A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 2. szám
A képen látható óriási méretű cápafoghoz hasonló cápafogak nagy bőségben találhatók Ausztrália déli partvidékén, ahová a tenger hullámverése veti ki őket. A közel 30 dekányi fogak egy 16 millió évvel ezelőtt élt óriás-cápától származnak. Ennek a halnak ma is élő rokonai a földközitengeri emberevő cápák. A budapesti Néprajzi Múzeumban ázsiai hangszereket bemutató kiállítás nyílt a közelmúltban. A képen látható tárgyak egy jávai gamelán együttes hangszerei: a vicsorgó sárkányokkal díszített állványú gong, a tizennégy elemből álló gongjáték, a hétlapú szilofon és egy dob. Walt Disney figuráinak parádéja Disneyland -ban. DÚDOR-KÉPEK ÉS ADY ZONGORÁJA Érsekújvár, november utója. Olyan a táj, mint a dúdori alkotásokon: kopár fák, ködös alkonyat. Csak a Csemadok érsekújvári (Nové Zámky) helyi szervezetének épületében tudunk felmelegedni, kellemes a hangulat. Kicsi terem, benne egy nagy zongora. Olyan, mint Ady zongorája: sir, nyerít, búg. Ez az élet melódiája. Ady zongorája jut eszembe, amikor nézem a falakra kiakasztott Dúdoralkotásokat. A kicsi terem olyan, mint egy ékszeresdoboz: hiányzik a tér, egy kis helyre vannak zsúfolva a kincsek: képzőművészeti alkotások. Egy zongora, két szék és néhány Dúdor István-festmény, rajz. Egyelőre néma a fekete zongora, nem sír, nem zúg, nem rezdülnek a húrok, helyettük felcsendülnek bennem a híres Ady sorok. A művész Ady verssorai, amit egy másik művész, az ecset művésze juttat eszembe. Víziói éppolyan érdekesek, mint Adyé a lápon, bús esti köd rémit, s a lezuhant Ikarosz vörösen-tépetten, mozdulatlanul hever az ugaron, várva-várva, hogy jön-e virradat. — Nem dolgozom rendszeresen, viszont ha dolgozom, akkor mint az ámokfutó, megállás nélkül, szinte végkímerülésig — mondta egyszer Dúdor István. Óriási tehetségként indult. Koncsol László irodalmárunk tanár korában indította a művészet útjára, pedig a Dúdor-fiú nem járt az ő osztályába. — Látta a rajzaimat, biztatott és elvitt Bácskái Bélához — idézi a múltat Dúdor István. A Bacskai-féle ismeretségből nagy barátság lett. A már kiforrott Bácskái Béla felkarolta, segítette Dúdort. Kellett neki a segítség, hiszen nagyon sok időt vesztett; míg felvergődött a képzőművészeti főiskolára, elröppentek feje fölött az évek. Nemcsak a körülmények voltak mostohák, egy kicsit a fiatal művészjelölt is ludas volt a rajtban. Szinte megszállottként törekedett mindenáron arra, hogy festölehessen. Bácskái Béla révén ismerkedett meg Szabó Gyulával, majd Milan Mraveccel, Bácskái festöbarátaival, és az ismerkedés mindenképpen előnyére vált a fiatal dereski legénykének, olyannyira, hogy művészetében is tartós nyomokat hagyott a kapcsolatuk. A felkarolásban nem volt hiány, s hogy mégis késett a kibontakozás, annak más oka volt. Mikor Dúdor István otthagyta az iparművészeti középiskolát, munkát kellett vállalnia. És rászokott az italozásra is .. . A rakodókhoz szegődött el, ott több pénzt lehetett keresni. A kocsmában aztán a dereski büszkeség nem engedte meg, hogy a másét igya, ö is beszállt egy-egy körrel. Hát így kezdődött az ismerkedés az élet árnyas oldalával. Pihentetni kellett a múzsát. A rajzolás, festés helyett birkózni kellett a zsákokkal, ládákkal. Az ecsetkezelésnek nem túlságosan kedvező előgyakorlás a zsákcipelés. Így kezdődött a víziós világszemlélet és talán így fejeződött volna be, ha újabb segítőkészség nem jelentkezik a láthatáron. A már befutott festöbarátok segítették ki a „melós" környezetből Dúdor Istvánt és a nagy Jiroudek professzor mentette meg végül a rakodóra tévedt piktorjelöltet: felvette öt a prágai Képzőművészeti Főiskolára. Végképp bebizonyosodott, hogy jó szeme volt Koncsol Lászlónak, és nem volt hiábavaló a festőbarátok, Bácskái, Szabó és Mravec igyekezete sem. Dúdor Pista még el sem Fehér menyasszony végezte a főiskolát már a Csallóközi Múzeum megrendezte első önálló kiállítását. A főiskola befejezése után ismét felizzott a tehetség lángja, egyre-másra kerültek ki Dúdor keze alól a szebbnél-szebb alkotások. — így látom a világot így látom a környezetemet, így látom önmagam — hirdette rajzaival, festményeivel. Már az első igazi remekein átsugárzott a nyugtalanság, a zaklatottság, mintha érezte volna, hogy a sikeres rajt ellenére még nehéz buktatók várnak rá. Festményei egyre töprengőbbek lettek. A mosolynélküli magány a József Attiláról készített remek portréjából is átsüt, éppúgy, mint önarcképéből. Pedig a költőtől eltérően a fiatal piktor nem panaszkodhatott, volt aki felkarolta, segítette és már szinte az indulásLezuhant Ikarosz kor mellé állt író- és képzőművész fiataljainak egész serege. A magára maradottság nem lehet indok, hogy elfecsérelje tehetségét, mert hogy még most sincs teljesen jó vágányon, azt már csak a közömbösök előtt tudja eltitkolni. Nézem az újvári kiállításra vitt képeit. — Az új alkotások hangulata talán még borúsabb — mondom neki. — Dosztojevszkijt olvastam, — mondja ö — lehet, hogy megfogott a remek írás hangulata. A dereskiekröl készített festményei és egyik-másik tájképe enyhítik csupán a komorságot. — A tájak főképp Gömörhöz kötődnek, konkrét élmény alapján festettem az öreget a faluban, az asszonyt is. Van néhány gondolati alkotásom is, dehát én csak azt tudom igazán megfesteni, amit érzek, ami bennem van. További terveim? Szeretnék néhány kiállítást rendezni. Felvetődött az a gondolat is. hogy talán Budapesten, idehaza pedig az írók Házában, a Novomeský szalonban. Remélem, sikerül majd valami komolyat tető alá hozni. Van sok rajzom is, azt hiszem elég érdekesek. Talán most majd ismét jobban megy a munka, elég hosszú ideig lábadoztam. Szaggatottan, idegesen beszél, de ami fontos, bizakodással is. Mi is bízunk benne, bízunk abban, hogy még sok szépet, sokat, nagyon sokat kapunk tőle. MÉSZÁROS JÓZSEF 9
