A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-02-06 / 6. szám

1. Helyszíni jelentés Következő számunk tartalmából: Balázs Béla: SZÁMADÁS Miklósi Péter: RÓDLIN, SÍLÉCEN Ozsvald Árpád: AHOL A RÉZKRAJCÁRT VERTÉK Kelenváry János: EMLÉKEZÉS MIROSLAV KRLEŽÁRA F. Kele: HEGYMÁSZÓ TÚRA ARGENTÍNÁBAN Liszka József: A TUDOMÁNYOS ISMERET­TERJESZTÉSRŐL Gyurovszky László: A ROCK JEGYÉBEN Az első oldalon riportkép a Bírják cérnával c. íráshoz. A címlapon Kon­tár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sán­dor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Výcho­doslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Tavaly, december tizennyolcadikán a rádió déli híradása már sejttette: a szokatlanu. gyors ütemben érkező hidegfront révén me­teorológiai ritkaságnak nézünk elébe .. . Alig tizenkét órával később beigazolódott az előrejelzés: éjfél után elemi erővel táma­dott a tél. A hagyományosan melegebb ég­hajlatú Nyugat-Szlovákiában is akkora hó esett, hogy megbénult a forgalom. Még Csallóközben is, ahol a dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban a közutak többsége járhatatlanná vált, akadoztak a vonatok, sok­felé nem lehetett kinyitni a házak ajtaját, a vihar fákat csavart ki, a ránehezedő súlytól sokhelyütt elszakadtak a vezetékek. Hosszú órákra minden élet eltűnt a tájról, s csak nehezen, ezrek és ezrek összefogásá­val sikerült megbirkózni a hóhegyekkel, úrrá lenni az elemeken. Az újságírószerencse úgy hozta, hogy azon az izgalmas hétvégen jómagam is úton vol­tam; de az országot jártam január nyolcadi­­ka és tizediké között is, amikor újra megis­mételte decemberi „tréfáját" az idén bizony szokatlanul szigorú tél. Kihaltnak tűntek a Bratislavából induló autópályák, legföljebb csak egy-két jármű „korcsolyázott" Brünn (Brno) vagy Prága irá­nyába, illetve Nagyszombat (Trnava) felé. De a Senica, Trencsén (Trenčín), Nyitra. Galánta, Komárom (Komárno) felé vezető közutakon is sokkal kevesebb autó járt a szokásosnál. Éjjel, az egyre erősödő hóviharban pedig még gyérebb lett a forgalom. Aki tudott, addigra szerencsésen célba ért, aki tehette, az el sem indult; aki viszont útközben jutott bajba, azon a Közúti Igazgatóság Útügyeleti Készültségi Szolgálatának dolgozói igyekez­tek segíteni. Mert a gyér forgalom ellenére az utakat — sajnos — elhagyott és felborult autók, árokba csúszott buszok, a kanyarok­ban megfarolt kamionok szegélyezték. A hóeltakarító- és szórógépek több napig huszonnégy órás, szüntelen bevetésben vol­tak. Nagyszombat és Bučany között például lépésről lépésre haladt a hómarók egyike, amikor a gép sofőrje bukdácsoló alakokat fedezett föl a lámpa fényében. — Segítsen ember! — tépte föl a jármű ajtaját egy férfi. Kiskabátban volt, a felesége szvetterben; felsőruházatukkal a hóban ra­gadt gépkocsijukban maradt három gyere­küket bugyolálták be. És az ember segít. Azokon is, akik a hatóságok figyelmeztetése ellenére, önmagukat sodorták bajba. A csa­lád árokba borult autóját félig betemette a hó. ők öten azonban — ha egymás hegyén­­hátán is - fedél alá jutottak. Sűrű havazás, hóvihar esetén gyakorta érkezik fontos bejelentés, segélykérő telefon a járási útfelügyelőségek üzemmérnöksége­ire. Hacsak lehet, a segítség rögtön indul. Hadd mondjak el csupán egyetlen példát a sok közül. A január eleji hóviharokban, a közép-szlo­vákiai járások egyikében éjjel berrent meg az útügyeleti készültségi szolgálat telefonja. A mentők kértek segítséget: egy tizennyolc­húsz kilométernyire fekvő faluba mennének egy vajúdó asszonyért, de az arrafelé vezető út egyelőre járhatatlan. Az ügyeletvezető rövidhullámú adókészülék segítségével sorra kérdezi a településhez közel dolgozó jármü­veket, ki csinál utat a mentőknek? Egy nehéz hóekével fölszerelt Tátra vezetője jelentke­zik: ott van a térségben, a kocsija is elég erős. indulhat a mentő is, perceken belül találkozni fognak. Hószakadás, hófúvás esetén dolgozóink szinte emberfeletti munkát végeznek mondja sok-sok társa nevében is Farkas László, a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság Közúti és Forgalmi Osztályának vezetője, a téli útü­gyeleti szolgálat járási parancsnoka. Az az igazság, hogy a mi gépeinkkel csöndes hava­zás esetén húszcentis hóig lehet zökkenő nélkül dolgozni. A szél emelte hótorlaszokkal csak nehezen tudunk megbirkózni. Ezen a télen, helyenként, mifelénk, is olyan magas volt a hó, hogy az elakadt személykocsik antennája sem látszott ki... Éjszakánként aztán meresztgethették szemeiket a hóelta­karító jármüvek vezetői, nehogy a hómaró belekapjon egy-egy otthagyott autóba. — Egy ilyen kedvező fekvésű, békésnek vélt dél-szlovákiai járásban vajon mibe kerül a közutak téli karbantartása? — Ez mindig a tél keménységétől függ. Tavaly például több mint hárommillió koro­nát költöttünk erre a célra, és ez az összeg ebben az esztendőben sem lesz kevesebb. 2. Hóakadályok — elméletben és gyakorlatban Érdekes kísérleteket végeznek a Komenský Egyetem Természettudományi Karának és a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai és Földrajzi Intézetének természetföldrajzi la­boratóriumaiban: a különböző hórácsok, hó­fogók gyakorlati működését vizsgálják. 2

Next

/
Thumbnails
Contents