A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-20 / 8. szám
Hallottukolvastukláttuk Innenonnan MŰVELŐDÉS Emlékezés Rimay Jánosra Háromszázötven évvel ezelőtt. 1631 decemberében halt meg Rimay János költő és politikus, a magyar késő reneszánsz kiemelkedő íróegyénisége. Balassi Bálint jóbarátja s a Madáchok közeli rokona volt. A humanista műveltségű Rimay a kor neves személyiségeivel, köztük Justus Lipsiussžal, az új-sztoikus bölcsészeti iskola képviselőjével állt szoros kapcsolatban. Sztregovai házát ugyanekkor irodalmi-szellemi központtá alakította. Figyelemre méltó ezenkívül Rimay diplomáciai tevékenysége is. 1 594-ben részt vett Esztergom ostromában; Bocskai szabadságharcában a fejedelmi kancellária titkára. Több alkalommal járt követségben a török szultánnál is. Az olvasóközönség szélesebb tábora általában keveset tud Rimay Jánosról. Sajnos, így vagyunk ezzel szülőföldjén is. A CSEMADOK Nagykürtösi Járási Titkársága az irodalmi albizottsággal együtt mindezt mérlegelve arra a megállapításra jutott, hogy a jövőben többet kell foglalkozni a vidék nagy szülöttjével, alaposabban meg kell ismertetni a tagságot a nagy író életével, munkásságával. Az első lépést már meg is tették: Rimay János halálának 350. évfordulója alkalmából irodalmi szemináriumot szerveztek a költő szülőfalujában, Alsósztregován, a Honismereti Múzeumban. Egyébként ehhez közei, az evangélikus templomban van Rimay sírhelye is. A jubileumi rendezvény keretében Trevalecz László versmondó részleteket adott elő a költő müveiből. Rimay gazdag életútjáról dr. Szakó László irodalomtörténész-tanár tartott értékes előadást. A kor reformtörekvéseit, irodalmi-kulturális mozgalmait felvázolva jelölte ki Rimay helyét és szerepét; körvonalazta munkásságának lényegét. Előadásában dr. Szakó László hangsúlyozta, hogy a jövőben a Rimay-kutatást még hatékonyabban kell folytatni — nálunk és Magyarországon egyaránt: A teljes Rimayéletmű feltárásával, annak szakszerű átértékelésével maga a magyar irodalomtörténet is adós. A költőt általában csak úgy ismerjük, mint a Balassi-művek gondozóját és terjesztőjét. A tökéletesebb Rimay-kép kialakításához szükség lenne munkáinak újabb és teljesebb kiadására. Reméljük, Rimayval szembeni adósságunkat a jövőben minden szinten sikerül törlesztenünk. S ha szellemi örökségét alaposabban megközelítjük, talán majd emléktáblát is helyeznek tiszteletére a sztregovai múzeum falára. És helyet kap majd az épületben néhány Rimayval kapcsolatos dokumentum is. Csáky Károly KÖNYV Takáts Gyula: Százhúsz vers „Ki nem Égő Szárnyra épít/ szánandó szolga mind/ Építsd magadba hát az égnek/ tündöklő sarkait/ ... Ha ezt nem érted, ültessél fát/ vagy magról nagy tököt/ s vágj bölcs arcot, akár a majmok/ a narancsok között" — ugratta válogatott versei elé Takáts Icarus a költőhöz" című, 1946-os költeményét. A hetvenes költő alig egy két esztendővel „Vulkánok, fügefák" című gyűjteményes kötete után most „Százhúsz vers"-böl álló szigorú válogatással lépett egyre gyarapodó hívei elé. A Csorba Győzőhöz hasonlatosan máig vidéken (Somogybán) élő Takáts Gyula ugyanahhoz a harmadik nemzedékhez tartozik, mint Weöres, Vas vagy Jékely s osztozik amazok sorsában: hosszú lappangás után a hatvanas évektől kezd terebélyesedni s kiteljesedni az ö életműve is, innentől lép a költő nyomába századunk nagy magyar klasszikusainak. „Takáts Gyula költői pályája még nyitott — Írja Laczkó András nemrég megjelent Takáts-monográfiájában. — Megjelenő müvei bizonyítják, hogy a megszerzett eszközök birtokában építi tovább költői, művészi világát ... Egy sajátos táj színeivel, hangulatával és embereivel jeleníti meg a szépet. A természet és ember, föld és ég egységben látása, meghitt pillanatok, egyéni és általánosabb érvényű problémák jellemző stílusban történő megfogalmazása teszik maradandóvá költészetét". Takáts nemzedéktársaitól abban különbözik elsősorban, hogy amazok egyértelmű „urbánus" voltával szemben ő egyben „népies" költő is, a fölszabadulás utáni kézikönyvek - tankönyvek legalábbis a „népiesekhez" sorolják öt, noha ugyancsak megkérdőjelezhető, mi köze a görög-latin műveltséggel átitatott, ú.n. „pannon" költőnek mondjuk egy Erdélyi vagy egy Sinka költészetéhez? Ha már valakihez a népiek közül, akkor (de csakis eme összefüggésben) Illyéshez hasonlítható leginkább, de ez a hasonlat is sántít, mint szinte valamennyi. Az igazság talán ezúttal is az arany középen van: vagyis, hogy Takáts Gyula, alkatánál és helyzeténél fogva sajátos átmenetet jelent a „népies" és „urbánus" költőkre mesterségesen szétszabdalt mai magyar irodalomban, s épp e két véglet színeiben kikevert költészete jelenti Takáts Gyula senkihez sem hasonlító egyéni líráját nemzedéktársai között és az újabb magyar literatúrában. A „Százhúsz vers" méltóképpen reprezentálja ezt az egyre