A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-02-06 / 6. szám
Elsősorban azonban azt kell tisztáznunk: hol és hogyan keletkeznek hóakadályok? A kísérletvezető szakember és munkatársai definíciója alapján hófúvás akkor jön létre, ha a hó száraz, s óránként legalább tizenöt-húsz kilométeres a szél sebessége, mig a vizes vagy fagyott hótakarót a legerősebb szél sem tudja megbontani. Hófúváskor a hó ott rakódik le, ahol a szél útjában olyan akadály van. amely a szél irányát megváltoztatja vagy csökkenti sebességét. Az uralkodó szél iránya olykor percről percre változik, ami nagy mértékben befolyásolja a védmüvek áteresztőképességét. Ezzel magyarázható, hogy a hórácsok egyszer tisztán, csaknem feketén tartják ugyanazt az utat, ahol másnap — más széljárás esetén — méteres hótorlaszokat emel a szél. Ilyenkor aztán nem segit már a hófogó erdősáv, az acéllemezből készült hórács sem; ilyenkor az embereknek és a gépeknek kell újra járhatóvá tenniük az utat. 3. Útviszonyainkról — többszemközt Nem titok, hogy a járművezetők többsége tart a téltől. A sofőrök többsége az állandó csúszásveszélyre, a közutak hanyag karbantartására, a különböző szóróanyagok túlságosan takarékos használatára panaszkodik. Persze, ellenvélemények is vannak, amelyek lényege: a közúti útfelügyelöségek dolgozói sokszor meggondolatlanul sózzák az utakat, aminek a gépkocsik alváza látja kárát. Ezekről a gondokról és a téli útkarbantartás egyéb problémáiról Alojz Medvec mérnökkel, az SZSZK Belügyminisztériuma Közúti Operativ Bizottságának parancsnokával és Hviezdoslav Mareš parancsnokhelyettessel hatszemközt beszélgetünk. ALOJZ MEDVEC: „Először talán rövid helyzetképet adnék Szlovákia útviszonyairól és karbantartási lehetőségeinkről. Szlovákiában 17 300 kilométer közutat, 17 800 kilométer helyi jellegű autóutat tartunk nyilván, az autópálya hozzánk tartozó szakaszainak hossza 125 kilométer. A téli időszakban csaknem valamennyi utat tisztítjuk, karbantartjuk, persze, elsődleges feladatunknak a nemzetközi és más fő útvonalak letakaritását tartjuk. A jeges utak felszórására — a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat, a Közterületfenntartó Vállalat és a Műszaki Szolgáltatások Üzemeinek jármüveivel együtt — több mint másfél ezer gépkocsi áll rendelkezésünkre. A síkosság megszüntetésére ezen a télen összesen 45 300 tonna ipari szóróanyag és 700 000 köbméter salakkal, homokkal, kőzúzalékkal diszponálunk, de szükség esetén több szóróanyagot is felhasználhatunk. A hóeltakarítást, a hótortaszok megszüntetését összesen 1570 hóekével, hómaróval és kisebb-nagyobb hótóló géppel végezzük." • A decemberi és januári forgalmi gondok tükrében azonban úgy tűnik, hogy mindez kevésnek bizonyult... HVIEZDOSLAV MAREŠ: „Nézze, a józan gondolkodású embernek tudnia kell, hogy nincs a világon olyan ország, ahol rendkívüli hóakadályok, tartós hóviharok, kemény fagyok esetén egyik óráról a másikra járhatóvá tesznek minden utat... Az ilyesmi egyszerűen képtelenség, hiszen a különböző útbevágásokban vagy egyéb hóakadályokkal veszélyeztetett szakaszokon, a szél elültéig, a nagy teljesítményű hómarók is tehetetlenek. A hóeltakarítás és a szórás megfelelő időpontjának meghatározása nagyon felelősségteljes döntést igényel." • A szórást említve jut eszembe: ezen a télen mintha kevesebb szóróanyag kerülne az utakra! A. MEDVEC: „A mellékutakat illetően mindenképpen találó észrevétel, de a főutakon is gazdaságosabban igyekszünk bánni mind az ipari jellegű szóróanyagokkal, mind a homokkal és a salakkal. A mértéktelen sózás időszaka környezetvédelmi szempontból is lejárt. A járási közúti felügyelőségeknek azt tanácsoltuk, hogy elsősorban a fő útvonalakat tartsák tisztán, hintés dolgában pedig a hegyi útszakaszokra, kanyargós útvonalakra összpontosítsák figyelmüket." • Értsem úgy, hogy vannak helyek, ahol egyszerűen szabad hagyni eljegesedni bizonyos útszakaszokat? A. MEDVEC: „Erről szó sincs! Az operatív bizottságok értelmében a közúti üzemmérnökségek feladata eldönteni: hol elegendő csupán a hóeltakaritó gépek bevetése és hol szükséges szórókocsik alkalmazása is." • Nem szóltunk még a gépkocsivezetők kötelességeiről! H. MAREŠ: „A téli szezonban több ezer szolgálati kilométert teszek meg Szlovákia országútjain, és őszintén szólva néha hajmeresztő dolgokat tapasztalok. A gépkocsivezetők síkos, havas utakon a megengedettnél gyorsabban haladnak, vakmerőén előznek, számos járművezető számára a téli fölszerelés egyszerűen ismeretlen fogalom. Mondanom sem kell, hogy karambol esetén rendre rossz útviszonyokra hivatkoznak ... Sokéves tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy egy kis óvatossággal számos baleset megelőzhető lenne. A mi feladatunk megfelelő útviszonyokat teremteni, a gépkocsivezetők kötelessége pedig alkalmazkodni ehhez!" 