egyszer. Valahogy nem tudok, nem akarok kilépni ebből a nyugtató, biztonságot nyújtó, a semlegesség érzetét keltő bűvös körből, világból. A 1869-ben született norvég mester, Gustav Vigeland fiatalon előbb fafaragóinas volt, majd éveken keresztül téblábolt, kallódott, kijutott neki bőven a nincstelenségből, a nélkülözésből is, míg aztán korának egyik neves szobrászművészében Brynjulf Bergslieben pártfogóra, barátra talál. Aztán több európai akadémián tanult, míg végre a múlt század utolsó évtizedében közönség elé lépett alkotásaival. A parkban látható szökőkutat 1917-ben készítette. Ez a szökőkút adta az ötletet a város illetékeseinek, létre kellene hozni a kút körül egy szoborparkot. A Mester a park tervének megszületésétől 1924-től egészen haláláig, 1943-ig a nagy művön dolgozott. Eszeveszett iramban, vésője szinte sohasem pihent. Húzom az időt. járom a parkot, minél később kelljen visszatérnem a világváros forgatagába, az őrülten rohanó autók közé, a magas irodaházak világába ... És még egyszer... Van még mit nézni, mit fölfedezni. Az életmű csalogat, hív, kényszerítőleg hat rám, körülhálóz, magába szippant. Elhiteti velem: a Föld hátát csupa jó ember tapossa. Akik mind egy szálig féltik, őrzik, védik, tisztelik, szeretik egymást. Akiknek életeleme a szeretet és a játék. A játék! Keringek a szobrok körül. Tenyeremet rátapasztom a kőtestekre, végighúzom rajtuk ujjamat, szeretnék a húsukba marni, fájdalmat okozni nekik, fülükbe ordítani: Nem ilyen a világ, nem ilyen „egyszerű" képlet szerint élnek az emberek! Nem az ölelés a jellemző! Szeretnék teremtőjükkel vitába szállni, arcába vágni: kicsi ez a 323 747 négyzetméternyi békeszerető, ölelő világ négymilliárd embernek. Hogy őrülten nagy idealista volt, hogy rózsaszínű szemüveget viselt! Szeretném megkérdezni, honnan vette a bátorságot ehhez a mérhetetlenül nagy optimizmushoz, épp azokban az alkotó években, de... ... de újra meg újra a kőlépcsők fölötti magaslaton álló harminc méter magas, 260 tonnás monolit kőoszlopnál, szoborkompozíciónál találom magam. A 121 egymás hegyén-hátán álló, fekvő, kúszómászó ember tömegénél. „Ez az én vallomásom" — mondta a mester az oszlop elkészülte után. A magasba, a felhőkbe, a végtelenbe törnek ezek a kőfigurák. El a Földtől. Talán menekülnek? Talán a semmiben, a végtelenben keresik a biztonságot? Talán beléjük már kevesebb optimizmus, hit, bizalom, szeretet szorult? De hát ők is csak egymás vállára állva, egymás segítségével, egymásra utalva tudnak távolodni, menekülni, a végtelen felé törni. Talán nem véletlen, hogy ez a szoborhalmaz gránitoszlop Vigeland életművének betetőzéseként ilyenné alakult. Talán ebben a műben adta a világnak tudtára a művész végső hitvallását az emberről... Talán ez az igazi tükörképe az ember múltjának, jelenének és jövőjének. Talán ... Jó lenne hinni, hogy Vigeland világa nő. terebélyesedik, hatalmasodik. Jó lenne hinni, hogy az ember mindig, minden helyzetben ember marad: olyan, mint amelyek itt láthatók: ölelő, féltő, szerető... ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsok Több olvasónk érdeklődik, mi a jogi helyzet vitás esetekben az apaság törvényes megállapításával kapcsolatban: Az apaság megállapításáról az 1 963. évi 94/1963 sz. családjogi törvény 51—162. szakaszai rendelkeznek. A házasságban élő szülök gyermekei esetében semmiféle probléma nincs, mert ilyenkor a gyermek apjának minden esetben az anya férjét kell tekinteni. Ez az elv érvényes akkor is, ha a szülők házassága közben megszűnik — akár válással, akár a férj elhalálozása miatt —, ha a gyermek a házasság megszűnésétől számított háromszáz napon belül születik meg. Ha azonban az özvegy vagy elvált nő újra férjhez megy és gyermeke születik, akkor ezt a férjet kell gyermeke apjának tekinteni, még akkor is, ha ez az anya előző házasságának megszűnésétől számított háromszázadik nap eltelte előtt született. Más a helyzet akkor, ha a férjnél nem levő nőnek születik gyermeke. Ilyen esetben elsősorban a szülőnek a nemzeti bizottság (anyakönyvvezető) vagy a bíróság előtt tett egybehangzó nyilatkozata az irányadó, ha az illető férfi elismeri az apaságot, ennek a nyilatkozatnak az alapján őt kell a gyermek apjának tekinteni. Az apaságot elismerő nyilatkozatot, a gyermek fogantatása után, de még megszületése előtt is meg lehet tenni. Az apaság elismerése csak akkor jogérvényes, ha az erre vonatkozó nyilatkozatot a nemzeti bizottság vagy a bíróság előtt tették. Sem tanúk előtt tett nyilatkozat, sem írásbeli elismerés, vagy a gyermekről való tényleges gondoskodás, tartásdíj fizetése, vagy a gyermek születésével, vagy az anya terhességével vagy a szüléssel kapcsolatos kiadásokhoz való anyagi hozzájárulás nem jelenti az apaság joghatályos elismerését. Ezeket a