A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
AZ IPOLY MENTI PALÓCOK HIEDELEM -VILÁGÁBÓL 2. III. SZERELMI JÓSLÁSOK Szerelmi jóslásokkal az Ipoly mentén is elsősorban a fiatal lányok foglalkoztak. Ünnepkor, különféle munkafolyamatok végzésekor jósoltak jövendőbelijük nevére, foglalkozására, egészségi állapotára stb. A jóslásoknak, babonás cselekedeteknek legtöbbször különféle tárgyi eszközei voltak. 1. A naptári ünnepekhez kapcsolódó szerelmi jóslások A szerelmi jóslások legalkalmatosabb időpontjai a téli ünnepkörbe tartozó napok voltak. Katalinkor a kelenyei lányok pl. egy letört szilvafaágat tettek a vízbe. Ha az ág karácsonyra kivirágzott, a lány — a jóslás szerint — a következő évben férjhez ment. Paláston ugyanilyen céllal Borbálakor tettek a lányok egy-egy ágat a vízbe. Az András-napi „esztrirázásra" valamenynyi faluban emlékeznek még. A lányok régen, mikor a fonóból mentek haza, guzsalyukkal megveregették a zsúptetöt. Az ipolynyékiek ilyenkor a következőképpen jósoltak: „Ha az esztribö a kötinybe búzaszem esett, akkor a lány gazdag leginyhö, ha rozs, akkor zsellérhö, ha meg döglött légy, akkor még kőmüveshö ment férhö”. Paláston meg így mondogatták: „Ha a kötinybe búza esett, akkor jobbágyleginy, ha rozs, akkor zsellér, ha meg féreg, akkor zsidó lett a jány férje". Paláston Andráskor „nyomták a zsúpba" azt az almát is, melyet a lány éjféli misére menet fogyasztott el. Inámban és Ipolybalogon a lányok férfinadrágot tettek a fejük alá, hogy megálmodjak, ki lesz a vőlegényük. Az inámiak a nadrágba azokat a szemeket tették, melyek zsúpveréskor a kötényükbe hullottak. A kelenyei Nagy Józsefné arra is emlékszik, hogy a lányok ezen a napon gyertyát öntöttek. A jóslást így mondta el: „A gyertyát vízzé öntötték. Oszt valahogy kigyütt, hogy milyen lesz a leginy. Ha az öntés rendes alakó vót, akkor egíssíges lett a leginy, ha meg cafrangos vót, akkor beteg lett". A Luca-napi szerelmi jóslások az Ipoly mentén egyaránt ismeretesek voltak. A „cédulázásra" még több helyen emlékeztek. Ha a papírdarabokat gombóccal együtt vízbe tették, akkor az elsőnek feljött cédulára írt név jelentette a vőlegény nevét. Ha pedig egyenként tűzbe dobták azokat, akkor az utolsónak maradt cédula jelölte a férj nevét. Ipolynyéken és Kelenyében Lucakor a lányok almát is választottak maguknak. Karácsony böjtjéig minden nap haraptak egyet belőle. Ami megmaradt, azzal mentek aztán a templomba. Amilyen nevű férfival először találkoztak, olyan nevű lett a férj. 2. A szerelemmel kapcsolatos egyéb mágikus cselekedetek Az ünnepek közül pl. karácsonyhoz egész sor babonás cselekedet fűződött. A kelenyei lányoknak karácsony böjtjén „le költött kapnyi apjok villájáró a gubát, oszt kiszaladtak vele az útra, hogy találkozzanak, valami embervei, akinek neve vőleginyük neve lett". Ugyanitt hasított fát is vittek a tűzre karácsonykor a lányok. A hasábokat csak bent számolhatták meg. Ha azok párosak voltak, akkor a következő évben férjhez mentek. Több szerelmi célzatú babonás cselekedet kapcsolódott virágvasárnaphoz is. Az a lány, aki pl. a kiszét elsőnek vette fel, férjhez ment a következő évben. A kelenyei lányok bizonyára szépségüket, tisztaságukat és ügyességüket akarták biztosítani akkor is, mikor a meggyújtott kisze lángjait egyenként átugrották. Ipolybalogon meg Nagycsalomiján pedig amint a kiszét vízbe dobták, gyorsan megmosakodtak a fiatal lányok, hogy szépek és frissek legyenek. IV. ÜNNEPEKHEZ KAPCSOLÓDÓ TILALMAK. ELŐÍRÁSOK A palóc hiedelemvilág tilalmai, nem hivatalos előírásai nagyon sokszínűek és változatosak. Mindezek az emberi életet szabályozták s különféle dolgokra irányultak. Ipolyhídvégen pl. Andráskor „költött a muzsikát bezárnyi", „kövércsütörtökön utojjára jólaknyi" stb. Ezek az előírások tehát elsősorban az egyházi ünnepekkel kapcsolatosak, s bizonyos értelemben vallási meghatározottságúak voltak. A Luca-napi tilalmak viszont inkább ősi, pogány eredetre utalnak. Ilyenkor tilos volt a varrás, a tökmagtörés, a fonás, a lugozás, a kenyérsütés stb. Varrni azért nem volt szabad, mert akkor a tyúkok meg a lúdak nem tudtak volna tojni. Aki tökmagot tört, annak — a hiedelem szerint — a következő évben törtek az edényei. Ha valaki fonni próbált, „Luca bevetette orsóját a kemencébe". Ha kenyeret sütöttek, ilyenkor, akkor „Luca ráüt a lapátra, oszt összenyomta a kenyereket". A lugozás tilalmával kapcsolatban a következőket jegyeztem fel Ipolynyéken Siket Istvánná adatközlőtől: „Valamikor egy asszony Luca napján lugozott. Oszt az úgy kővé maradt, hogy mindig csurgott neki a lugozóbó, a lúg". Kölcsönadni sem volt ajánlatos ilyenkor semmit, mert „elvitték vóna a szerencsét". Ajánlatos volt viszont ezen a napon a fosztás. Ahol ilyenkor fosztottak, ott a tyúkok a Csótó László: Gracilis (fehér tus) kővetkező évben „jó szétrepőtek, sokat tojtak". Nagyon sok tilalom, íratlan szabály fűződött a karácsonyi ünnepekhez is. A karácsonyböjti vacsorától pl. az asszony addig nem állhatott fel, még az étkezés be nem fejeződött. Ellenkező esetben tyúkjai „nem ütek vóna meg". Tesmagon meg mindenkinek egyszerre kellett felkelni az asztaltól. Aki az evés befejezése előtt véletlenül felkelt, az elsőnek halt meg a családban. Újév napjáról is ismeretes néhány tilalom. Nem szabad volt pl. ezen a napon szárnyasállatot enni. Ha ilyet ettek, „elrepőt a szerencse a háztó". Az sem volt jó, ha az első napon asszony ment először a házhoz, mert „elvitte a szerencsét". György napjával kapcsolatban Kelenyében a következő szokást jegyeztem fel: „A gazdasszonynak ilyenkor hangyabolyba költött tennyi a kézit, hogy elnyújjon neki a tészta, és magos kenyeret tudjon sütnyi". Ugyancsak Kelenyében Űrnapkor nem volt szabad sem kaszát, sem sarlót kézbe venni, mert azok „kővé válhattak". A vidékünkön ismert tilalmaknak itt csak egy részét tettem közzé. A teljesebb rendszerezés ugyanis külön munkát igényelne. V. EGYÉB JÓSLÁSOK, ELŐJELEK A már felsorolt jóslásokon kívül feltétlen szólnunk kell azokról is, melyeket különféle előjelek alapján végeztek. így pl. a hétfői tüsszentésből szerencsére, az orrviszketéséből haragra, a talp viszketésből pedig táncra következtettek az Ipoly mentén. Az ajtó magától való kinyílása, a kutya vonyitása és a „kuvikk kiszólása" halottat jelentett. Ha valakinek a jobb szeme viszketett, pénzt kapott; ha az arca tüzelt, pletykáztak róla. A kés leesése, a szarka csörgése vendég érkezését jelezte. Aki vásárra menet asszonnyal találkozott, elvesztette szerencséjét; akinek szétrepedt a kenyere a kemencében, kára lett. Ha újholdkor valakinél pénz van, akkor annak mindig lesz pénze; ha fordul egyet, nem fog fájni a feje. Akkor is sok pénze lehet valakinek, ha a „kukucska megszólalásakor, van zsebibe néhány fillér". VI. ÁLOMMAL KAPCSOLATOS HIEDELMEK ÉS JÓSLÁSOK Az álmoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak az Ipoly menti palócok is. Különösen az