A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-06 / 10. szám

KÖZÖS GONDOLKODÁS

Legfelsőbb párt- és állami szerveink — az SZLKP tavaly tavasszal tartott kongresszusának, illetve a CSKP XVI. kongresszusának határozataival összhangban — az elmúlt hetekben véglegesítették hazánk gazdasági és szociális fejlődési távlatainak tervezetét. Ezzel mind szövetségi, mind a két nemzeti köztársaság szintjén törvényerőre emelkedett a hetedik ötéves terv, illetve az 1982-es év gazdasági tervének törvényjavaslata és az állami költségvetés. Az itt szereplő irányelveket s tervmutatókat, a tervgazdálkodás jól bevált hagyományai szerint, azóta már az egyes üzemekben és vállalatokban részfeladatokra bontották, pontosan meghatározva így az idei esztendő tennivalóit. De mert a tervezéssel, tervteljesítéssel, hatékonyabb munkával vagy az ésszerűbb pénzügyi gazdálkodással kapcsolatban mostanában több olyan kérdés lappang a közvéleményben, amelyekre érdemes választ adni, ezért lapunk munkatársa interjút kért FRANTIŠEK VALÁŠEK mérnöktől, az SZSZK pénzügyminiszterének első helyettesétől.

Következő számunk tartalmából:

Balázs Béla:

A KASSAI MUNKÁS

Gál Sándor:

MŰVELŐDÉSÜNK

ÚTTÖRŐI

Mács József: VÁLY VÖLGYE

Somos Péter: BOLYAI JÁNOS RAGYOGÓ NAPSÜTÉSBEN

Miklósi Péter RIPORTJA A POPRÁDI TÁTRÁM AT ÜZEMBŐL

Gyurovszky László: MODUS

Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

— Miniszterhelyettes elvtárs, az üzemek és a vállalatok ismerik az állami tervből és a költségvetésből rájuk háruló idei feladatokat, tudatában vannak a különböző beruházási kereteknek, illetve a nyersanyag- és energiaellátásra vonatkozó korlátozásoknak. Mindez természetesen a tervteljesítés mindennapi gondjaiban is érezhetően megnyilvánul. Véleménye szerint milyenek hát az életszínvonal s az ország gazdasági fejlődésének további távlatai?

— A tervmutatók és a költségvetés adatai, vagy akár a hétköznapok általános tapasztalatai is mindenképpen azt jelzik, hogy biztatóak. Ugyanakkor azonban figyelembe kell venni két nagyon fontos szempontot. Az egyik: a hetedik ötéves tervidőszakban egyszerűen nem számolhatunk a teljesítmények, a reálbérek és a lakossági vásárlóerő növekedésének a korábbi esztendőkben megszokott évi fejlődési rátájával. Ez nem titok, ezért a párt gazdasági és szociális programja is ebből a tényből indul ki. E körülmények okai szintén ismeretesek, hiszen ezek a gondok, legalábbis részben, objektív jellegűek. Kiküszöbölésük így aligha múlik pusztán saját erőnkön, mert e nehézségek zöme a világszerte tapasztalható gazdasági problémák, az alapvető fontosságú nyersanyagok és energiahordozók behozatali gondjainak és a külkereskedelmi árak kedvezőtlen alakulásának függvényeként jelentkezik. Másrészt viszont látni kell, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetét döntő mértékben befolyásolja a saját munkánk. Ez a megállapítás az irányítás valamennyi fokozatára és az ország összes munkahelyére vonatkozik. A beruházások körül tapasztalható huzavonákért, a termelöberendezések aligha kielégítő kihasználásáért, a sokhelyütt tapasztalható nyersanyag- és energiapazarlásért, vagy a laza munkafegyelemért bizony saját magunk vagyunk felelősek.

