A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-13 / 7. szám

Hallottukolvastuk-láttuk

TELEVÍZIÓ

Múltba nyíló ablakok

Móra Ferenc, aki — lehet, sokak szemében szószaporításnak tűnik, de tartok tőle, még sem árt utalni rá — régész is volt, fáradhatatlanul harcolt a közöny ellen, ami a földből előkerült történelmi emlékekkel kapcsolatban tapasztalható. Egy helyen azt írja, minden leletet elpusztít, elherdál a hányaveti nemtörődömség, kivéve az emberi koponyát, mivel csak „abban a tanyában maradandó a galamb, amelyikben koponyából itatják". De aztán rögtön meg is kérdi: „lehet ezért szemrehányást tenni ezeknek a derék jó embereknek? Tanította őket valaha valaki a régiségek megbecsülésére? És ma tanítja valaki őket?"

Ha más nem is, Móra életműve mindenesetre nagy tanulságul szolgálhat(na)! A helyzet azért — még ha túlzottan nem is bizhatjuk el magunkat — némileg javult azóta. Mohdom némileg — tehát szükség van az olyan vállalkozásokra, mint amilyen Trogmayer Ottóé, Móra szegedi igazgatói széke mai örököséé, aki egy modernebb telekomunikációs eszköz, a televízió segítségével‘hasonló küldetést vállalt mint jeles elődje.

„Múltba nyíló ablakok" címen az 1981 -es esztendő legjelentősebb magyarországi régészeti ásatásaival igyekezett a nagyközön séget megismertem a kép és hang segítségével. Nem egyszerű feladat ez, főleg, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon évente 200—250 tervásatás, ill. leletmentés folyik. Nos, ezek közül a választást nyilván rengeteg tényező, sokak szemében vitatható szempont befolyásolhatja.

Ötezer évet ölelt át az egyórás műsor: a gorzsai ásatásoktól kezdve, a Tác-gorsiumi feltárásokon keresztül egész a középkori megyei székhelyek kutatásával bezárólag. A műsor rendezése Szakály István munkája, s talán hozzá fordulhatnánk azzal a kérdéssel, vajon miért nem követték egymást kronológiai rendben az egyes helyszínek (Sopron- Várhegy megelőzi pl. Gorzsát és Herpályt)? A hangulatos felvételek viszont Czabarka Pétert dicsérik.

Liszka József

HANGLEMEZ

Bing Crosby énekel

Amikor 1977 szeptemberében Londonban a CBS stúdióban elkészült a Polydor és a Supraphon vállalat közös kiadásában nemrég nálunk is megjelent „Seasons" („Évszakok") című Bing Crosby-lemez teljes felvétele, még senki sem sejtette, hogy az életvidám, optimista és több mint hetvenéves kora ellenére még mindig igen széphangú világhírű dalénekesnek ez lesz az utolsó lemezfelvétele. Néhány hetes angliai hangversenyturnéja után — melynek során e lemez felvétele is készült — Crosby Spanyolországba utazott pihenni és a szenvedélyes golfjátékost egy megnyert mérkőzés után ott érte a halál 1977. október 14-én. Szívroham ölte meg az egész világon ismert, jellegzetesen férfias és mégis igen kellemes, bársonyos hangú nagy művészt, akit — főbbek

közt — a népszerű muzsika olyan ugyancsak közismert kiválóságai vallottak tanítómesterüknek, mint Frank Sinatra, Frankie Laine vagy Tony Benett. Bing Crosby közvetítésével vált a világ egyik legnépszerűbb karácsonyi dallamává Irving Berfin „Fehér Karácsony" („White Christmas") című szerzeménye, melynek hanglemezfelvételét 30 millió példányban (!) adták ki eddig a világ hanglemezgyártó vállalatai, s érdemes megjegyezni, hogy összesen 300 millió Bing Crosby-lemez került kiadásra, ami világrekordnak tekinthető.

Az utolsó Crosby-lemez, mely a Supraphon vállalat jóvoltából most hozzánk is eljutott, a Johnny Evans Singers vokálegyüttes közreműködésével. Pete Moore zenekarának kíséretével készült. 12 dalt tartalmaz, melyeknek szerzői közt olyan ismert és kiváló művészegyéniségek is szerepelnek, mjpt pl. Gilbert Bécaud, Ken Barnes, Johny Mercer, Vernon Duke, Maxwell Anderson és mások. A dalok túlnyomó többsége — hűen a lemez címéhez — témáját tekintve az évszakokhoz kapcsolódik. Nem kétséges, hogy az „Évszakok" című albumával Bing Crosby megható és méltó módon vett búcsút valamennyiünktől, akik kedveltük és kedveljük utánozhatatlan művészetét.

Sági Tóth Tibor

SZÍNHÁZ

Vasárnap a fájdalom ideje

Tennessee Williams drámáiról szólva visszavisszatérő megállapítás, hogy szuggesztiv hatású, látványos jelkÄrpľndszerrel s tökéletes színpadi formamüvészettel írt alkotásai tulajdonképpen a társadalmi egyenlőtlenségek között őrlődő, az amerikai életforma börtönébe zárt emberek tragédiái. Változó vágyakkal fűtött, érzelmileg kiegyensúlyozatlan, már-már beteges hősei előtt — egyetlen kitörési lehetőségként — még az érzéki szerelem esélye is szertefoszlik, ami színpadi figuráinak sorsát emberileg is, lélektanilag is menthetetlenül zsákutcába tereli.

