A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-13 / 11. szám

emlékeik is. A néma hegedű elviselhetetlenül súlyossá hizlalja az irtóztató csendet, karcsú testébe szorult hang tovább fokozza a klausztrofóbiánkat. Hófehér fakardja valójában a sötétség, a fekete háttér fegyvere; otromba indoklása a „kard ellen kard" hamis elméletének. A hidegvizes fehér dézsa központi helyet foglal el ebben a purgatóriumi kollekcióban. A megtisztulás, az erőgyűjtés, a vezeklés szentháromságának jéghideg levében keres enyhülést égető sebeire Bolyai János. Ó szent naivság! Hisz testét-lelkét olyan tüzviharban égették meg, melynek lángjai még a legfényesebb csillagok ragyogását is elvakitják. A tüzet, akárcsak Húsz János, vagy Giordano Bruno, Bolyai János saját fejéből pattant isteni szikrával lobbantotta föl. Máglyája ott tornyosul a szín közepén; A mázsányi kézirat. Hiába szövi terveit a purgatórium-dézsában hűsölve Bolyai. Neki nem fog sikerülni a nyilvános máglyahalál. A hatalom tanulékony. Nincs szül^ége mártírokra és hősökre. Bolyai harca a végzettel sehol sem lépi át a hivatalos kapcsolat kereteit.

Ellenfele tudomásul vette létezését és a legapróbb részletre is gondosan ügyelve megkezdte ellene hidegháborúját. Hófehér börtönrácsai közt, elszigetelve a világtól, védtelenül, kiszolgáltatva, a világ kényének-kedvének próbál Bolyai János kapcsolatot teremteni láthatatlan, ismeretlen ellenfelével.

A darab indítása, egy nagyszerű húzás eredményeként telitalálat. Pontosan címzett felszólítás az ellenség vezérkarához. A Bolyait alakító Csendes Lászlót talán egy kicsit meg is zavarta ez a magabiztos indítás. Kocsis Bolyaija egy „megfáradt" ember. Gágyor és Szigeti ennek a fáradt embernek az intellektuális alkatát domborítja ki leginkább. Hősünk prototípusa Mészöly fáradságot és fájdalmat legyűrő közép-európai értelmiségije lehetett. Csendes László hallatlan erőbedobással játssza végig testet-lelket kimerítő szerepét. Hibájául róható fel, hogy Bolyai harcát elsősorban fizikai küzdelmében fogja fel. Ezzel a játékstílussal néha az előadás koncepcióját veszélyezteti. Bolyai a priori intellektuális, szubtiiis alkata így sokszor ösztönösen cselekvő reflexeire haporttal foglalkozott. Nagykaposon e munka már többrétűvé, színesebbé vált. Itt Szinán tagja lettem a helyi szervezet vezetőségének, majd megválasztottak a járási bizottság elnökségének tagjává is. A szinai helyi szervezetnek már tíz éve vagyok az elnöke. Mindig azt tartottam, hogy a szövetség munkáját mindenhol a helyi körülményekhez kell igazítani. Itt Abaújszinán hagyománya volt és van a népi táncmozgalomnak. Szerencsére mindig volt, aki foglalkozott a csoporttal és irányította azt. A Rozmaring népművészeti együttessel Így együtt él az egész családom. Kedvelem a zenét, a táncot, a népművészetet magam is. A feleségem a ruhákat készíti, a gyermekeink zenélnek, táncolnak az együttesben.

— Lehet-e egy tanítónak életműve?

— Ezt elég nehéz volna általános érvénnyel meghatározni, hiszen a fö cél. szerintem, az ember emberré formálása.

gyakozó, izzadságszagú, harsány katonatiszt alkatába csúszik át.

Csendes teljesítménye mindezek ellenére az egyetemes magyar színházkultúra legmagasabb régióiba tartozik.

A rendezés nem akart tökéletes, szabályos kompozíciót létrehozni. Bolyai drámája csak egy szaggatott ütemű, ziháló, ki-kihagyó szivdobbanásokban rángó, néhol rohamszerűen felgyorsuló, paroxizmusos flutterben lebegő, kollapszusban végződő és az eszméletvesztésben újra megnyugvó szív ritmusát utánozva érvényesülhetett igazán.

