A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
Az Ipoly menti palócok hiedelemvilágából d) Ahhoz, hogy egy népcsoport életét, erkölcsi magatartását alaposabban megismerhessük, feltétlenül kutatnunk kell annak hiedelemvilágát. A hiedelmek ugyanis erősen befolyásolták a közösséghez, illetve a népcsoporthoz tartozó egyén gondolkodásmódját, cselekedeteit stb. Az Ipoly menti palócok hiedelemvilágának alakulását is több tényező befolyásolta. Hiedelmeik egy részét a pogány hitvilágból örökölhették, másik fajtájukat pedig a vallás alakíthatta. A természeti jelenségek, az emberi élet eseményei, az ünnepek liturgiái ugyancsak hozzájárulhattak a szokások, mágikus cselekedetek kialakulásához, módosulásához. Természetesen egy kisebb területre korlátozódó részletgyűjtés alapján lehetetlen mélyebb összefüggéseket feltárni, egy népcsoport hiedelemvilágának teljes képét rekonstruálni. Célom csupán az, hogy az ősök ma élő idősebb utódainak elbeszélései, emlékezései alapján felvillantsak egyet s mást a palócok gazdag és sokszinű hiedelemvilágából. Szellemi honfoglalás (Oobossy László: Két haza között) A két haza közötti állapot mindenekelőtt a két közötti „kemény tényeket" juttatja az ember eszébe, s ha lelkében cinikus hajlamok is rejteznek, kesernyés felhangok kíséretében Tompa Mihályunk derűs gólyaallegóriája is eszébe juthat. Dobossy László, aki egyik előző kötete címében a közép-európai ember megjelölést vállalta „mestersége címeréül”, új könyvében más magyarázattal szolgál e köztes állapot mibenlétére:.......az ember — ha hü önmagához, illetve a létet meghatározó állapothoz — a legbonyolultabb magatartásformát természetesen alakítja ki. Két haza közt élni, a többségi nép közegében kisebbséginek (...) lenni s vállalni és felmutatni e másodrendű létből fakadó szellemi és erkölcsi többletet, oly feladat, amelyet — már csak a próbatétel öröméért is — érdemes végigcsinálni." Hűség a kisebbségben — az igazsághoz. így nevezhető néven e próbatétel lényege, amelyet e könyv írásai jónéhány kérdés kapcsán részleteiben is megvilágítanak. Különösen tanulságos feldolgozás nyitja az első fejezetet: József Attila életművének kulcsszava — Eszmélés — a címe és a Sarló nemzedékének szellemi kibontakozásáról nyújt korabeli szövegekkel dokumentált, újszerű fejlődésképet. A csehszlovák főiskolákon, egyetemeken csoportosuló első kisebbségi magyar diáknemzedék társadalmi helyJóslások Az Ipoly menti palócok hiedelemvilágának leggazdagabb részét talán a jóslások képezték. A nép a maga primitív eszközeivel s a természeti jelenségek alapján próbálta előrejelezni, megállapítani a bekövetkező eseményeket, az időjárás alakulását, az állatok termékenységét, a termés minőségét stb. A jóslások alkalmatos időpontjai gyakran az ünnepek vagy az egyes munkafolyamatok voltak. Jóslásaikat az összegyűjtött anyag alapján a következőképpen csoportosítottam : I. JÓSLÁS AZ IDŐJÁRÁSRA 1. Az ünnepekhez fűződő jóslások Időjóslással elsősorban a földművelő lakosság foglalkozott. A gazdák jelesebb egyházi ünnepek alkalmával nagy figyelemmel kisérték az idő alakulását, a természeti jelenségek változását. Az elkövetkező időszak időjárására jósoltak pl. Katalin napján (XI. 25.). „Ha Katalinkor locsog, akkor karácsonykor kopog" — állították több faluban is. A hídvégiek meg így mondogatták: „Ha Katalinkor a lúd jégen áll, akkor sáros lesz a karácsony". A téli ünnepkörbe tartozó Luca napja (XII. 13.) szintén alkalmatos volt az idöjóslásra. A Luca utáni 12 nap időjárása alapján a következő év hónapjainak időjárására jósoltak. „Ha az első nap esett, akkor január is esős lett. Ha a másogyikon fújt a szél, akkor február is szeles vót. Oszt így tovább ..." — mondta az ipolynyéki Siket István. Vízkeresztkor (1.6.) a nyári hónapok csapadékmennyiségét próbálták megállapítani. A kelenyei Nagy József szerint „ha a pintyőke ilyenkor itt a kerékvágásbó, akkor lett élig eső a nyáron." Pál fordulása (I. 24.) a tél időtartamának megállapítására volt alkalmas. Ha ilyenkor a zetéről szólva például megállapítja, hogy esetükben sokkal inkább a paraszti-falusi fiatalok