A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
Csak egy percre... PAPP MARGIT har mincnyolc éves. madari (Modrany) születésű, az egy séges földművesszövetkezet üzem gazdásza. Ma is Madáron él, még nem egészen befejezett emeletes családi házban, ti zennégy esztendős fiával, aki a komáromi mezőgazdasági technikum első osztályos tanulója. Szülei is a faluban élnek, nyugdíjas szövetkezeti tagok. Pappné az általános iskola öt osztályát Madáron, három osztályát Bátorkeszin járta, s 1960-ban a komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett, később a tornaijai mezőgazdasági középiskolában tett szakérettségit bizonyos tantárgyakból. — Hol, merre dolgozott mostanáig ? — Sehol másutt, csak Madáron, Ide helyezett a tornaijai iskola. Kezdetben pénzügyi könyvelő voltam. 1970-töl a mai napig a szövetkezet üzemgazdásza vagyok. — Mi a tulajdonképpeni feladata? — Kézben tartani és irányítani a szövetkezet pénzügyi gazdálkodását. A tervezéstől a gazdasági eredmények pénzügyi kiértékeléséig minden beletartozik munkakörömbe. — Hányán végzik ezt a munkát ? — Tízen. Feladatkörünkbe tartozik az anyag- és pénzügyi könyvelés és a munkabérezés (jutalmazás), s minden a szövetkezeti tevékenységgel összefüggő nyilvántartás. — Munkájából fakadó öröm s bosszúság? — Öröm a jó gazdasági eredmény. Bosszúság, ha a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudjuk teljesíteni tervezett feladatainkat. Öröm az is, ha az ellenőrzés rendben talál mindent. No. meg ha a szövetkezet tagjai elégedettek. S ha a fiam jól tanul... — Mikor elégedettek a tagok? — Amikor jól zárul az év. Amikor a jól elvégzett munkáért mindenki megkapja a megérdemelt jutalmat. Még többet is. — Milyen a tagok átlagkeresete ? — Háromszázhatvan állandó dolgozónk évi átlagkeresete huszonnyolcezer korona. Ez a komáromi járásban közepes színvonal. — Egyéni élete? — Társadalmi tevékenység. Tagja vagyok a CSSZBSZ Központi Bizottságának, a Nemzeti Front kerületi elnökségének, alelnöke a CSSZBSZ üzemi szervezetének. A CSEMADOK és a Nőszövetség helyi szervezetének is tagja vagyok. — A szükebb értelemben értelmezett egyéni élet? — Kamaszkorban levő fiam nevelése eléggé elfoglal. Építkezem. Az ezzel járó gond sem kevés. A Magyar Területi Színház komáromi előadásait is megtekintem. Pesti színházlátogatásaink is gyakoriak voltak. Nem tudom, hogyan lesz az 1982-es esztendőben? Komáromban majdnem minden nap megfordulok. Járási székhely. — Kikapcsolódás? — Olvasás (könyv, újság) és televíziónézés. Madar 1700 lakosú község. A szövetkezetnek 1761 hektár szántója, 1950 ha mezőgazdasági földterülete, 81 ha szőlője és 75 ha gyümölcsöse van. MÁCS JÓZSEF KÉT MONA USA A párizsi Louvre igazgatója repülőjegyet rendel: Los Angelesbe utazik, ugyanis meg akarja nézni Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményét, amelyet még sohasem látott. A fenti mondat után nem is akkora őrültség, mint amilyennek hangzik. Washington, Jefferson és Franklin egyik jó barátja, William Vemon, 1778-ban Párizsba küldte hasonnevű fiát. hogy az elvégezvén a princetoni egyetemet, a Sorbonneon tanuljon tovább. Olyan ajánlólevelekkel szerelte föl, amelyek nemcsak előkelő társaságokba, hanem közvetlenül XVI. Lajos udvarába is bejuttatták a fiatalembert. Mária Terézia osztrák császámő és magyar királynő lánya, a tragikus sorsú Marie Antoinette királyné különösen megkedvelte az ifjabb William Vemont, aki szokásokban, kedvtelésekben, viseletben valósággal franciává változott. Ez csaknem az életébe került: a forradalom idején arisztokratikus öltözéke miatt az utcán egy csoport „sans-culotte" megrohanta és lámpavasra akarta húzni — de éppen arra járt a szatócsa, aki igazolta amerikai vevőjét. Az apa újra és újra hívogatta haza a fiatalembert, eredmény nélkül. Benjamin Franklin, aki időközben párizsi követ lett, egy 1792-ben írt levelében azzal nyugtatta meg az idősebb Vernont, hogy......William minden tekintetben kitűnő ember, jó modorú. kulturált, aki miatt aggodalomra nincs ok", s aki „különösen a szépművészet iránt érdeklődik". és tekintélyes gyűjteményt állított össze a festményekből, műtárgyakból. A levél kelte után egy évvel, 1793 januárjában kivégezték XVI. Lajost, de a királyné a Conciergerie egyik zárkájában maradt októberig — akkor őt is lenyakazták. Kisfiúkat, a Dauphint, a forradalmárok egy Simon