A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-20 / 12. szám
— Akad hát itt munka bőven, csak győzzük erővel és lendülettel!... Az elnök ugyan érsekújvári születésű és ma is még kamaszos derű játszik az arcán, amikor szóba kerül az újvári munkásnegyed, a Berki utca; de legalább ennyire szereti Komáromot is. Erről a karlejtésről minden egyes mondata, a szavai mögött feszülő lendület győzi meg az embert. Igen, Ölvecky Ferenc szereti ezt a várost, sokat akar tenni még az érdekében. De nemcsak azért, mert ma már az ő városa is, hanem azért, mert az újvári szegénysoron nevelkedett, korábban ifjúsági vezetőként majd efsz-elnökként is eredményes munkát végző, mai tisztségébe 1974-ben választott polgármester úgy érzi: társadalmunkban megszülettek annak feltételei, hogy ez az ősi város fölocsúdjon múltjából és gyors, eleddig sohasem tapasztalt ütemű fejlődésnek induljon. E szándék megvalósítására összpontosítja minden erejét, ennek megfelelően fest napi munkabeosztása is. Értekezletek, megbeszélések, hivatali papírmunka, félfogadás, tervezgetés és sokoldalú társadalmi munka váltják egymást hétfőtől vasárnapig, reggeltől estig Ölvecky Ferenc életében. Nála a hivatalos fogadóórákon kívül is, mindenki számára nyitva áll az ajtó. Tény, hogy sokféle személyes ügyben keresik föl, kérik a segítségét. Készséggel próbál tanácsot adni, segítséget nyújtani, hiszen ezek a személyes dolgok, kisebb-nagyobb egyéni gondok többnyire a közösséget érintik, akár óvodai elhelyezésről, akár telekkiutalásról, akár házépítési kölcsönről van szó. És közösségi érdek az is, ha a külterületi lakásokba gázt, vízvezetéket kérnek, ha az utak vagy a járdák portalanítását szorgalmazzák. Az elnök szúrósan a szemembe néz: — Egyvalamire azonban mindig ügyelni kell: az ember sohase ígérjen semmit könnyelműen vagy felelőtlenül, mert az ilyesmi duplán üt vissza. A lakosság, a választók többnyire megértik, ha valamit nem lehet azonnal elintézni, csupán mindig az igazat kell mondani és értelmesen érvelni. Lehetséges, hogy valakinek most úgy tűnik: egy kissé „félrecsúszott" a riporter tolla. A városról akart szólni, közben a sok-sok problémával küszködő vnb-elnök portréját körvonalazta ... Ám valóban félrecsúszott ? Elvégre a város gondjai elsősorban az elnök gondjai is, e két tényező nagyon szorosan összefügg egymással, hiszen a város fejlődését szabályozó döntések rendre itt, a Városháza irodáiban és tanácstermeiben születtek. A régmúlt időkben is, amikor még a városi tanács tagjai kormányozták Komárom ügyeit; és manapság is, amikor a vnb plénumának olykor estig tartó tanácskozásain, olykor a mai városvezetők éjszakákba nyúló megbeszélésein születnek e kedves város jövőjét meghatározó döntések. Komáromról akartam írni, közben szó esett a polgármesterről is. Lehetett másként? Aligha. Kérdem az elnököt: van-e lakásgond Komáromban? Egyből, őszintén válaszol. — Nemcsak lakás, de más gond is van bőven. Sajnos, főleg a fiatal házasoknak nem tudunk elegendő lakást adni, mert a bontás alá került házak lakóiról kell elsősorban gondoskodnunk — mondja. — Itt, a vnb-n kereken hétszáz lakáské-Vajon elégedett-e az elért eredményekkel és a mai állapotokkal az ötvenéves polgármester: Dr. Ölvecky Ferenc, a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság elnöke; s egyáltalában: milyen gondolatok foglalkoztatják őt ezekben a napokban? Erre kerestem választ, amikor bekopogtattam dolgozószobájának ajtaján. — Gyakorta tűnődöm mostanában azon, mennyit is fejlődött városunk a felszabadulás óta eltelt évtizedek alatt — válaszolja barátságosan a vnb elnöke, majd valamivel szigorúbbra fogja a szót: — De ennél is lényegesebb feladat öszszegezni mindazt, aminek a jelenlegi választási időszakban kell megváltoznia városunkban, hiszen célkitűzéseink merészek, de a nehezebbé vált gazdasági