A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-13 / 7. szám
ELHUNYT MIHAIL SZUSZLOV Képes krónika Mihail Andrejevics Szuszlov, a szovjet és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság ideológiai titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, a Szocialista Munka kétszeres Hőse 1982. január 25-én rövid súlyos betegség után 79 éves korában elhunyt. Mint az SZKP Központi Bizottságának s később Politikai Bizottságának tagja több mint negyven éven át fontos párt- és állami funkciókat töltött be DRUZSBA '82 A csehszlovák néphadsereg, a szovjet hadsereg és a magyar néphadsereg szárazföldi és légi erői közös hadgyakorlatot tartottak január 25 és 30 között Litomérice—Liberec—Prága—Plzeň—Karlovy Vary térségében. — A képen: csehszlovák és szovjet utászok pontonhidat építenek egy folyón (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) Mauno Koivisto a Finn Köztársaság új elnöke Az egészségi okokból lemondott Urho Kekkonen helyébe, aki huszonöt éven át töltötte be ezt a tisztséget, a szociáldemokrata Mauno Koivisto volt kormányfőt választották meg a Finn Köztársaság elnökévé ORSZÁGOS AKTÍVAÉRTEKEZLET OSTRAVABAN A fűtőanyag- és energiaipari, valamint a kohó- és nehézipari ágazatok élenjáró dől-, gozóinak, a gazdasági vezetés munkatársainak, a két ágazat párt-, szakszervezeti és SZISZ-funkcionáriusainak részvételével országos aktívaértekezlet volt január 26-án Ostravában. Az értekezleten elmondott beszédében Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök foglalkozott a két iparág s különösen a bányászok helyzetével, szociális helyzetük megjavításának kérdéseivel. — A képen: Ladislav Gerle szövetségi miniszterelnök-helyettes, Josef Haman, a CSKP KB titkára, Vlastimil Ehrenberger szövetségi fűtőanyag- és energiaipari miniszter, Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök és Miroslav Mamula. az észak-morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkára az értekezlet elnökségében. GROMIKO—JHAIGTALÁLKOZÓ Andrej Gromiko szovjet és Alexander Haig amerikai külügyminiszter január 26-i genfi találkozóján a felek hét és háromnegyed órán át kimerítően tanácskoztak fontos világpolitikai kérdésekről SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉS Ez év február elsejétől hazánkbamemelkedett a hús és húsfélék, a dohánytermékek és egyes italok, főleg a bor ára. Lényeges kérdés azonban az, hogy ezen intézkedéseket mindenki úgy értelmezze, hogy azok gazdasági szempontból indokoltak. Az árak emelését nem szubjektív, hanem objektiv tényezők befolyásolták. Összefügg ez a kérdés a nemzetközi piacokon kialakult árpolitikával és nem utolsósorban azzal a ténnyel, hogy nemzetgazdaságunk nem minden ágazata teljesíti a tervet úgy, ahogy a társadalmi igények és szükségletek megkövetelnék. Már pártunk XVI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a tervek teljesítésének pozitív vonásai mellett hiányosságok is vannak, melyek negatívan befolyásolják nemzetgazdaságunk fejlődését. Ezért szükséges aktívan reagálni az árpolitika területén is a nemzetgazdaságban mutatkozó jelenségekre. Az áremelés főleg a hús és hústermékek esetében fogja befolyásolni az egyes háztartások költségvetését. Tehát nem népszerű, de a piaci ellátás egyensúlyának megteremtése érdekében szükségszerű intézkedésről van szó. Szükséges elmondani, hogy hazánkban az egy főre eső húsfogyasztás a legfejlettebb országok szintjén áll és jelenleg 85,5 kiló fogyasztást jelent egy személyre. A Magyar Népköztársaságban 75, a Német Demokratikus Köztársaságban 86, Olaszországban 70, Hollandiában 79, a Német Szövetségi Köztársaságban 90, Angliában 