nevű cipészhez adták inasnak. Az amerikai barát több ízben engedélyt kapott látogatásra; egy ilyen alkalommal a királyné elmondta neki, hogy az „első Mona Lisa", a kettő közül, amelyet ő és férje megvásárolt, biztos rejtekhelyen van, — és Vernonnak ajándékozza, ha az megszökteti és Amerikába juttatja a trónörököst. Egy 1793. július 5-én kiadott francia jelentés szerint a Dauphin az előző napon meghalt. Mint többek közt a Collier's Encyclopedia is megállapítja, „a Dauphinnek sem halála, sem állítólagos megmenekülése nem igazolható kielégítően". Ezzel szemben a Vemon família levéltárában máig is gondosan megőrzött okmányok szerint William Vernonnak titokzatos és bonyodalmas körülmények közt sikerült kimentenie a kisfiút. Vele, egy szolgálólánnyal s egy ötvenkét festményből álló szállítmánnyal 1797-ben Bostonba érkezett. Saját kezű listáján feltüntette több Rembrandt, Murillo, Raphael, Hals, Van Dyck és más rendkívüli értékű kép közt a Mona Lisát is. A lista 12. számú tétele: „The Nun (Az apáca) — A finished piece by Leonardo Viney" (így!). A kép százharminchat éven át függött a család newporti (Rhode Island) udvarházában, a családfő hálószobájában. Az idők során mindinkább tisztogatásra szorult; e célból 1933-ban átadták a Harvard Egyetem Fogg Art Museumának; ekkor röntgenvizsgálatokat és egyéb próbákat is végeztek rajta. Megállapították, hogy a vászon azokból az időkből való, amikor Leonardo többek között a Mona Lisa festésével foglalkozott. Amikor dr. Thomas Judson, a Vatikán Cicognara-gyűjteményének kurátora 1948-ban visszatelepült Bostonba, tudomására jutott a festmény létezése. Rábeszélte a Vernon családot, hogy helyezzék el a képet átmenetileg, vizsgálatok céljából a Dartmouth Collegeben, ahová éppen akkor érkezett meg a leghíresebb olasz Leonardo-szakértő, Adolfo Venturi. A kutató heteken át a legtüzetesebb vizsgálatok alá vetette a képet. Részletes jelentéséből; „A legnagyobb gonddal tanulmányoztam ezt az olajfestményt, amelynek vászna 29 és fél hüvelyk magas, 23 és 3/4 hüvelyk széles, és Mona Lisa alakját mutatja. Határozott véleményem, hogy ezt a képet Leonardo da Vinci festette, nézetem szerint nem később, mint 1506-ban. A felület mikroszkopikus elemzése, a festék repedezésének természete, a festék minősége és az ecset „sinistra manó" vezetése egyaránt Leonardóra mutat". A részletes jelentés benyújtása után Venturi arra igyekezett rábeszélni a családot, hogy tekintettel a festmény rendkívüli értékére és jelentőségére, helyezzék azt el valamelyik bank páncélszekrényében. Olaszországból is ismételten írt a Vemon famíliának ilyen értelemben; 1950-ben a kép a New York-i Fifth Avenue egyik bankjának trezorjába került. Onnan két év múlva áthelyezték a New Jersey-i Summit Trust Company páncélszekrényébe, amelyet ez ideig csak egyszer és csak rövid időre hagyott el: az említett Los Angeles-i kiállítás céljaira. Miért festette meg Leonardo Giocondát LARRY SISNER Martin észrevétlenül elsuhant a 22. osztály mellett. Mintegy tíz méternyire Bili Hughestól — Bili volt a legszigorúbb ápoló — megállt és várt Tudta, hogy az ápoló észreveszi. Most sem kerülheti el az éber őr figyelmét. Majd azt fogja mondani: — Legyél jó fiú. Kutyamadár. Akkor beengedlek a doktor bácsihoz. Martinnak összeszorult a torka. Doktor Flynn egy szóval kihúzhatja ebből a diliházból. Miért nem engedi be Hughes a doktor szobájába ? Martin most példásan viselkedett. Nem kiabált senkire, nem hajtogatta, hogy neki nem itt a helye, a dilinósok között. Megtanulta a leckét Nem kényszerítették arra sem, hogy letérdeljen, nem húzták rá a kényszerzubbonyt, nem dobták be a párnázott „süket" szobába, nem kapott magánzárkát. Miért nem válthat néhány szót a doktorral? Már nem szaglászott, mint a kutya és nem csicsergett, akár a madár. Mire vár hát az ápoló? — Gyere — Bili szólította meg végre. — Még mindig látni szeretnéd a dokit? — Ha van egy kis ideje — dadogta ijedten Martin. — A doktor időmilliomos. Végigmentek a folyosón. Fehér ajtók mellett haladtak el. Végül az ápoló udvariasan beengedte a beteget az orvos szobájába. Az asztal mögött egy kövér férfi ült. Egy szál haja sem volt Martin bátortalanul beljebb merészkedett. — Doktor úr! Szeretném megköszönni önnek ... — Martin? — Fred Martin. — A színész? Üljön le, művész úr. Az orvos egyenesen a szemébe nézett. 22