A kassai előadás egy merész, eredeti megoldással is szolgált. Mihályi Mária személyében egy néma szereplőt is színpadra állított. Ez a hosszú, fekete ruhába és fekete maszkba bújtatott hölgy szellemes, rendkívül hatásos és valóban izgalmas feladatot kapott és oldott meg. Jelenlétét, pontosabban fogalmazva ezt a megjelenítési formát, szerepet mégis zavarónak érzem. Szerepe sokszor funkciótlan, vagy csak semmitmondó apróságokból áll (pl. a képkeretek és a kard, hegedű elhelyezése). Megjelenése sokszor túlságosan leegyszerűsíti a cselekményt, helyenként egyenesen szájbarágó, direkt helyzeteket teremtett. Valószínűleg a néma szereplő segítségével akart a rendező néhány, a monodráma alapszerkezetéből fakadó zavaró jelenséget feloldani ill. megoldani, valóban frappáns ötletek beépítésével, (pl. a függöny jelenetnél) vállalva ezzel a könnyebb megoldás felé kacsintást is.

Végezetül elmondhatjuk, hogy a Bolyai János estéje a kassai Thália történetének egyik legfontosabb mérföldköve volt. Alkotói ismét tanúbizonyságot tettek felkészültségükről, tehetségükről, kitartásukról. Az előadás választ adott a kétkedőknek, megcáfolt minden rosszindulatú pletykát, mely szerint a Don Quijote sikerét a véletlennek köszönheti. Bízom benne, hogy a közönség olyan jól fogadja majd Bolyai János estéjét, ahogyan bármelyik magyarországi színpadon fogadnák ezt a kitűnő produkciót.

SOMOS PÉTER

Fotó: Bodnár G.

Azt pedig előre aligha lehet tudni, kiből mi lesz. De az alapozás feladata a miénk. Megnyugtató érzés a számomra, hogy azoknak a diákoknak a jó része, akiket tanítottam, tisztességesen megállja a helyét az életben.

— Van-e valamiféle „ars pedagogicád 7"

— Ilyesmit soha nem fogalmaztam meg magamnak. Szerintem a tanítói pálya — hivatás. A tanító az iskolában és az iskola falain kívül is, mindig, minden körülmények között — legyen tanitó. Nem több. de nem is kevesebb.

Mura Ferenc most ötvenhat éves. Olyan nemzedék tagja, amelynek komoly próbákat kellett kiállnia, de tevőlegesen részese lehetett egy olyan történelmi átalakulásnak is, amelynek élményei és tanulságai nemzetiségi valóságunkban egyedülállóak. Mert ez a nemzedék bizonyította be a maga életévet, hogy van erő bennünk a megújulásra. GÁL SÁNDOR

írók-történetek

ARANY JÁNOS NYAVALYÁI

A középtermetűnél kissé magasabb, jó testi felépítésű Arany János aránylag korán, 65 éves korában halt meg. Ha szemre vesszük Barabás Miklós festményét, amelyet a 39 éves Aranyról készített, csinos, egészséges, kiegyensúlyozott lelkű férfi tekint reánk. Ha a festményt összehasonlítjuk Ellinger Ede 1880-ban készített fényképével, megdöbbenünk. A 63 éves Arany testileglelkileg megtört aggastyánnak látszik, s mintha már fölötte lebegne a halál angyala.

Már közhelyszámba megy a megállapítás, hogy Arany epebajával kilencszer kereste fel Karlsbadot, a mai Karlovy Varyt. A cseh fürdővárost egy Kajdacsy nevű Pest-megyei tiszti főorvos ajánlotta Aranynak. Debreczeni István írja: „1869 nyarán járt először a híres fürdőhelyen, s ettől kezdve nyolc esztendőn keresztül minden évben felkereste, rendszerint július-augusztus hónapban négy-öt heti időre... A kúrával járó előírásokat pontosan megtartotta. Reggel ötkor kelt, harmadfélórát sétált, reggeli és pipa nélkül. Hat órától szorgalmasan itta a forrás vizét, sorban állva érte. Nyolc órakor reggelizett: »hol egy csibuk és a lapok olvasása minden fáradságért kárpótolta« — írta 1870 augusztusában Csengery Antalnak. Tíztől egyig pihent, és ebéd után ismét olvasott. Öttől-nyolcig újra sétált, nyolckor vacsorázott, többnyire a szabadban, levest vagy két lágy tojást és utána egy pohár bort."