76, Dániában 80, Ausztriában pedig 87 kg az egy főre eső húsfogyasztás, hal és haltermékeken kívül. Mindez azt jelenti, hogy hazánkban a kiskereskedelmi forgalom túlnyomó része a hús és hústermékek vásárlásából ered. Az áremelést igazolja az is, hogy pl. 1953-tól az akkor egy személyre eső húsfogyasztás 42 kg volt, a hús ára azonban ettől az időtől nem változott lényegesen. Ugyanakkor azonban az egy főre eső évi átlagkereset ez idő alatt 6797 Kcs-rőt 23 960 Kčs-re emelkedett. Ami 3,8-szorosa az 1953-as szintnek. A hústermelés jelenlegi magas szintjét döntő mértékben a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság biztosította. Emellett azonban lényeges dolog az, hogy a kitermelt hús egynegyed részét behozatalból származó takarmánnyal termeltük ki. Ezek árának emelkedése, valamint a belső takarmánytermelés területén mutatkozó önköltség emelkedése olyan helyzetet eredményezett, hogy a húsfogyasztás és a hús árának alakulása ellentétbe került a társadalom lehetőségeivel. Az áremelés szükségszerűségét igazolja az is, hogy az egyes húsfajták árai nem befolyásolták kellőképpen a kínálatot és a keresletet. Ami azt jelenti, hogy a közepes és jó minőségű hús ára között csak minimális különbség volt. Pl. a vesepecsenye ára 40 korona volt, a rostélyos ára 33 korona, a comb ára 35 korona. A közepes minőségű húsok árai mindössze 4—6 koronával voltak olcsóbbak, ami azt eredményezte, hogy mindenki a legjobb minőségű húst akarta megvásárolni. Viszont az is ismeretes, hogy a legjobb minőségű hús 100 kg disznó- vagy marhahúsra átszámítva a legkevesebb kilogrammban jelentkezik a piacon. Nem titok az sem, hogy a hús árának emelésénél a cél az, hogy csökkentsük az egy főre eső húsfogyasztást. Ezen keresztül megteremtsük a kínálat és kereslet egyensúlyát a piacon. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy minden ország gazdálkodásában, így a szocialista gazdasági rendszerben is érvényes az a vastörvény, hogy a kitermelt áru önköltsége, a termelésre fordított befektetés döntően befolyásolja az árak alakulását. Ha drágábban termelünk, ennek törvényszerűen meg kell mutatkozni a piaci árakban is. S ha olcsóbban termelünk, fordítva. Az is vastörvény, hogy a szocialista társadalomban csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. Sem többet, sem kevesebbet. Tehát az áremelésre úgy kell néznünk, mint gazdasági szükségszerűségre, mely végsőtökön kell, hogy megmutatkozzon a kínálat és kereslet egyensúlyában, de nem utolsósorban abban is, hogy a hús és húsfélék árusításában be lesznek tartva az állami norma által előírt minőségi mutatók is. Pártunk és kormányunk fő célkitűzése, hogy az elkövetkező években megtartsuk jelenlegi, világviszonylatban is magas életszínvonalunkat, mely életszínvonal nemcsak az anyagi javak sokaságában mutatkozik meg, de ide tartozik az állam szociális politikája, mellyel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy az áremelésekkel párhuzamosan emelik a nyugdíjakat, valamint a családi pótlékot és bérrendezés lesz néhány iparágban, főleg a bányászatban, az építőiparban, a kohó- és gépgyárak esetében stb. Az életszínvonal jelentős része a kulturális és a művelődési igény kielégítése is. Ennek összessége adja meg az életszínvonal fogalmát. A jelenlegi helyzetben is az a feladatunk, hogy saját munkahelyén végezze feladatait mindenki becsületesen, és ne felejtsük el Lenin azon tanítását, hogy a szocializmus csak akkor győzedelmeskedhet végérvényesen a kapitalizmus felett, ha többet, jobbat és olcsóbban termelünk. Ez az alapja további előrehaladásunknak, még boldogabb és gazdagabb életünknek. VARGA JÁNOS 5
