A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
A Sudice mellett emelkedő dombon áll emlékműként az ostravai hadműveletben részt vett egyik harckocsi, emlékeztetve azokra a szovjet és csehszlovák katonákra, akik 1945. március 28-án léptek Csehszlovákia földjére. A hitleri fasisztákkal vívott akkori harcok igen sok fiatal katona életét követelték. Ezek egyike volt Aszkhat Juszupovics Juszupov harckocsizó őrmester, akinek szívlövés oltotta ki az életét. Földi maradványait a Sudice közelében levő Rohov-majorban találták meg. A hősi halott búcsúztatásának napján emberek százai állják körül az emlékművet. Szovjet katonák és az opavai Ján Žižka Katonai Gimnázium növendékei elhelyezik urnáját a készenlétben álló páncélozott járművön. Mintha csak a természet is gyászolna: erős hófúvás van. A páncélozott jármű elindul, a sziléziai Háj községbe tart, ahol a lakosság további két hős pilótától: Ivan Nyikitovics Belobrov gárdaszázadostól és Borisz Petrovics Siskin gárda-fötörzsőrmestertöl. (1945. április 21-én lőtték le gépüket Jilešovicénél), továbbá Ivan Petrovics Kjotov alhadnagytól (A Plošná és Dobroslavice községek közötti erdőben esett el 1945. április 20-án) és egy ismeretlen katonától vettek búcsút, akinek földi maradványait Háj közelében találták meg. Levéltári adatok Alekszandr Nyikolajevics Kondrasov. a TASZSZ prágai tudósítója, az említett két lap munkatársa a Jilešovice mellett lelőtt szovjet bombázó ügyében a Szovjetunióban folytatta tovább a nyomozást, éspedig a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának a Moszkva melletti Podolszkban levő levéltárában. Meglepően gyorsan jutott a következő adatokhoz: „A 321. bombázó hadosztály A—20 Boston mintájú gépét 1945. április 21-én telibe találta a német légelhárításnak egy légvédelmi ágyúja. Vadászgépek pilótáinak megfigyelése szerint a gép személyzetének két tagja ejtőernyővel kiugrott, majd a gép lezuhant. A gépnek négytagú személyzete volt: Ivan Nyikitovics Belobrov gárdaszázados, a gép parancsnoka, Ivan Petrovics Ganzsa gárdaőrnagy, rohamparancsnok, Borisz Petrovics Siskin gárda-főtörzsörmester, lövész-rádiós és Dmitrij Jefimovics Poberezsnij gárdaörmester, hátsó lövész. Valamennyinek a családja szűkszavú értesítést kapott: Nem tért vissza harci bevetésről. D. J. Poberezsnij gárdaőrmester 1945. május 16-án német fogságból visszatért alakulatához." Ez azt jelentette, hogy a gép lezuhanásának helyén már nem lehetett megtalálni a másik két repülő földi maradványait, mivel ott a gép négytagú személyzetének csak két tagja vesztette életét. De még mindig nem volt világos, kiknek a maradványait találták meg. Ki ugrott ki Poberezsnij őrmesterrel együtt az égő gépből? A holttesteknek és a gép roncsainak helyzetéből úgy ítélték meg, hogy az egyik a rohamparancsnok vagy a rádiós lehetett. Erre a kérdésre csak egyetlen ember tudhatott választ adni: Poberezsnij őrmester. Természetesen, ha még él, és sikerül őt megtalálni a Szovjetunióban. Poberezsnij a háború előtt Novoszibirszk területén lakott, a Vorosilov szovhozban dolgozott. Ennél többet nem tudtak róla. Egyhónapi kemény nyomozás után sikerült megállapítani új lakóhelyét: Noginszk város, Moszkva terület. Az égő gépben — Egy ellenséges légelhárító ágyú lövedéke telibe találta gépünk motorját — emlékezik D. J. Poberezsnij. — A pilóta, Belobrov gárdaszázados alighanem megsebesült a robbanás következtében, talán meg is halt. Magához rántotta a botkormányt, s a gépet magasba emelte az egyik motor. Addig emelkedett, míg a bömbölő motor nem vesztette el vonóerejét. Abban a pillanatban, amikor a bombázó mintha csak megállt volna a levegőben. kiugrott belőle Ganzsa gárdaőrnagy. Magam is ki akartam ugrani, de hiába húztam a vészkijárati ajtó zárját. Ez a vég, futott át az agyamon, és a félelemtől csaknem eszméletemet vesztettem. Aztán eszembe jutott, hogy a zárat feltörhetném. Igen ám, de mivel? Kihúztam a golyószóró tárát és kivettem belőle a töltényeket. Megint megpróbálkoztam, de eredmény nélkül. Rettentő düh vett rajtam erőt: talán csak nem pusztulok így el?! Teljes erőből nekifeszültem a kilincsnek, s ez engedett. Kiugrottam a gépből, és rögtön kinyílt az ejtőernyő. Legfőbb ideje volt, a gép már földközelben zuhant. A németek elkezdtek lőni rám, de szerencsére nem találtak el. Sikerült azonban kilyuggatni az ejtőernyőmet. Egyszerre gyorsabban kezdtem zuhanni, mint ahogy az ínyemre volt. Egy város szélén zuhantam le, a kövezetre. Alaposan megütöttem magam, gondoltam, belső sérüléseket szenvedtem, aztán elvesztettem az eszméletemet. így találtak rám a németek és foglyul ejtettek. Megmotoztak és mindent elvettek tőlem, az órámat meg a szivartárcámat is . .. (A repülőgép roncsainak helyzetéből nyilvánvaló, hogy D. J. Poberezsnij Hlučin szélén ért földet. A német fasiszták aztán kihallgatásról kihallgatásra vitték, végül bekísérték Ostravába.) — Másnap azt a tizenöt tagú hadifogoly-csoportot, amelyhez én is tartoztam, tizenhárom orosz és két cseh katonát felültettek egy személyvonatra, hogy visznek Németországba — folytatja Poberezsnij elvtárs. — Amikor elterjedt a híre a vonatban, hogy a németek foglyokat visznek, jöttek a cseh utasok és a német őrök háta mögött titokban ennivalót adtak. Abban az időben már kezdett bezárulni az ostromgyűrű Ostrava körül, így reméltük, hogy a németeknek nem sikerül velünk kijutniuk. Sajnos, csalódtunk. Valami állomáson leszállítottak a vonatról, és gyalog kellett tovább mennünk ... Dmitrij Poberezsnijnek sikerült megszöknie a fogolytáborból. Egy cseh kommunista, Geryk nevű segített neki. Őt azonban elfogták a németek. Dmitrij Poberezsnij aztán eljutott a felszabadított Prágába, onnan tért vissza az ezredéhez. — Visszatérve az ezredemhez — mesél tovább — a lengyel tolmács elmondta, hogy Ganzsa őrnagy súlyosan megsebesült, amikor kiugrott, és kihallgatás közben megölték a németek. Legutoljára magam alatt láttam a levegőben. Ejtőernyőjével a másik irányba sodorta a szél, valami erdő felé ... Egy szovjet gyerek élete „Maguk nélkül sohasem tudtam volna meg, hol és hogyan halt meg a fivérem. Egész életemben hálás leszek azoknak, akik kiásták a gép roncsait és a két repülő földi maradványait" — kezdődik Belobrov gárdaszázados nővérének. Marja Nyikityicsna Kosljaknak a nyomozást folytató 16