A bratislavai Kis Színpadon bemutatott Vasárnap á fájdálom ideje ragaszkodik Tennessee Williams szelleméhez, és négy magányos, életkörülményeik megváltoztathatatlanságában vergődő nö történetét tárja a néző elé. A Peter Mikulik rendezte előadás látszólagosan arra törekszik, hogy a szókimondó őszinteséggel, kíméletlen társadalombírálattal megírt mű egész skáláját a maga egyenes vonalú fejlődésében mutassa meg, s köztfen plasztikusan, aláfestő formai elemként kirajzolódjék Bodey (Eva Krížiková), Dorothea (Zdena Studenková), Elen (Božidara Turzunovová), és Gluck kisasszony (Deana Horváthova) megmásíthatatlan sorsának keserű fájdalma is. Ennek érdekében meghökkentő, igazán williamsi jelenetek és remeklések egész sorát látjuk, de sajnos riasztó tévedések s „elrajzolások" is előfordulnak. Ennek okát abban látom, hogy miközben a rendezés magát a történetet igyekszik megvilágítani, addig nem mindenütt tud igazi, reális színpadi'szituációt teremteni. A négy kiváló képességű színésznő játéka így részben csak remek stílusgyakorlat marad, hiszen az előadásban sokhelyütt pont az a szuggesztiv képi légkör hiányzik, ami az egyes alakítások között kapocsként tudná megteremteni a testi-lelki egzaltáltság sajátos harmóniáját. A néző rokonszenve azonban így is az előadásé, hiszen Tennessee Williamst látni mindig élmény és hazai színpadainkon, sajnos, ritkaság is.

Miklósi Péter

KÖNYV

Csorba Győző:

A világ küszöbei

„Néhány kavicsot hazahoztam: / az újonnan épült szobákat / évezredekkel bútoroztam" — olvashatjuk az új Csorba Gyöző-kötet egyik tömör, mindössze három soros, „Vízparti séta" címet viselő versét, s azonnal fölütjük a fejünket: honnan is olyan jó ismerősünk ez a pőrére vetkőztetett költészet? S tüstént rájövünk: hát persze, Pilinszky János. Nemes Nagy Ágnes, Rába György, az Ujholdasok költészete, mégis a megelőző nemze dékhez soroljuk őt, az ún. „harmadik" nemzedékhez, minthogy első kötete még 38- ban, tehát a felszabadulás előtt jelent meg, ellentétben Pilinszkyékkel, s így természetes hidat alkot a két nemzedék, tehát a Weöresék és az Ujholdasok között.

„Nyálamnak újra íze lett, / ágyékom újra érzem, / közömbösségem elszelelt / s föléledt rettegésem" — olvasható egy további versben (Gyógyulás). Csorba, mint köztudott, vidéki költő s azon kevesek közé tartozik a magyar Parnasszuson, akiknek anélkül sikerült kiteljesíteniök életművüket, s elérni immár a klasszikusoknak kijáró tiszteletet, hogy ezt „pesti" költőként kellett volna kicsikarniok a közvéleményből.

Az ára mindennek, természetesen, sokkal drágább volt, mintha költőnk budapesti illetékességgel ostromolta volna a halhatatlanságot, hisz voltaképpen csak most, az utóbbi másfél évtizedben iutott ö is csak, kortársaihoz, Kálnokyhoz, Jékelyhez hasonlatosan a mai magyar líra első vonalába, de úgy tűnik, megérte, hisz a korábban ritka szavú költő az utóbbi években bámulatos szapórasággal adja ki köteteit (Séta és meditáció — 64; Lélek és ősz — 67; Időjáték — 12 ; Anabázis 74; Észrevételek — 76; s most végül A világ küszöbei), s ezek a versek korántsem csupán újra-elmondásai a régebbi témáknak. Csorba lírája kötetről kötetre emelkedik, s szerzőjük kötetről kötetre válik mindinkább véglegesen nagy költővé.

„Mi adja belső feszültségét, különös szépségét?" (már t. i. Csorba költészetének) — kérdezi Tüskés Tibor. S így folytatja: „A költő hivatása az érték megőrzése, a csönd, a jó magány, a belső hang meghallása, a szép törvények keresése — mondja Csorba Győző. Mégis kilép a magányból, vállalja a szót, testet ad a néma hangoknak. A költő az életre a nemzedékekben tovább élő jövőre, a műnél biztosabb folytatásra .. . szavaz. Mégsem oldódik föl az élet varázslatában. Megírja a verset. Müvet alkot. Az élettel perel a halál ellen. A művel győzi le a múlandóságot".

Miként „A világ küszöbei" legszebb verseiben is. így a „Nő, fogy" címűben: „Az árnyék-e nagyobb rajtam, a fény-e? / Napból jövök s megyek, mint más, az éjbe / ... Most mint vagyok, ki tudja? Ha tükörbe / nézek, nem látszik rajtam semmi görbe, / csgk ha magamba, szemem akkor, ér be / folyton vigasztalanabb feketébe".

(cselényi)

Huszonöt évvel ezelőtt'jött létre Moszkva egyik legnépszerübb .szfhháza, a Szovremennyik. Művészeti vezetője- 1970-ig Oleg Jefremov volt, utána egy ideig Oleg Tabakov állt az élen; most a kiváló rendező és színésznő, Galina Volcsek vezeti. Emlékezetes előadások fűződnek a színház első negyedszázadához; egyebek között nagy sikerrel játszották a Bolsevikok című Satrov-drámát, Csehov Cseresnyéskertjét, stb. A színház egyik legutóbbi előadása a Lorenzaccio című Musset-dráma. A képen Konsztantyin Rajkin és Mihail Zsigalov.

„Ezerkilencszáznyolcvanegýben. ismét fiatalodtak a nők" — állapította meg Angelo Frontoni, a világhíres olasz fotográfus. Igazolásul mellékeli ezt a felvételt: az ötvennégy éves Gina Lollobrigida látható rajta, meg Ursula Andress, aki csak negyvenöt esztendős.

8