felemelkedéséről volt szó, semmint valamiféle középosztályi deklasszálódásról. Megjegyezhetjük, hogy a többségre való érvényes ez a megállapítás, ugyanakkor a Sarló vezető egyéniségei közt már közel sem volt ilyen egyöntetű a dolog, amit persze csak holmi boszorkányüldözöi mozgalom hozhat manapság vádló vagy akár feddő hangsúllyal szóba, elfeledkezve az értelmiségi réteg és helyzet alapvető adottságairól és meghatározásairól. Ugyanitt Dobossy László személyes közreműködésének, kezdeményezéseinek hiteles emléke hatja át annak felidézését, miként keltettek a sarlósok érdeklődést vezető cseh értelmiségiek (Zdenék Nejedlý, F. X. Salda, T. G. Masaryk, Július Fučík és mások) körében a magyar művelődés, értékei, illetve a magyar kisebbség élete iránt. Ugyancsak fontos a tanulmányban a Sarló mozgalmi kereteinek széthullására vonatkozó gondolatsor. A szerző a mozgalom programjának időelőttiségét hangsúlyozva a Sarló küldetésének beteljesülését a mozgalom egykori tagjainak napjainkig tartó, azaz életre szóló, személyekre „szétírt" permanens feladatvállalásában jelöli meg. A Sarló nemzedékének útját ilyen szempontból áttekintő tanulmányt a Valóság vonzásában címmel közli a kötet. Elgondolkodtató hiányossága a „kettős kötődésű" harmadvirágzásnak, hogy irodalmunkban jószerivel nem akad hosszabb lélegzetű munka, amely csehekhez, szlovákokhoz fűződő jelenidejű kapcsolatainkat alaposabban körüljárná. A magyarországi próbálkozások (Keleti Golf-áram) is csak egyszeri nap kisütött, s a medve elöbújt, akkor még hosszú telet jósoltak. Vince napján (I. 23.) főleg a borosgazdák figyelték az idő alakulását. „Ha ilyenkor csűr gott az esztri, tele lett a pince borval" — mondták több faluban is. A fagy viszont kevés szőlőtermést jelentett. A jóslások érdekes változatai fűződtek Gyertyaszentelő napjához. (II. 2.) „Ha ilyenkor körmenetkor a pap hátára kisütött a nap, akkor még nagy tél vót" — jegyezték meg több helyen. A napsütés alapján az ipolynyékiek is a hidegre jósoltak. Siket István így idézte fel az idősebbek tanácsait: „Ha fénylett Gyertyaszentelő, akkor a marha előtt az izeléket össze köllött szennyi, hogy kísöbbre is maradjon, a nagy télre". Hasonlókat mondott a palásti Péter Borbála is. Ezt jegyeztem le nála: „Ha Gyertyaszentelőkor a pap hátára kisüt a nap, akkor az izeléket még hord föl a pallásra, mer soká tart még a tél". Ha viszont ezen a napon hideg volt, az Ipoly mentén már a közeli jó időkre jósoltak. A tesmagi Mihály Józsefné szerint „Gyertyaszentelő hidege tél hónap megölője" volt. Mátyás-nappal (II. 4.) kapcsolatban ezt jegyezte meg az egyik adatközlő: „Ha Mátyás talá hovat, akkor rontja; ha nem talá, akkor rakja". Ipolynyéken Mátyástól a jó időt várták. Azt mondták, hogy ha „nem megy el a patakbó a jég, máj Mátyás megtöri". Gergely (III. 12.) egyben a téli ünnepkör végét jelentette. A nép állítása szerint viszont gyakran előfordult, hogy „Gergő megrázta a szakállát, és hó lett". Sándor, József és Benedek napja már a tavaszi ünnepkörbe tartozik. Mint másutt, vidékünkön is azt állították, hogy „zsákban hordják a meleget". Sok helyen viszont azt is elmondták, hogy voltak évek, mikor Gergely után József is beült a kocsmába melegedni, és ottmaradt. „Gyümölcsoltó Boldogasszonynak köllött őket onnan kihajtanyi". nekibuzdulások, így aztán ki-ki saját tapasztalataira. előítéleteire hagyatkozhat s hagyatkozik ilyen jellegű gondjaiban. A két háború közötti kisebbségi magyar publicisztika és tudományosság ezzel szemben egyaránt elemi szükségletnek tartotta az együttélés általánosítható tapasztalatainak papírra vetését. Dobossy László saját prágai egyetemi éveit feldolgozó Magyar szemmel csehek között című tanulmánya abban a Korunkban jelent meg 1936-ban, amelyhez hasonló kelet-európai horizontú folyóirat hiánya komoly gátja együttműködésünk — formális nyűgöktől gyakorta nehézkes — mai gyakorlatának. Dobossy László „cseh útjának" számos mindmáig érvényes tapasztalása jelzi, egymás ismerete nélkül esetünkben az önismeret sem képzelhető el. A régi tüzek parázsló hamvát élesztő viszszaemlékezések, korabeli