Molnár Béla irta: „Az 1869-ik év szeptember havában, az első karisbadi víz után, a jobboldali bordák alatt, a májnak megfelelő helyen, lassan és fájdalom nélkül fejlődő daganat keletkezett. A daganat december elején nagyobb terjedelmet öltött, akkor közölte házi orvosával, ki spermacet bekenéseket ajánlott. A daganat mindig tovább és nagyobbra fejlődött, mignem az 1870-ik év január 10—11-énmárlencse nagyságú kékes-fehér folt volt látható. Ez a kékes folt 13-án gyorsan krajcár nagyságúvá terült. Kezelőorvosa akkor történetesen dr. Kovács Sebestyén Endrével találkozván, együttesen látogatták meg Arany Jánost. Kovács Sebestyén Endre megvizsgálta és a beteg megkérdezése nélkül elővette kusztoráját, a daganat kékes helyén bemetszett és a képzett nyíláson 3—4 darab epekövet eltávolított. Még a későbbi napokban is jöttek el epekövek, összesen mintegy 8—9 darab, melyeknek legnagyobbika egy kis dió nagyságú lehetett. A daganat felnyitása után mintegy nyolc napig tartó és nagy szenvedésekkel járó seblázat kellett kiállnia a költőnek. Ezen túlesve többé epekövek nem mutatkoztak, de azon kanális, melyen azok eltávoztak, haláláig nyitva maradt és gyengén szivárgott."

Az egészségesnek látszó, jókötésű

Arany János már fiatal korában nyavalyákkal küzdött. Gyakran voltak depressziós tünetei. 1852. március 2-án, 35. születésnapján jegyzi föl: „Most bezzeg írhatnék eleget, volna is hová, mégis keveset dolgozok. Többnyire lehangolt vagyok."

Állandóan fájt a feje, zúgott a füle. A bajt annak tulajdonították, hogy egy nyári fürdőzés alkalmával Arany egy vízimalom zsilipjének leomló vize alá tartotta fejét. 1853 májusában írta Tompának: még néhány tavaszt remélek, kiváltképp ha öt évben lép egyet a baj, mit bizony 1839 óta hordok keblemben, mint sérült szarvas a nyilat. Gyakran volt vértolulása is. Tulajdonképpen a magas vérnyomás kínozta haláláig. Ugyanakkor neuraszténiája is volt, bár a betegség tünetei idővel enyhültek nála. Később a hátgerincére is panaszkodott. Az orvos hátgerinc izgalmat állapított meg. Aztán következett a „mellbaja", amely tulajdonképpen krónikus bronchitis formájában jelentkezett a költőnél, kínos köhögéssel, mellszorulással. Jelentkezett a tüdőhurut is. 1869 februáréban írta: „Magam is mindinkább kopom, az étvágy akaratos, a gyomor rosszul emészt, a fej zúg-búg.

1868 nyarán vérhasba esik, szerencsére gyorsan kilábal belőle. A krónikus höröghurut, a fej- és fülzúgás, az epebaj és depressziós tünetek azonban haláláig megmaradtak. Méltán irta Kosztolányi: „E nagy-nagy költő többet szenvedett testben és lélekben, mint bárki: ö ismerte a süket Beethoven, a vak Milton, a sánta Byron és a beteg Heine szenvedéseit is."

Hatvanadik éve után egyre inkább elgyöngült, szeme is meghomályosodott. 1877 januárjában irta sógorának: „Én pihent szemmel látok 4—5 percig valamit, azontúl semmit. Már négy hónapja, hogy így vagyok."

Mint Gyulai Pál írja, halálát megfázás okozta : „1882. október 10-én egy kis sétát tevén a szabadban, hűvös és szeles időben zsebóráját akarván megtekinteni, kigombolta felső kabátját, a szél átjárta a testét és megkapta a friss náthát. Egy pár nap múlva a nátha behúzódott a hörgőkre és a tüdőre, lázas jelenségek léptek föl... 22-én reggel a szív működése nagyon gyenge, s az ériökés alig volt érezhető. Egy csésze kávé elfogyasztása után a beteg fölkelt, s átment a másik szobába. Innen fia segélyével, botra támaszkodva, még önerején tért vissza kiszellöztetett szobájába, de alig ért a szobába s ült le az ágy közelében levő székre, feje egyszerre lehanyatlott, eszméletét elvesztette, s egy mély sóhajtással, vagyis lélegzetvétellel megszűntek nála az élet minden jelenségei."

D. Gy.

15