feltételek ellenére is reálisak voltak. — Mi az, amit a fejlődés korábbi, mondjuk öt-tíz évvel ezelőtti időszakában lát lényegesnek; és mi az, amit viszont a városépítés jelenlegi szakaszában tart fontosnak? — A városfejlesztés eredményeit nem szívesen osztom pontosan meghatározott szakaszokra — mondja határozottan, s közben az új lakótelep tervrajzait teríti maga elé az asztalra. — Véleményem szerint itt egészében alakul át az élet, hiszen az utóbbi egy-másfél évtized alatt új üzemek létesültek nálunk, évről-évre korszerűsödő városrészekkel A Duna menti Múzeum értékes római kori leleteket is őriz reimet tartunk nyilván. Úgy gondolom, egy teljes tervidőszakra lesz még szükség, hogy ez az égető probléma megoldódjék. Az épülő lakásokhoz azonban víz, gázvezeték, szennyvíz-elvezetés és a járulékos beruházások más létesítményei kellenek. Gondot okoz az üzlethálózat bővítése, újabban az áruellátás javítása is. Ezeket a problémákat csak átgondolt tervezéssel, rugalmas döntésekkel s nem utolsósorban a lakosság aktív segítségével lehet áthidalni. A város vezetőit bizalommal tölti el, hogy a komáromiak nemcsak otthonuknak érzik a várost, de tenni is hajlandók érte valamit. Sőt, nem is keveset! Részben társadalmi munkában végzik az utak portalanítását, a parkosítást, így építenek óvodákat, sportlétesítményeket, de bizonyos értelemben társadalmi összefogással épül a MATESZ új székhelye is. Amikor Ölvecky Ferenc körülkalauzol a városban, hol egy sártengerre, hol az Erzsébet-sziget gazos, bokros részeire, hol peremterületi senkiföldjére, hol bontás utáni romhalmazra mutat: ide ez épül, oda az. Itt lesz majd a faházas, kertes üdülőövezet, emitt a magánépítkezők paradicsoma, a halászszövetség székházát tavasszal, ezt az új óvodát nyáron adjuk át, ide helyezzük majd át az autóbusz-pályaudvart, ide iskolát, amoda uszodát építünk, amott pedig új áruház és orvosi rendelőintézet áll majd ... ez ennyibe, az annyiba kerül ... Amikor visszaérünk a patinás falú Városháza elé, kissé bizalmatlanul fordulok az elnök felé: — Mi ez a nagy építkezési láz? Derűsen elmosolyodik. — Amikor a városi tanács élére kerültem, elhatároztam, hogy ki kell nyitni minden ablakot, hadd jöjjön be a friss levegő. Ami régi és valóban értékes, azt védeni fogjuk, de emellett fejlődnie is kell a városnak. Az iparosítással kilábaltunk az állóvízből, most más irányú lemaradásainkat kell behoznunk, hogy Komáromból az legyen, aminek szeretnénk, szép, a múltját is őrző korszerű város. MIKLÓSI PETER FOTÓ: ABSOLON gazdagodik Komárom, s az utóbbi esztendőkben a belváros rekonstrukciója is megkezdődött. Ez nem azt jelenti, hogy talán elvetnénk mindazt, ami a múltból maradt ránk, aminek hagyományébresztő szerepe van a város történelmével kapcsolatban. Ellenkezőleg, büszkék vagyunk a múlt történelmi emlékeire, a korábbi nemzedékek eredményeire, ám látni kell azt is, hogy az egyre korszerűbbé váló életforma másféle életvitelhez vezet. Elsősorban a lakásépítésre összpontosítjuk figyelmünket, de azt is tudatosítjuk, hogy az összkomfortos tömbházak építése közben nem szabad megfeledkeznünk egészségügyi központok, szolgáltatási üzemek, üzletek, bölcsődék és óvodák, pormentes utak építéséről sem. Szükség van parkokra, iskolákra, játszóterekre, sportlétesítményekre is ... Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a foglalkoztatottság kérdését sem, mert a fiatalok közül egyre többen tartják tartós otthonuknak Komáromot. És ez még nem minden, hiszen a lakosságnak a rendszeres és színvonalas kulturális életre is jogos igénye van, ehhez pedig megfelelő termekre, könyvtárakra, klubokra van szükség. Ezért gyorsított ütemben épül az új városi művelődési központ, amely egyben állandó székháza lesz a Magyar Területi Színháznak is. Egy pillanatra eltűnődik, kezével végigsimít a tervrajzokon. 13
