A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-24 / 17. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: ÉLVONALBAN Batta György: ÖREG FUTÓ — — NEM VÉN FUTÓ Vajkai Miklós: A PONT (Elbeszélés) Gál Sándor: KÖNYVRITKASÁGOK Hajdú András: KIÉ A BALTI-TENGER? Lacza Tihamér: AZ ÓKOR EMLÉKEZETE Címlapunkon Könözsi István, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače, 814 59 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. č. 6. Nyomja a Východos­lovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfi­zetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfi­zetéseket elfogad minden postahiva­tal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Tanulók nyári ružbachyi kirándulása GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK Sokszor megírtam már, hogy a Bratislavában 1950—1951-es tanévben megnyílt magyar pedagógiai gimnáziumban számos helyről összesereglett fiatalok tanultak; s szinte va­lamennyien folytatni akarták tanulmányaikat, amelyeket kényszerűen meg kellett szakíta­niuk a háborút követő zűrzavarban. Az iskola intemátusában lányok laktak s a tágas udvar bérakkszobáiban fiúk. S ezt a meghatározást idézőjelbe is tehetném, hiszen olyanok is voltak közöttünk, mint Szalacsy József, aki ma a tornai (Turnianske Podhradie) magyar tanítási nyelvű általános iskola igazgatója, aki nem is akármilyen kihagyások után hu­szonkét éves fejjel vállalta a pedagógiai gim­náziumi bizonyítvány megszerzését, s szoba­társam volt a barakkban hosszú ideig. A tornai iskola falai között a barakkszoba eseménydús vagy eseménytelen napjaira gondolunk. Én történetesen arra, ahogy a könyvek fölé hajol és nagyon komolyan tanul, ő meg nyugtalan, fél éjszakákat versfaragás­sal töltő társára, vagyis rám, aki éjfél után. újabb forradalmas versével elkészülve leg­mélyebb álmából rázta fel őt. mondván, öregem, végre elkészült, hallgasd csak meg. Tantermekben, folyosókon mélységes a csend, a tanítók a katedrán állnak, s magya­rázzák az anyagot nem kis izgalommal; Máté László, a kassai (Košice) járás magyar tanfe­lügyelője órákat látogat, ellenőrzi a tantestü­let oktató munkáját. Szalacsy József is pa­­lástolhatatlanut nyugtalan, szeretné, ha isko­lájában a felügyelet mindent a legnagyobb rendben találna. Nem is tudunk zavartalanul beszélgetni. Gyakran nyílik az ajtó, s záporoznak a kérdé­sek, ez hogyan van, az hogyan van? A Kazinczy Nyelvművelő Napok egyik alkalmas délelőttjén keresem fel újra, s akkor már szép családi házában beszélgethetünk, a zavaró körülmények kizárásával. József fia az udvaron, illetve a pince filmelőhívó sötét­kamrájában (apának és fiának egyformán hobbija a fényképezés), Ildikó lánya a Ko­­menský Egyetem magyar tanszékének ma­gyar-szlovák szakos hallgatója. Nincs itthon, de éppen hazavárják. Felesége tartózkodik még a házban, illatos kávét főz a konyhában, Szalacsy József s szinte észrevétlen tálalja elénk. Még min­dig nem tudok a tornai magyar iskola életé­ben megmártózni, egyre csak az ötven-ötvenegyes esztendő jár az eszem­ben ... Szalacsy József szobatársamról tudtam, hogy nagy utat tett meg a pedagógiai gim­názium kapujáig. A huszonnyolcas születésű fiatalember saját bőrén érezte a második világháború poklát, Alistálról (Hroboňovo), szülőfalujából leventeként hurcolták el. Meg­kóstoltatták vele a fogság keserű kenyerét, s negyvenhatban hazakerülve még Csehorszá­got is megjárta. Apját korán elvesztette. Érsekújvárott a középiskola néhány osztályát a bátyja támogatásával végezte el. Végső soron a pedagógiai gimnázium adott a kezé­be képesítést, s addig a munkássorssal is­merkedett. Bratislavában végezte el a főisko­lát is, s a hími középiskolának lett az igazga­tója. Innen helyezték Tornára, ahol akkor későbbi felesége, lánykori nevén Nagy Flóra volt az igazgató. Szalacsy József barátom, volt iskolatár­sam a családi ház csendjében mondja isko­lájának a történetét, amelynek hatvannyolc augusztusában ő az igazgatója. Indulása évében egy, jelenleg tizenegy osztályos a tornai iskola két napközis osztállyal, 241 tanulóval, tizenhét pedagógussal, két napkö­zis nevelőnővel és egy úttörövezetővel. Nyolc közeli és távoli községből járnak ide a gyer­mekek. Helyből is természetesen. Méhészke (Včeláre) a legtávolabbi pont. A végzősök zömmel (50—60 %) szaktanintézetben ta­nulnak tovább. — Hol? — Mecenzéfen és Csécsen magyar mező­­gazdasági gépjavító és gépesítő szaktaninté­zetben. A szepsi magyar gimnáziumban és a kassai ipariban. Kassán még az egyik köz­­gazdasági középiskolában is minden évben nyílik magyar osztály. Fiozsnyón az egészségügyi középiskola magyar tagozata alkalom a továbbtanulásra. A nagykaposi magyar mezőgazdasági szakközépiskola vagy a szölőskei szakiskola (szőlészet, kerté­szet) is lehetőség. S Losoncon a pedagógiai gimnáziumban is magyarul készülhet a fiatal nevelői szakra. Az ottani építészeti szakkö­zépiskola magyar tagozatára is jelentkeznek tanulóink. — Ezek mind középiskolák s nem szak­tanintézetek. Több szaktanintézetre lenne szükség ? — Igen. A szülök szóvá teszik a többi szakma anyanyelvű oktatásának hiányát. Négyéves, érettségivel végződő szakiskolára lenne még szükség! — A tanulók az említett iskolákon kívül hová jelentkeznek még? — Nagyon sok növendékünk folytatja ta­nulmányait az ország különböző főiskoláin, egyetemein. Közülük többen elvégezték a Károly Egyetemet, de más főiskolai intézmé­nyeket is említhetnék. Nem egy orvossal, mérnökkel, pedagógussal dicsekedhet isko­lánk. Azok a tanulók, akik nem jelentkeztek főiskolára a környező üzemekben helyezked­nek el. Örömmel mondom mindenkinek, hogy iskolánknak van már érettségizett ci­gánytanulója. Jelenleg hetvennégy cigány tanulónk van, s akik eljutnak a 8—9. osztá­lyig, azok mind szakmát választanak. Iskola­­látogatásuk és tanulásuk a pedagógusok állandó gondja. Hosszan beszélgetünk Szalacsy Józseffel.

Next

/
Thumbnails
Contents