A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-20 / 12. szám
AZ OCSUDO VAROS • ÚJ LAKÓTELEPEK, FORMÁLÓDÓ VÁROSRÉSZEK • TISZTELNI A MÚLTAT, BECSÜLNI A JELENT • MÉRFÖLDLÉPTÜ FEJLŐDÉS mindem A polgármester .. . Egy-egy látogatás futó benyomásai nem segítenek megfejteni olyan kérdéseket, amelyekre talán maguk a komáromiak is csak nehezen tudnak kielégítő választ adni. Például arra, hogy mi teszi olyan hangulatossá ezt a várost még akkor is, amikor az új lakótelepek, az újonnan formálódó városrészek gyűrűje egyre jobban szorítani látszik a történelmi városközpontot; amikor a most épülő közúti felüljárónál teherautók fordulnak és hangos munkagépek tolatnak; a lakótelepi házak közt kavics- és zúzalékkő-halmok, a leendő óvodának tűnő épület előtt homokhegyek magasodnak — ám a jellegzetes tűztoronnyal ékesített Városházán nyugalom van és a belvárosban is, amelynek ódon utcái, terei a régmúltról mesélnek. Múlt és jövő találkozik hát itt — a jelenben! A közeljövőben megjelenő, már nyomdába adott új várostérkép ugyan a város kiváló áttekinthetőségéről vall, a valóságban azonban az alkalmi utas hosszú percek múltán is csak nehezen tájékozódik a most épülő sugárutak vagy az egyre sűrűbbé váló forgalmat addig is lebonyolító terelőutak kacskaringóiban; s ha az illető mondjuk Bratislava irányából igyekszik a városközpontba jutni, bizony akarva-akaratlanul jó kis „városnéző körsétát" tesz, amíg az egykori Gutái soron, az Európa-szálló előtti főutcán, a kikötő mellett vezető Gottwald rakparton; esetleg gyalogszerrel, a belváros zeg-zugos utcácskáin a Városháza előtti térségre, a neogótikus szellemben épült Tisztipavilonhoz vagy az üzletekkel zsúfolt Nádor utcába jut. És mégis: e „többletgyalogolás" ellenére is valami tagadhatatlanul jelentkező otthonosság keríti itt hatalmába az embert. Különösen az újságíró fogadja zokszó nélkül a várossal való ismerkedésnek ezt a „kényszerű" formáját, hiszen így legalább bárminemű rávezetés nélkül, egyből bepillantást nyer a réges-régi hadászati, halászati és kereskedelmi tradíciókkal bíró város jelenébe. Íme, elegendő egy órácskát sétálni e város szocialista jelenét jelző tömbházak között, avagy a gazdag múltú belvárosban, s máris ráébredünk, hogy kár volt mérgelődni az óvárosba vezető kerülőutak sokaságán; a második óra pedig még bensőségesebb meglepetésekkel is szolgál. Komárom gazdag munkásmozgalmi-hagyományait idézi Steiner Gábor mellszobra Komárom — Komárno ... Egykor régi település a Duna és a Vág összefolyásánál, amelyen — Anonymus ősi krónikája szerint — Ketel fia, Alup- Tolma építtetett erődítményszerű végvárat. E város kialakulására vonatkozóan értékes adatokat tartalmaz Géza király 1075-ben kiadott oklevele és IV. Béla király 1245-ben kiállított adománylevele, amely már a tatárdúlás egyes mozzanatait is ismerteti, de ő az az uralkodó, aki húsz évvel később városi jogokat adományoz az akkori „Villa Camarum"-nak ... Persze, az időközben tovatűnt századok krónikája szintén bőven sorjázza a város történelmének nevezetesebbnél nevezetesebb eseményeit. A hajdanvolt időkben három település egyesítéséből keletkezett Komárom a 14. század elején Csák Máté birtokába került, majd Károly Róbert hadai foglalták el, akitől újabb kiváltságokat kapott. Privilégiumait a későbbi uralkodók is megerősítették, köztük V. László király is, aki 1438-ban itt született! A város fejlődéséhez jelentősen hozzájárult a legendás hírű Corvin Mátyás, aki nagyszerű reneszánsz palotákat építtetett, a várat pedig fényes királyi lakká változtatta. Sajnos, a török háborúk során mindez tönkrement. A szabad királyi város címet Komárom 1745 márciusában kapta meg Mária Teréziától, ami nemcsak önkormányzatot biztosított a városnak, de fellendült a kézműipar meg a kereskedelem is. A városnak ezt a virágkorát először az 1763-as, majd az 1783-as földrengések szakították meg. A napóleoni háborúk idején újabb lendületet kap Komárom fejlődése, akkor építik meg a várost övező hatalmas erődítményrendszert, amely jelentős szerepet játszik az 1848/49-es esztendők emlékezetes forradalmi eseményeiben, hiszen ezt az erődöt — Klapka György vezetésével — csak 45 nappal a világosi fegyverletétel után adta fel a honvédség. De nemcsak V. László szülőhelye ez a város, itt látta meg a napvilágot Lehár Ferenc, a talán nála is népszerűbb Jókai Mór vagy akár a magyar humor előfutára, Beöthy László is. Napjainkban élénk barátságos hangulatú járásszékhely Komárom, amely a felszabadulástól eltelt három és fél évtized alatt korábban sohasem tapasztalt fejlődésnek indult. Külön büszkesége a hatalmas hajógyár, hiszen az itt épülő vízi járműveket a világ számos nagy kikötőjében ismerik; ám egyre keresettebbek a helyi cipőgyárban vagy a bőrdíszműüzemben készülő termékek is. Való igaz hát, hogy tegnap és ma, múlt és jelen találkozik lépten-nyomon ebben a Csallóköz alsó csücskét záró vendégmarasztaló városban. 12