idős asszonyok hittek bennük; ők jósoltak a megálmodott tárgyakból, jelenségekből szerelemre, halálra, gazdagságra stb. Szinte minden álomképből következtettek valamire. A sárga almával, esővel, zavaros vízzel, hússal, a dagasztással és meszeléssel való álmodás pl. betegséget; a szilva, a fekete szőlő meg a kereszt sírást, bánatot jelentett. Gazdagságra, szerencsére következtettek a búzával, disznóval, báránnyal, zöld növény kaszálásával való álomból. Nem volt jó viszont a fejes káposztával, szátvával, foghúzással, lyukas csizmával, hosszú szekérrel álmodni. Ezek alapján halálra jósoltak. A hallal való álom állapotosságot, a kígyó ellenségeskedést, a kutya, az asszony és a kártya botrányt, a tojás pletykát, a kenyér pedig kárt jelentett. A fenti álomképekben az idősebb asszonyok még ma is hisznek, illetve jósolnak azokból családi eseményekre, változásokra stb. Munkámban a palóc hiedelemvilágnak csak egy töredékét villantottam fel. Úgy gondolom azonban, ez is ösztönözhet bennünket a további kutatásokra, elődeink világképének jobb megismerésére. Csáky Károly ZS. NAGY LAJOS Rendetlen napló ZSÉLYI GYÓGYMÓD Most, hogy végre itthon vagyok, kedvemre kipanaszkodhatom magam édesanyámnak. Mondom neki, hogy beteg vagyok, hol itt fáj valamim, hol amott, néha az epém, máskor a gyomrom, de a fejem is elég gyakran, sőt, a szívem, vagy legalábbis testemnek az a tája, ahol általában a szív szokott elhelyezkedni. Ö, miután megtömte a kacsákat, enni adott a disznónak, befűtött három szobába, megterített a karácsonyfa melletti ünnepi asztalon, a következő, nem épp tanulság nélkül való történettel vigasztalt: — Ismered S.-éket, igaz? S-né mesélte a jómúltkor, tavaly, vagy tavaly előtt, mennyi baja volt őneki az urával. Annak is mindig fájt valamije. Nem volt elég, hogy S-né huliafáradtra dolgozta magát a kertészetben, hazaérve minden nap azt hallgathatta az urától, hogy milyen förtelmesen beteg, biztos, hogy már nem sokáig húzza, alighanem hamarosan meghal. „Édes istenem, meghalok, meghalok!" — valahogy így. Persze nem dolgozott, eszébe sem jutott, folyton folyvást arról beszélt, hogy ő bizony meghal. Egyszer azután S-né, miután éppen több mázsa paprikát leszedett, s otthon ismét az ura haldoklása fogadta, iszonyú dühbe jött, de azért türtőztetve magát, szép csöndesen csak ennyit mondott: — Hát édes jó uram, ha meghalsz, meghalsz. Nyugodt lehetsz nagyon szép temetést csinálok neked. Úgy eltemetünk, mint egy főminiszterti — Képzeld el — mondja anyám fölemelt mutatóujjal — azóta S-nek az égvilágon semmi baja. Úgy megegészségesült, hogy elél tán száz esztendős koráig is. Még egy ilyen példabeszéd — gondolom — s én is örökké élek ... EGY MULATÁS TÖRTÉNETE Vacsora után apám előveszi a citeráját és végigjátsza a hagyományos családi repertoárt. Ugyanúgy játszik, mint régen, csak nagyobb szünetekkel egy-egy „szám" között. Az ilyen szüneteket viszont derűs történetekkel tölti ki. A „Befogom a lovam" c. dal után például elmond egy „ökrös" történetet. íme: — Élt Zsélyben még a háború alatt egy V. Ernő nevű botos ispán, amolyan kurtanemes (egyébként Mikszáth Kálmán rokona), aki sok egyéb furcsa szokása mellett, nagyon szeretett cigányzene mellett mulatni. Egyszer felfogadott egy Jónás nevű facér cigányprímást a következő ígérettel: — Jónás öcsém, kapsz tőlem egy ökörre valót, ha hajlandó vagy nekem reggelig muzsikálni! Jónást még én is ismertem, igen jó zenész volt, csak nagyon kapzsi. 14