írások után négy fejezetbe csoportosított kapcsolattörténeti tanulmányok jelzik azt az utat, amelyben Dobossy László a két haza közötti honfoglalásból közép-európai szellemi honfoglalásával meglelte hazáját. A Szavunk a világban c. fejezet a magyar, cseh, szlovák irodalom kis irodalmakat sújtó elszigeteltségét, illetve a kicsiség átkának épp egymás megismerése által való leküzdhetöségét vizsgálja meg. Ady szomszéd népi fogadtatásának, Móricz 1937. évi kassai útjának elemzése még az esszé sok mindent „békévé oldó" eszközeivel is számos kérdést vet fel: például Ady szlovák fordításai viszonylagos megkésettségének problémáját. Ugyanez az elmélyült problémaérzékenység jellemzi Emil Boleslav Lukáč Spoveď Dunaja címmel megjelentetett legteljesebb idegen nyelvű magyar költészeti antológiájáról írott A virágvasárnapi (húsvét előtti első vasárnap) kiszehajtás szorosan összefüggött a tavaszvárással. Népünk színjátékszerű szoros kapcsolatát példázta. A hiedelem szerint ahol ilyenkor kiszét hajtottak, ott a nyári jégveréstől is megmentették a határt. A nagypénteki esőnek egy faluban sem örültek, mert az azt jelentette, hogy „égisz évben szárazság lesz". Siket István szerint az ilyen eső azért sem jó, „mer tüzet jelent". A nagypénteki esőnek ezért „minden szemire köllöne huszonöt bot". A húsvét utáni első jelentősebb ünnep Szent György napja volt. Ehhez a naphoz is fűződött néhány időjárással kapcsolatos jóslás. Pl. igy mondogatták régebben: „Ahány napval György előtt megszólalnak a békák, utána annyi napig tart még a hideg". A kelenyei öregek még azt is megjegyezték, hogy „ha Szent György előtt zengett az ég, akkor jó nyár lett". A tavaszi ünnepkör Medárddal (VI. 8.) zárul. A jóslások közül az Ipoly mentén is ismert volt az, hogy ha Medárdkor esik, akkor negyven napig esni fog. A nyári és őszi ünnepekhez általában kevesebb jóslás fűződött. Sehol sem örültek pl. a Péter—Pál utáni esőnek, mert ez „kicsiráztatta a fé kereszteket". Az uborkát Lörincig kellett leszedni, ugyanis „utána az mám nem jó, mer Lőrinc belepisá". Mártonkor (XI. 11.) a tél közeledtére jósoltak. Ha ezen a napon esett, akkor „hamar gyütt a tél". Egy másik adatközlő meg igy mondta: „Ha Márton szürke lovon köszönt be, akkor már leesik a hó". 2. Jóslás az időre egyéb jelek és természeti jelenségek alapján A különféle jelekből, illetve természeti jelenségekből az Ipoly menti palócok az időváltozásra s az esőre jósoltak. A kakaskukorékolás az idősebbek szerint időváltozást is kritikáját és a Monarchia cseh—magyar ellentéteinek Hašek Švejkjében történt ábrázolásáról, annak mai értelmezéséről készült elemzését. A magyar—cseh—szlovák keretek közt folyó kapcsolattörténeti és összehasonlító kutatások nem könnyű terepet térképeznek fel: a pozitív kapcsolatok többször és hosszú éveken keresztül jószerivel csak a „történelem mögött"-i „mélyrétegi érintkezések"-re korlátozódtak, vagy éppen közvetett utakon, a hivatalos kultúrpolitikával szemben bontakoztak ki, amint azt a Bartók, Čapek és a szellemi együttműködés című tanulmány is meggyőzően érzékelteti. Dobossy László múlt évi 70. születésnapja alkalmából az életműnek méltón kijáró rendkívül pozitív hangú méltatás kíséretében a Česká literatúra is közölte A csehek Magyarországon — három változatban című tanulmányt. Jósika Miklós, Ľudovít Kubáni és Alois Jirásek huszita tárgyú regényeit veti össze: miként befolyásolták a három feldolgozást a müvek keletkezése során a magyar, szlovák, illetve cseh társadalomban jelenvolt eszmények, igények, célok. A Jiskra vezette husziták észak-magyarországi tartózkodásának reális történelmi szerepét felmérvén a szerző vitába száll néhány korábbi téves értelmezéssel és leszögezi: az írók szándéka, Jósikánál a nemzeti fejlődést támogatni hivatott központi hatalom elleni bárminemű támadás elítélése; Kubáninál a magyar— szláv megbékélés feltételeinek kifejtése; a cseh—szlovák testvériséget fenyegető magyar törekvések hamis történeti távlatokba helyezése Jiráseknál egyfajta prekoncepcióként nehezedik az azonos téma kifejezését szolgáló cselekményszövésre és jellemábrá-14
