A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-13 / 11. szám
Ki tudja miért, de a ruhamosás a mángorlás, a vasalás valahogy ősidők óta az asszonyok kötelessége volt. Még akkor is, amikor a gépesítés divatjának beköszöntésével anyáink, nagymamáink mosógépre cserélték föl a fából vájt teknőt s egyre jobb hatású mosóporokra az otthon főzött szappant. Manapság viszont az automata mosógépek válnak egyre népszerűbbekké, ami érthető is, hiszen ezek a rokonszenves masinák a ruhamosás valamennyi műveletét önállóan végzik el. Ehhez azonban, népiesen szólva, be kell programozni őket, ami számtalan háztartásban már nem a nők, hanem a férfiak hatáskörébe tartozik. Tulajdonképpen ezen sincs mit csodálkozni, hiszen világszerte egyre több a házias beállítottságú férfi, elvégre a nők többsége már nem főfoglalkozású háziasszony. Természetesen, ennek megfelelően az otthoni teherviselés is alapvetően átalakulóban van. Egyre több férfi kezében látni bevásárlótáskát, a teremtés koronái közül egyre többen állnak oda esténként a gáz- vagy villanytűzhely mellé vacsorát főzni, esetleg a családi étkezés után elmosogatni. És mert az automata mosógépek szakszerű kezelése, a különböző programok beállítása is inkább műszaki, mintsem szorgalmi feladat, hát a lányokat-asszonyokat felváltva, egyre több házias férfi köt maga elé kötényt, hogy az áztatástól a tiszta ruha kiteregetéséig elvégezze a heti nagymosást. Mondjuk a Poprád melletti Matejovcéban készült, Tatramat típusú mosógépen! Föltéve persze, ha a családnak volt anynyi bátorsága és szaküzleteink egyikében-másikában megvásárolta ezt a sokak által szidott, 245-ös, 353-as vagy a 495-ös szériaszámmal jelzett gépcsaládnak valamelyik tagját... Mert a hetvenes évek végén — és ezt ma már a poprádiak is nyíltan bevallják —, a hazai vásárlók közül bizony eléggé kevesen bíztak a Tátra csúcsainak lábánál épült üzem gyártmányaiban. A tárgyilagosság kedvéért azonban hadd tegyem rögtön hozzá, hogy joggal, hiszen az itt készült mosógépek jelentős hányada (nem kevesebb, mint tíz-tizenkét százaléka!) akkoriban hibás gyártmányként hagyta el az üzem kapuit; ám a gépek automata vezérlőberendezésének bosszantó műszaki hibáira általában már csak a megvétel után, a háztartásokban derült fény. Csoda hát, ha a vásárlók bizalmatlanok lettek a Tatramat védjegyű termékekkel szemben? Csoda hát, ha ilyen körülmények között — elvégre az automata mosógép megvétele nem kis érvágást jelent a családi költségvetésben — inkább a valamivel drágább, de mindenképpen megbízhatóbbnak tűnő külföldi mosógépek iránt érdeklődtek az emberek? Aligha ... — Egy gyár hetek, sőt olykor napok alatt el tudjayjátszani jó hírnevét a piacon! 16
