A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-27 / 9. szám
szerűen nincsenek rászorulva a pótjövedelemre? Ettől függetlenül a falu és a szövetkezet nagyvenkét tagot számláló közös pártszervezetének határozatában azt olvasom, ambicionálni kell a háztáji zöldségtermelést és állattartást, mert a személyi és népgazdasági érdekeknek ez egyaránt kedvez. Mielőtt eljövök, megismétlem a kérdést: mi kell a földnek? Bartal Ferenc nem mondja ki a szót, de én tudom, a válasz: szeretet. Ez azt jelenti, hogy a földet a lehető legeszményibb módon meg kell művelni és megteremteni a megmüvelhetőség minden feltételét. Lúcs nem nagy szövetkezet, nem vonták még össze egyetlen szomszéd mezőgazdasági üzemmel sem, de ennek ellenére, vagy talán ezért is elsősorban, háromévenként a teljes földterületüket meg tudják szórni szerves trágyával. Alapvető dolog, arról nem is beszélve, hogy ilyenformán nem kényszerülnek a drága műtrágyára, melynek ára tudvalévőén korántsem alacsony. Január utolsó napjait írjuk. A lúcsi határ hó alatt pihen, de valahogy mégis meglátszik : rend van a hó alatt. És rend van az emberekben, az egész gazdasági udvaron, ahol tavaszra készen állnak a gépek. Az istállókban is rend és tisztaság. Az irodaház előtt százéves parkerdőcske deríti fel dezet, megint tartoztak a tagoknak, erre föl Bartal Ferencet ismét visszahelyezték Lúcsra elnöknek. Visszament. Az istállókban lesoványodva ácsorgott a jószág, nem volt egy maroknyi takarmány, így dehogy lehetett csoda, hogy a húsz tehén kétszeri fejésre összesen tizenkilenc liter tejet adott. Csakhogy összesen hétszáz szarvasmarha, meg kis híján ezer sertés tengődött ott, illetve csak az árnyékuk volt. Bartal Ferenc szerzett lucernát és kidekáztatta, húsz dekás porciókra. A kukoricacsutkát ledaráltatta — ezt is kiporciózták. így kezdtek újra Lúcson, 1960-ban. A továbbiak részletezése a fenti módon — nem látszik célszerűnek. Ha a szerdahelyi járás mezőgazdasági köreiben azt mondják Beton, így, nagybetűvel, akkor mindenki tudja, Bartal Ferencről van szó. Mert hogy kemény ember. Látszólag ellentétes ezzel az a tulajdonsága, ami ugyancsak elemi jellemzői közé tartozik, hogy ha valami javaslatot tesz — legyen az csoportgyűlésen, tagsági értekezleten, járási tanácskozáson, vagy akár magasabb helyen, — javaslatához mindig hozzáteszi: ti is aludjatok rá egyet, mert nem biztos, hogy nekem van igazam. Munkájában három alapelvet ismer: megadni az embereknek, amiért megdolgoztak; becsapni őket sem pénzben, sem szóban a legkisebb mértékben sem szabad; megkövetelni annak a munkafedezetét, amiért a pénzt kifizetjük. Túl mindezen, nyíltan beszél az emberekkel, hajnali négy óra előtt hetente legalább négyszer megjelenik az istállókban, ott van mindenütt, ahol a munka minőségére még a jó munkaerkölcs mellett sem haszontalan felügyelni. Kislúcs és Nagylúcs lényegében már régen egy falu, azzá vált az évek során. »Afc « azzé tette a szövetkezet. Egyszerűen csak Lúcs — ami szakmai körökben bizony fogalom és példa is egyben. Pedig méreteik igencsak szerények: 1368 hektár szántó, másfélszáz hektár erdő és legelő, kétezer szarvasmarha, három és félezer sertés ... A falunak hétszáz lakosa van s aki nem a szövetkezetben dolgozik, az kivételnek számít, mint ahogy az olyan ember is kivétel, akinek ne jövedelmezne jól a munkája. 1%lán ezért is van, hogy itt alig-alig fóliáznak az emberek, mert egymég csemetéket ültetett. A telepen van egy gémeskút is. Nem használják, de a képbe beleillik. Aztán van egy fészer az irodaháznál, alatta régi szekerek, borona, vaseke, cséza, szánkó — a régi idők emléke. Odabent a házban van egy emlékszoba. amolyan kismúzeum. Rend van a faluban is, az utcákon, a portákon, az emberekben. Csak^ppen az elnök szíve rendetlenkedik mostanában. Egy ideig nem volt hajlandó tudomásul venni, aztán egyszercsak már nem lehetett tovább kerülni az orvosokat. így aztán most heti programjában rendszeresen ott szerepel az a feladat is, aminek olyan nem szívesen tes^ eleget: injekció, orvos, gyógyszer. Nem csoda. Bartal Ferenc sosem kímélte magát, és most is úgy dolgozik, ahogy mindig. Erre szokták azt mondani: szíwel-lélekkel. Elmenőben inkognitóban beszélgetekJ még ern^erekkel, mejfc hiszen csak a#> elnökkel folytatott párbeszéd alapján nem lenne merszem ennyi dicsérethez. Az emberek véleménye igazol, indulhatok haza, nyugodt szívvel írhatom azt, amit tapasztaltam. Egy öregasszony utánam szól. Jöjjenek vissza nyáron. Itt az utcákon a hó alatt sokezer rózsatő várja a tavaszt. Nem mondom: befejezésnek sematikus ez a sokezer rózsatő. ellenben igaz: az utcákon, a hó alatt sokezer r^zsatö váýp a tavaszt. , KESZELI mpm
