A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-20 / 8. szám

Következő számunk tartalmából:

Miklósi Péter: FEBRUÁR ÖRÖKSÉGE

Mács József: KULTURÁLIS KÖRKÉP

Keszeli Ferenc: A LÚCSI PÉLDA

Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ

Zolczer János: SÁROSPATAK

Molnár István: SEBHELYEK A FÖLD FELSZÍNÉN

TÁRGYAK ÉS TÖRTÉNELEM

Címlapunkon Setény Lajos építész diákok körében. Prandl Sándor felvétele a Szakembereket képeznek című íráshoz

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Híriapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p„ Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

TOTHPAL GYULA FELVÉTELE

Szinte közhelynek számít, ha az ember leírja, hogy az elmúlt két évtized gyökeres változásokat hozott a mezőgazdaságban. A nagyüzemi gazdálkodás lehetővé tette a komplex gépesítést, a termőföld ésszerűbb kihasználását, a szakosított termelést, a tudományos alapokon nyugvó tápanyaggazdálkodást, és még egy sor, ma már szinte hétköznapinak számító technológiai művelet alkalmazását. Mindezzel párhuzamosan kerültek a termelésbe az új, nagyhozamú gabonafajták, s így — mintegy összeredményként — megkétszereződtek a gabonafélék terméseredményei, úgyhogy ma egyáltalán nem ritka az ötven mázsás hektárhozam. Az elmondottakból az avatatlan olvasó arra következtethetne, hogy a duplájára — vagy olykor a triplájára — emelkedett hozamok révén ma már az ország annyi kenyér- és takarmánygabonát termel, hogy minden igényt bőségesen ki lehet elégíteni. De ez, sajnos, nincs igy: gabonából még így sem vagyunk képesek teljes mértékben fedezni a szükségleteket. Tehát gabonafélékből behozatalra szorulunk, hogy a hiányzó tonnákat pótolhassuk. A gabonaimport azonban korántsem olcsó mulatság. Nem véletlen tehát, hogy párt- és állami szerveink a mezőgazdasági üzemeket arra ösztönzik, hogy igyekezzenek feltárni azokat a tartalékokat, amelyekkel egyrészt enyhíteni lehet a gazdasági gondokat, másrészt pedig hatékonyan növelhető a termelés, majd — ennek természetes következményeként — kiegyensúlyozottabb

lesz a közellátás. Persze leírni ezt sokkal egyszerűbb, mint a gyakoriatban megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek célravezetők lehetnek. Ugyanis a mezőgazdasági termelést még ma is tucatnyi olyan objektív tényező befolyásolja, amelyeknek aligha lehet hatását előre látni vagy kiszámítani. Következésképpen a mezőgazdasági üzemeknek ezeket is bele kell kalkulálniuk a számításaikba. Ám ezekkel együtt is mutatkozik egy sor olyan feltáratlan lehetőség, amelynek segítségével nem csupán szemestakarmányt takaríthatunk meg, de a termelési eredményeket is javítani lehet; vagy ha esetleg javítani nem, de tartani tudjuk az elért szintet. Mindebből az az ellentmondás látszik kitűnni, miszerint a kevesebb is lehet több. A valóságban ez azonban úgy módosul, hogy amit megtermeltünk, azzal kfell okosabban gazdálkodnunk. S ez már nem lehetetlen.

A feltevések és feltételezések helyett azonban lássuk hogyan vélekedik minderről a gyakorlatban élő és a gyakorlati gondokkal mindennap szembekerülő szakember, s főleg, hogy a gazdaságnak, amelynek az élén áll, milyenek a valós lehetőségei és ezeket hogyan lehet hatásosan kihasználni. Köteles Ágoston agrármérnököt, a bodolói egyesült szövetkezet elnökét látogattam meg, aki, mielőtt a szövetkezet elnökévé választották volna, ugyanitt főállattenyésztő volt, s igy e kérdésben a legilletékesebb, annál is inkább, mert az állatok takarmányozásával kapcsolatban kutatásokat is folytat.

Amikor e hosszabb beszélgetés jegyzeteit újra átlapoztam, az derült ki, hogy a bodolói szövetkezet konkrét tapasztalatai bizonyos szempontból általánosíthatók. Elsősorban ami a tartalékok sorozatos feltárását illeti. A 6500 hektáron gazdálkodó bodolói szövetkezet ötezer hektár szántóval rendelkezik; a többi rét és legelő. Tavaly a tervek szerint 9145 tonna gabonát kellett volna megtermelniük. A valóságban azonban 8879 tonnát takarítottak be, ami annak ellenére, hogy nem érték el a tervezett mennyiséget, az eddigi legjobb terméseredményük.

— Ez viszonylag megnyugtató — mondta az elnök —, mert például három évvel ezelőtt még csak 32,5 mázsa volt az átlagos hozamunk. tavaly pedig elértük a 38,3 métermázsát. Ha el tudjuk érni a negyven mázsás átlagos hektárhozamot, akkor képesek leszünk az előírt terveket teljesíteni. Márpedig erre ma már adottak a talajfeltételek szövetkezetünkben.

— Ezt nevezhetnénk az egyes számú tartaléknak.

— Igen. Ez az, amivel számolhatunk az állattenyésztésben. Ha ezt elérjük, s ezenkívül a szemestakarmányt a lehető leggazdaságosabban használjuk fel, akkor ennek meg kell mutatkoznia az állattenyésztés eredményeiben. Hasonlóképpen tartaléknak számít az is, hogy a rekultivált talajokon nem lehetetlen elérni az őtven mázsás átlaghozamot kukoricából. Tavaly egy hatalmas jégverés után is elértük a 46 mázsát.

2