A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
A királynő szakemberekből álló bizottságot küldött a bányák állapoténak megvizsgálására, bányászati szakiskolát és pénzverdét létesített. Itt verték a fénylő rézkrajcárokat, melyen S betű jelezte a verdehelyet. Ebben az időben a városnak több mint ötezer lakosa volt, jegyzője, saját postája és postamestere. A XVIII. század elején a hosszú esőzés következtében az uhornai mesterséges tó gátja átszakadt és a víz elöntötte a bányákat. 1905-ben pedig nagy tűzvész pusztította el szinte az egész várost, beleértve a templomot és az iskolát is. Amint mesélik, egy öregasszony pálinkát főzött és a szesszel teli cserépedényt a tűzhely mellett leejtette. A szétfolyó szesz azonnal lángralobbant és átterjedt a háztetőre. A szél átvitte a pernyét a szomszédos dohánygyár raktárára és a többi zsindelytetős házakra. Fényes délben történt és mindez egy pillanat müve volt, az emberek alig tudtak megmenteni valamit. Még külföldről is jöttek segíteni, hogy újra felépítsék a várost. Mária Vasilcovánál nézegetjük a korabeli fényképeket és levelezőlapokat, melyek képet adnak a város történetéről és megörökítették ezt a szomorú eseményt is. A csupasz háztetők, a szenes gerendák lehangoló látványt nyújtanak. Mária asszony régi bányászcsalád sarja és ő maga is már harminc éve dolgozik a bányaüzemnél a gazdasági részlegen. Mindent gyűjt, ami Szomolnok gazdag múltjára vonatkozik. Megsárgult késéget, a spekulációt, az árdrágítást és szervezetten irányították a termelést. Nemcsak szóval hirdették a proletár internacionalizmust, hanem gyakorlatban is, megvalósították, hiszen a Vörös Hadsereg tagjai között egymás mellett harcoltak az elnyomás ellen csehek, szlovákok, magyarok, németek ... A régi városból ma már csak falu maradt, hiszen mindössze 1638 lakosa van. A bánya azonban több mint hétszáz éve fennáll és most is termel, fejtik benne az ércet, hiába volt a pék, érmék, levelek, zászlócskák tűzvész, ragály, az élet megy tovább, bukkannak elő a fiók fenekéről. Há- A helyi nemzeti bizottság épülete zuk a domboldalon áll, ahonnan szín- falán ott díszeleg az ősi bányaváros te belátni az egész völgyet. E völgy- címere, mellette pedig emléktábla ben 1919-ben a Szlovák Tanácsköz- hirdeti azoknak a munkásoknak, bátársaság kikiáltása idején öttagú nyászoknak, partizánoknak a nevét, munkásdirektórium vette át a hatal- akik életüket áldozták szabadságunmat. Megszüntették a munkanélküli- kért. A régi pénzverdét keressük, de azt már rég lebontották, csak a keskeny utca van me9' melyet ma is Pénzverő II ut< inak neveznek. A szivargyár új csarnoka foglalta el a verde helyét. Állítólag útjavítás, kertásás közben még most előbukkannak ezen a hejraRwif-. :% ; lyen zöldpatinás krajcárok. SS®*/"' fe? . ly. A völgy még őrzi a múltat, a régi keskeny utcák, az aprócska bányászy.£%r'\ sSSKktk házacskák, a virágos erkélyekkel ro\ mantikus hangulatot árasztanak. De a VÖ,9Y peremén már új emeletes lakások, korszerű üzletek, kisebb ipari üzemek emlékeztetnek a mára, '***•£ '*^11 arra, hogy a fejlődés ide is eljutott. .V ■mSM OZSVALD ÁRPÁD BISTIKA VALTER FELVÉTELEI