körülményeket csak mint bizonyítékokat lehet felhasználni az apaság megállapítása iránt indított bírósági perben. A házasságban született gyermek a szülök közös vezetéknevét kapja, vagy pedig annak a szülőnek a nevét, amelyben a házasságkötéskor az anyakönywezetö előtt megállapodtak. A házasságban nem élő szülök gyermeke azt a vezetéknevet kapja, amelyben a szülők megegyeznek. Ha ilyen megegyezés nincs, vagy ha az apaság elismerésére még nem került sor, akkor a születési anyakönyvbe az anyának a vezetéknevét írják be. vagyis azt, amelyet a gyermek születése idején (mint hajadon nő, elvált vagy özvegy asszony) viselt. Ha a fentiek értelmében nem került sor az apaság önkéntes elismerésére, akkor a gyermek anyja, vagy a gyermek nevében az illetékes járási nemzeti bizottság ifjúságvédelmi szerve az apaság megállapítására pert indíthat. A keresetet a vélt apa ellen kell beadni az ennek lakóhelye szerint illetékes járásbíróságon. Ebben a perben azt kell bizonyítan , hogy a vélelmezett apa az anyával az ún. kritikus időben nemileg érintkezett. A törvény ugyanis azt a jogi vélelmet állapítja meg, hogy a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, aki az anyávaj a gyermek születését megelőző 180 és 300 nap közötti időben közösült, feltéve, hogy apaságát lényeges körülmények nem zárják ki. Ha e perben az apaként megjelölt férfi az apaságot a bíróság előtt elismeri, a bíróság a peres eljárást megszünteti. Ha nem ismeri el, akkor a bíróság lefolytatja az eljárást és bizonyítás eredménye alapján meghozza az ítéletet. A perben minden bizonyítékot fel lehet használni, tehát tanúkkal lehet bizonyítani azt a körülményt, hogy az illető férfi elismerte, hogy az anyával a kritikus időben viszonya volt, hogy a gyermek iránt érdeklődött, róla vagy az anyáról gondoskodott, esetleg hozzájárult a szülési vagy eltartási költségeihez stb. A szülési jegyzőkönyvnek a terhességi tanácsadó feljegyzéseinek vagy az orvosi vizsgálatok eredményeinek a beszerzését is indítványozni lehet. A bíróság elrendelhet orvosszakértöi bizonyítást, vérvizsgálatot, ún. öröklési-biológiai (genetikai) vizsgálatot stb. Ha ezeknek a bizonyítékoknak az alapján a bíróság beigazoltnak látja, hogy az illető férfi a gyermek anyjával a kritikus időben nemileg érintkezett, és az apaságot fontos körülmények nem zárják ki, akkor az apaságot ítélettel megállapíthatja és az apát gyermektartás fizetésére kötelezi. Az apaságot kizáró fontos körülmény lehet a vélt apa súlyos betegsége, egészségi állapota, vagy a szakértői vérvizsgálat eredménye, amely vizsgálat a tudomány mai állása szerint — az érdekelt felek vércsoportjának megállapítása alapján — az illető férfi apaságát kizárja. Ha az apaságot a bíróság jogerősen megállapította, vagy ha az illető férfi az apaságot önként elismerte, akkor gyermekének ugyanolyan jogai vannak vele szemben, mint a házasságban született gyermekeknek. Ez azt jelenti, hogy rokoni viszony keletkezik közöttük, valamint a gyermek és az apa rokonsága között. így a gyermeknek törvényes eltartási igénye van az apjával, esetleg ennek többi felmenő ágú rokonaival szemben. Ugyancsak öröklési joga van, mint a törvényes örökösök első csoportjába tartozó leszármazottnak, az apja (esetleg apai nagyszülei) után is. A gyermektartási díjról a bíróság dönt, mégpedig abban az esetben, ha az apa az apaságot elismerte, külön bírósági eljárással, ha pedig nem ismerte el, akkor az apaság megállapítására indított perben. A tartásdíj összegét a bíróság a gyermek indokolt szükségletei (kora, egészségi állapota stb.), valamint az apa kereseti viszonyai és lehetőségei szerint állapítja meg. A tartásdíj összegének megállapításánál tekintetbe veszik a gyermek egyéb indokolt szükségleteit is (babakelengye, gyerekkocsi stb.). A gyermektartási díj a gyermek születésétől jár, és havonta előre fizetendő részletekben esedékes. A bírósági döntést megelőző időre járó tartásdijhátrálékot rendszerint a folyó tartásdíjjal együtt kell a bíróság által megszabott részletekben törleszteni. E tartásdíjat (visszamenőleg) legfeljebb a jogerős bírósági ítélet meghozatalától számított három évre lehet követelni. A férjnél nem levő anyának a családjogi törvény 95. szakasza alapján még a saját személyét illető külön igényei is vannak a gyermek apjával szemben. így kérheti a saját eltartásához való anyagi hozzájárulást 26 heti időre, továbbá a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos kiadásainak megtérítését. Ezeket az igényeket a születéstől számított három éven belül kell a bíróságon érvényesíteni. A lapunk ez évi 10. számában megjelent Jogi tanácsok-ban névelírás történt. A válasz nem Drenkó József, hanem Drenkó István rozsnyói (Rožňava) olvasónknak szólt. Kérjük az érintettek szíves elnézését. Dr. B. G. 17
