A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
Luis de Funés vidéken él, Cellier-ben, a Loire mellett. Csak akkor megy föl Párizsba, ha filmezik vagy egyéb sürgős dolga akad. Mint legutóbb is, amikor A káposztaleves című filmjét mutatták be. Két parasztról szól a történet, akik minden szükségeset megtermelnek maguknak. Egyszer megjelenik előttük valaki, egy másik planétáról... A két paraszt megtanítja őt a földi örömök, közöttük a káposztaleves élvezetére. — A képen: Luis de Funés, saját kertjében, saját káposztái között. Ismét kitört az aranyláz! Most a hirtelen meggazdagodni vágyó emberek Brazíliába, az Amazonas folyó déli partjaira, a Madeira folyóhoz tódulnak. Az aranyásók és aranyászok ezrei érkeztek; az eddigi leletek gazdag kincset ígérnek ... Egy fiatal orvos házaspár vidéki lakása a helyszín. Modern bútorok, tapéták, képek; szakácsnő tálalja az ebédet. ízletes, laktató ételeket, süteményeket. Aztán Annát látjuk, amint jóízűen falatozik. A férj röntgenfelvételeket nézeget, s nem csoda, ha szórakozottságából hús helyett kenyeret szúr a villájára, a kutyának csont helyett a szipkáját dobja le és kenyér helyett a röntgenfelvételbe harap. Anna szólal meg elsőnek és századszor is felteszi ugyanazt a kérdést: „Telefonáltál már a fővárosba ? Mikor akarod végre felhívni a régi kórházadat? így sosem lesz belőled városi orvos. Vagy nem akarsz fővárosi szakorvos lenni?" Szó szót követ, csípős megjegyzésre morgás a válasz, s ha nincs a váratlan vendég, kitör a patália. És az utóbbi időben egyre többször ismétlődik a nagyjelenet, mert Anna teljesen megelégelte a falusi életet. Kezdetben még több megértést tanúsított a férje iránt. Igaz közös elhatározásuk volt, hogy vidékre költöznek, hiszen ott gyorsabban megtollasodik egy fiatal orvos. Ócska, lerobbant bútorokkal berendezett lakást kaptak, szánalmas rendelőt, de nem tartott sokáig, amíg kilábaltak a siralmas állapotból. A beilleszkedés azonban így sem volt könnyű, de kellett a pénz és ilyenkor minden mellékesnek számit. Később, amikor már jobb lett az anyagi helyzetük, kiderült, hogy kettőjük közül csupán a férj érzi teljesnek az életét, hiszen neki van állandó munkája. De mihez kezdhet Anna a félbehagyott testnevelési főiskolájával? Igazi munka híján nincs értelmes tennivalója, a baráti látogatásokon kívül semmire sem számíthat. És mert a férj nem sok hajlandóságot mutat a kilincselésre, arra, hogy visszakönyörögje magát a fővárosba, felesége próbálja meg előmozdítani a lehetőségeket. Böszörményi Géza, aki korábbi filmjeivel (Ismeri a Szandi mandit?. Madárkák) is groteszk vígjátéki stílusra szavazott, legújabb alkotásából, a Szívzűrből sem hagyta ki a fanyar iróniát. A film története Balázs József regényéből ered, de a forgatókönyv megírásában Jifí Menzelnek, a neves cseh rende-Éva és Emma, a vidéki tanítónők * A falu bolondja és a mutatványosok ző-színésznek is oroszlánrésze volt. A prágai Činoherní klub tagja azonban nemcsak ötleteivel lesz jelen a társadalmi komédiában, hanem színészként is feltűnik a filmben. Ő lesz Demeter, a falu bolondja, aki éjszakánként mezítláb, hosszú alsónemüben a tetőről szemléli a holdat, sőt egy alkalommal búcsút int a doktornak és felszáll a magasba. Erre a jelenetre természetesen dublőrt hívtak, akire nemcsak repülés, hanem tompa puffanás is várt, mert Demeter a betonjárdára zuhan a magasból. Csakhogy Menzel mindent maga akart végigcsinálni. így aztán az ö ruhája alá került az öv, arra meg a vékony drót, s a toronydaru segítségével ő repült át a kivilágított falu fölött. Húsz méter magasan lebegett, de annyira élvezte a jelenetet, hogy repülés közben még a békeangyalt is eljátszotta. Csak a földön döbbent rá, milyen veszélyes játékra vállalkozott. Hogy kit láthat majd a néző a film főszerepeiben? A fiatal házaspárt Udvaros Dorottya és Máté Gábor játsszák, akik az elmúlt két év legnagyobb felfedezettjeinek számítanak (előbbit Trifonov Cseréjéből, utóbbit Shakespeare Szent-ivánéji álomból ismerheti a néző). Básti Juli és Pogány Judit két férfifaló tanítónőt alakítanak, akik a film végén, amikor Anna otthagyja a férjét, lecsapnak a fiatal doktorra. A fővárosi főorvost aki csak valamit valamiért alapon akar segíteni Anna férjén, a bolgár Iszhak Finci kelti életre. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Markovics Ferenc felvételei) TOROK CSABA PONTOS IDŐ (Részlet munkanaplómból) Az ebédlőből behallatszott a csörgöóra erőszakos ketyegése: nem tudok tőle koncentrálni, mindig az az érzésem, hogy nem vagyok egyedül, valaki figyel rám, noszogat, robotra hajt. Fogtam hát a fűzőidre festett rusztikus vekkert, kivittem a konyhába, és betettem a hűtőszekrénybe — az jól szigetel. Ottfelejtettem, s csak este vettem észre — amikor tejet vettem ki a hűtőből —, hogy kronométerünknek igencsak lelohadt a kedve: teljes tizennégy percet késik, holott szokásos helyén átlagban két percet siet naponta. Lám, mit tesz a húsz Celsius-fokos hőkülönbség! Vagy ott benn talán más időszámítás érvényes, nem a közép-európai? Speciális helyi idő múlik a frizsiderben? Einstein jutott eszembe, meg a hibernált túlélők végtelen űrútja, s hogy a hőfaktor hatásáról tisztább képet kapjak, másodpercnyi pontossággal hozzáigazítottam az ébresztőt karórámhoz, s áthelyeztem a plusz ötfokos rekeszből a fagyasztóba, ahol mínusz tizenkét fok volt a hőmérséklet Gondoltam, ha itt újra késni fog, az összefüggés nyilvánvaló lesz, és bizonyos megfigyelések elvégzése, majd skálarendszer kidolgozása után az órát — késése vagy sietése alapján — hőmérőként is használhatjuk. Nem lesz olyan egyoldalú a ténykedése. Egyórányi időt adtam neki, ez alatt minden bizonnyal ki fogja mutatni a várható késést. Amikor végül kinyitottam a fagyasztó ajtaját, nem lehetett látni a mutatókat: a számlap üvegén jégvirágok képződtek, s körös-körül dér és zúzmara lepte. Amikor leolvadt róla a jég, megállapíthattam, hogy a mínusz tizenkét fokot mindössze 8 perc 20 másodpercig bírta az óramű, akkor leállt, befagyott. Kiváncsi voltam, újraindul-e magától, ha kissé fölmelegszik, ekkor azonban belépett Juta, és ijedten nézett a megdermedt műszerre: — Ugyan, ugyan, mit csinálsz szegény órával?! Ez már szadizmus. Biztosan csak azért gyötrőd, hogy írhass róla valamit. Szótlanul meredtem rá: évente kétszer-háromszor meg szokta kérdezni, hogy őróla mikor írom meg a versem. 9