4. Útravaló • Saját szememmel láttam, saját bőrömön tapasztaltam: az első kötelesség lényegesen nehezebb, mint a második. Különösen kemény fagyok, komoly hóakadályok esetén. Persze az sem titok, hogy nem mindenütt végzik egyforma igyekezettel és férfias odaadással ezt a nehéz munkát. De fittyet hányva az útviszonyoknak vak merő gyorshajtással, türelmetlen előzéssel bosszulni meg mások hanyagságát, az bizony télen-nyáron esztelenség. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES Hétvégi levél Vonatra várva, a bratislavai főpályaudvar peronján egy érdekes táblára lettem figyelmes, melyen (szószerint magyarra fordítva) piros betűkkel ez állt: Csak kritizálsz? És te mennyiben járulsz hozzá a tiszta környezethez, a kulturált utazáshoz? E kérdések egy kissé meghökkentettek, méghozzá annyira, hogy a zsebemben gyürögetett, elhasznált jegyeket szégyelltem a sínek közé dobni, pedig ott már nem tűnt volna fel senkinek, mert annyi volt a papír és egyéb hulladék, hogy egy-két jeggyel több még a személyvonat kerekeinek se árt, hát még a gyorsnak! De félre a tréfával, a figyelmeztető táblának, annak ellenére, hogy egyszerűen letegez, mégis igazat adtam. A kulturált, kényelmes utazás feltétele nemcsak a vasúti alkalmazottak, a vonattakarítók lelkiismeretes vagy hanyag munkáján, hanem az utasokon is múlik. Éjjeli gyorson utaztam. Mikor a vonat elindult a folyosók, az illemhelyek és a kupék tisztasága megfelelt az átlagos, közepes szintnek. Se nerp nagyon tiszta, se nem nagyon piszkos. Persze lehetett volna jobb is. Kora reggel azonban, amikor a végállomásra értünk (csodák csodája csak húsz percet késtünk), az elém táruló látvány nagyon elszomorított. A folyosón üres boros- és sörösüvegek gurguláztak, papirtasakok, ciga1 rettásdobozok mindenfelé, az ember lába szinte beleragad a nyúlós latyakba, a függönyök félig letépve, némelyiknek egészen lába kelt, csak az alumínium kapcsok zörögtek az ablak felett. Az illemhelyen meg tavaszi árvíz fogadott bűzzel és füsttel — mivel a dohányzók itt ütötték fel éjjel tanyájukat. A tükröt ügyes kezek szakszerűen leszerelték, beleértve a kis villanyégöket is. melyek a háttérvilágitást szolgáltatták; és biztos ami biztos alapon, kiszedték a biztosítékokat is! Amit nem tudtak elvinni vagy leszerelni, azt „csak" tönkretették, összetörték, mint például a papirtörülközö-tartó fedelét. Meztelen drótdarabok kunkorodtak a falon vad összevisszaságban. Az volt az érzésem, mintha vandálok vonultak volna át a vonaton éjszaka. A leszálló utasok szégyenkezve hümmögtek valamit az orruk alatt. A vandál tettnek nem akadt gazdája. Ki is vállalta volna fényes reggel? Vagy talán leszálltak a „hívatlan” látogatók az éjszaka. Harmadnap ugyanazon a vonaton utaztam. A folyosó már ki volt takarítva, de a tükör helyén csak az üres keret és lécdarabok lógtak. Egy-két nap alatt az üveget nehéz pótolni. Vajon ki tudná megmondani, hány vonaton történik ilyesmi és hány millió koronába kerül ez nekünk?! Tiszta környezet, a kulturált utazás ideális körülményeit nekünk kell megteremtenünk és aki ezt nem respektálja, azt ne engedjük vonatra ülni. Inkább szamaragoljon. A felhívás, a tábla csak azokat figyelmezteti, akik el is olvassák. Sajnos, a vandál pusztítók garázda tettük elkövetése közben nem nagyon érnek rá olvasni, és lehet ök kiabálnak a leghangosabban, ök szidják a vasutat, hogy nem csinálnak rendet. Megvallom, mi is hibásak vagyunk, mert tegyük a kezünket a szivünkre, hányszor történik meg, hogy inkább elfordulunk, mintsem rászólnánk a szocialista vagyon rongáióira, a garázdákra. Nem elég a példamutatás, a figyelmeztető tábla. Az ember szocialista nevelése terén még van elég tennivalónk. Mindannyiunk érdeke a tiszta környezet, a kulturált utazás. 3