— E hiányosságok feltárása egyben azok megoldásának kiindulópontja lehet. Az imént, első helyen, az irányításban észlelhető fogyatékosságokat említette. Vajon mit lehet ezen a szinten rugalmasan megváltoztatni; és mi az, amit ezen a téren már sikerült jobbá tenni ?

— Főképpen a gazdasági fejlődés irányát és arányát meghatározó gazdaságszerkezetet kell hatékonyabbá tenni. Csupán Így érhető el, hogy a termelés, folyamatos nyersanyagellátás dolgában, a jelenleginél kisebb mértékben szoruljon behozatalra és a hazai forrásokat nagyobb arányban hasznosítsa. Megemlíthetem, hogy távolról sem élünk még a kívánt szinten például a fa, az üveg, a kerámiai anyagok effektivebb felhasználásának lehetőségével, de a mezőgazdasági termelést szintén fokoznunk kell. Dél-Szlovákia gazdaságszerkezetének átgondoltabb kihasználásában ugyancsak jelentős tartalékaink vannak. Ezen a tájon a mezőgazdasági termelés korszerű feltételeinek megteremtése mellett, a helyi jellegű természeti adottságoknak megfelelően, az ipart is lényegében már a szocializmus éveiben építettük ki. Itt főként az élelmiszeripar és a feldolgozóipar progresszív ágazatairól kell szólni, a meglévő tartalékok jobb kihasználása kapcsán pedig az olyan energiaforrásokról, mint a föld mélyén húzódó termálvizek vagy a dunai energiabázis.

— Az elmúlt egy-másfél évben az operatívabb irányítás feltételeinek megteremtését szolgálta a tökéletesített

gazdaságirányítási rendszer, s ennek konkrét tapasztalatai ma már széles körben alkalmazhatók. Annál is inkább, hogy ezt a gazdasági rendszert, a hetvenes évek végén, az irányítás hatékonyságának és minőségének komplex kísérlete előzte meg, ami szintén számos hasznos ötletet dobott a felszínre ...

— Aligha kell különösebben hangsúlyoznom, hogy mind a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer, mind pedig az azt megelőző komplex kísérlet a gazdaságszerkezet összehangoltabb, céltudatosabb s határozottabb feltételeinek megteremtését szolgálja. Ellenben azt is látni kell. hogy a komplex irányítási rendszer alkalmazása összetett folyamat, amit a nemzetgazdaság változó feltételei is befolyásolnak. A jelenlegi időszakban ezek a feltételek, szinte szemmel láthatón, egyre bonyolultabbakká válnak. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy e rendszer közgazdasági mechanizmusa nemcsak a hatékonyság ösztönzését szolgálja, de egyben az egész gazdaságirányítási rendszer alapját is jelenti, és csak akkor tekinthető eredményesnek, ha majd az ösztönzési intézkedések rendszere minden dolgozóra hatással lesz. Mind az üzemeknek, mind a dolgozóknak a saját tapasztalataik alapján kell rájönniük arra, hogy milyen előnyt jelent számukra a maradéktalan tervteljesités, a ráfordítási költségek csökkentése, a termelékenység fokozása.

— Az anyagi érdekeltség az irányítási rendszer valamennyi problémáját megoldó varázsszernek tekinthető?

—■ Kétségtelenül fontos szerepet játszik a gazdaságirányítás korszerű módszerében, ám távolról sem szabad mindenható varázsszemek tekinteni. Ahol súlyosabb üzemviteli hibákat vagy a pazarlás egyéb jeleit tapasztaljuk, ott, főképpen a pénzügyi gazdálkodás tárgykörében, direktív módon is közbe kell avatkozni. Ennek értelmében már huzamosabb ideje pontos irányelvek alapján határozzuk meg az egyes szakágazatok nem termelési jellegű ráfordítási költségeinek kereteit. Elsősorban azokra a kiadásokra vonatkozik ez, ahol korábban túlságosan bőkezű, vagy még ennél is gazdaságtalanabb ügyintézést tapasztaltunk. Ezek a korlátozások

2