inkább kiteljesedő életművet. (cselényi) Egy cseh könyvsiker (Va/ja Stýblová: Skalpel, prosím) A könyv iránt nálunk is megnyilvánult érdeklődés, valamint a könyv megjelenése óta eltelt időszakban tapasztalt visszhang alapján azt hiszem nem kell túl nagy merészség részemről annak megállapításához, hogy az elmúlt év egyik cseh sikerkönyve Valja Stýblová: Skalpel, prosím (A szikét kérem) című regénye. (Az előlegezett bizalom jeleként fogható fel a regény ötvenezer példányban való megjelentetése is.) Stýblová a cseh olvasóközönség körében már közel huszonöt éve ismert és kedvelt Írónő, a magyar olvasóknak azonban azt hiszem a neve nem sokat mond (jómagam legalábbis még nem találkoztam magyar nyelven megjelent írásával). Ezért talán nem lesz érdektelen felhívni rá a csehül is olvasó magyar olvasók figyelmét sem. Ahogy az a regény címéből is kitűnik, Stýblová — mint legtöbb írásában — orvosi környezetből meríti regényének témáját. S mindez természetessé válik számunkra, ha a szerzőről tudjuk azt, hogy ö is ebben a világban él, hisz „civil" foglalkozását tekintve a Károly Egyetem orvosi fakultásának ideggyógyász professzora, az idegklinika osztályvezető főorvosa. Természetes tehát, hogy a „bennfentes" szemével láthat az olvasó egy olyan világot — az idegsebészet belső világát, az orvosok munkáját, személyes problémáit, a betegek sorsát — amelynek megismerésére az „egyszerű földi halandónak" másként nem adódik alkalma. Különösen érdekesek a regény azon részei, melyekben bonyolult orvosi beavatkozásokat, műtéteket ír le az írónő nagy szakértelemmel, de mégis közérthetően. A regény főhősének, egy neves és reálisan gondolkodó idegsebésznek a személyén keresztül mutatja be ezt a világot, s hűen őrizve eddigi munkásságának pozitívumait, ebben az esetben sem kerüli meg a tárgyalt témakör etikai megkövetelését; megcáfolva, vagy esetleg megerősítve a közvéleményben esetenként téves, esetenként éppenséggel helytálló nézeteket. Mindezen túlmenően azonban fö erénye a regénynek, hogy tisztán, érzékelhetően rajzolódnak ki lapjain a minden külső pátosztól mentes nemes, becsületes és humánus Orvos vonásai. (Československý spisovateľ, 1981) Németh Gyula TELEVÍZIÓ A férfi Páratlan, különös élményben lehetett részük azoknak, akik a múlt év'utolsó napjaiban a késő esti órákban végignézték ezt az NSZK tévéfilmet. Bár írója (Palotai Boris), rendezője (Mihályfi Imre), főszereplői (Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Bulla Elma) magyarok voltak, akárcsak a film minden további munkatársa is, mégis NSZK-filmről van szó, mert a ZDF televízió pénzén készült. Nos a furcsa nem ez volt, hanem az, hogy Latinovits Zoltánt és Bulla Elmát szinkronizálva kellett hallanunk. Előbb ugyan néhány mondatot még szóltak, de aztán Latinovits hangja elcsuklott és már Avar István beszélt helyette. Arról volt szó ugyanis, hogy mivel a film német nézőknek készült tizenkét éve, nem készült hozzá magyar hang. Valójában könnyen megoldható lett volna a feladat, ha ... Igen, ha Latinovits ... Igen, ha Bulla Elma ... Valójában az egész film alatt azon gondolkoztam, mennyire kegyetlenül paradox és konok az élet. A férfi, aki csendőr volt a háború alatt, aki miközben parancsot teljesített vagy adott; gyerekeket, felnőtteket, ártatlanok százait, ezreit segítette a halálba — találkozik egy zsidó özveggyel a béke éveiben. A férfi, aki meg akar változni, aki felejteni akar, találkozik az asszonnyal, akinek talán gyermekeit ő tuszkolta be egy haláltáborba tartó vonatba. A férfi, aki új életet akar kezdeni... Latinovits játsza őt. S ennek a férfinek más kölcsönzi a hangját — de nem is merem már tovább gondolni .. Egyébként érezhető volt a filmben, hogy az NSZK tévénézőknek készült: nem volt különösebben nagy rendezői teljesítmény.-zolczer-Ötvös Csöpit, a Pogány madonna nagy erejű rendőrhősét ugyanúgy nem kerülik el az újabb kalandok, mint olasz kollégáját és példaképét, az ugyancsak nagyerejü Piedonét. De míg Piedonét Olaszországból Honkongba és Afrikába viszi a végzete, addig Csöpi marad a Balatonon — legalább egyelőre. Mert a késő őszig tartó forgatás befejezése után jelent meg a lapokban a hír, miszerint Magyarország tagja lesz a nemzetközi bűnüldöző szervezetnek, az Interpolnak. Az idén megjelenő I Rekordok Könyvé- I bői — évente ad, I ják ki Londonban I — bizonyára nem . I hiányzik majd Gi- I zella Martin neve. ■* J A 38 éves asszony w I tévénézésben ért 1 el világcsúcsot. Egyfolytában 13 napig, pontosabban 312 órán és 17 percen át nézte a tévét. Nevezetes ez a hölgy arról is, hogy ő volt a folyamatos gépírás világbajnoka. 216 óra hosszat írt egyfolytában. Az idősebb tévénézők, vagy legalábbis a „középnemzedék", nyilván emlékszik Vico Torriani remek műsoraira, dalaira. A kitűnő művész ma 60 éves és visszavonulva, gyerekeinek és unokáinak él. 8
