A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
AHOL A REZ KRAJ A város keletkezéséről így emlékeznek meg a legendák: Réges régen, amikor még a Szepességet sűrű erdők borították és járható utak is alig voltak, ebben a medvék és farkasok lakta vadonban, vándorok érkeztek és estére tábort ütöttek a mai Szó molnok (Smolník) helyén, a völgyben. Ahogy reggel felébredtek, csodálkozva tapasztalták, hogy lándzsájuk, nyilaik és a nyílvessző a reggeli napfényben aranyosan ragyogott, holott előttevaló nap még minden szerszámjuk fekete volt. Meglepetten esztendőt élt át a város a múltban. IV. Béla a tatárjárás után, amikor a terület lakossága kipusztult új német telepeseket hívott e tájra, akik szintén bányászattal foglalkoztak. IV. László 1280-ban már kórházat alapít a szomolnoki bányászoknak, melyet minden évben száz ezüst márkával támogatott. 1327-ben Róbert Károly szabad királyi városi rangra emeli Szomolnokot. Később a város Nagy Lajos király jóvoltából a közeli falvakra is kiterjeszti fennhatóságát. A XV. század elején a város határában király messze volt a Bebekek, Thurzók meg közel. Jártak erre a husziták is és Hunyadi János meg Mátyás király csapatai. Mátyás levélben figyelmezteti a jászói prépostot, hogy hagyja békében a szomolnoki és gölnici bányákat. A XVI. század elején I. Ferdinánd Thurzó Eleknek adományozta a bányákat és ezzel a város önállóságát is elvesztette. A bányászok többsége elvándorolt, hogy helyet keressen, ahol még megvannak a régi privilégiumok. A Thurzóktól a Csákyak birtokába kerültek a bányák, aztán tovább az örökösök, majd később a bérlők kezébe. Amikor az érctermelés fellendült, mindig közbejött valami, vagy a pestis, vagy a tűzvész, nem beszélve a várost dúló hadakról. A kuruc felkelés alatt a város Rákóczihoz fordult oltalomért. Az állandó harcok közben, a sok adó miatt nagyon elszegényedett a környék. A város lassú felemelkedése csak Mária Terézia korában kezdődött el újra. néztek egymásra és kutatni kezdték az okát a csodának. De nem jöttek rá mindjárt a nyitjára. Evés közben az egyiknek a kése véletlenül beleesett a forrásba, amikor kihúzta és megszárította, ez is arany színben fénylett. Ekkor már a többiek is kipróbálták és rájöttek, hogy a víz okozza ezt a különös átváltozást, a forrás, amely a hegy gyomrából csörgedez. A vándorok itt maradtak, letelepedtek és bányászni kezdték az aranyat, ezüstöt, rezet. A gazdag lelőhely aztán messze környékről idecsalogatott egy sereg embert, akik irtották a rengeteget, utakat építettek, járatokat vájtak a föld gyomrába, hogy hozzáférjenek a nemesérchez. Szomolnok több mint hétszáz éves története tehát a bányászattal függ össze. Ez határozta meg fejlődését, visszaesését, gazdagodását, vagy elszegényedését. A hétszáz év állandó harcot jelentett a bányába törő vízzel, a házakat pusztító tűzzel és az ellenséges katonákkal. Kevés békés évente átlag kétezer, háromezerötszáz mázsa rezet termeltek. A krasznahorkai Bebekek többször feldúlták az egyre gazdagodó települést. A polgárok nem egyszer a királyhoz fordultak segedelemért és a városi privilégium megerősítését szorgalmazták, de sokszor eredménytelenül, mert a
