A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 5. szám
rrrrr u ’l § 1. Az utcák éjjel-nappal zsúfoltak 2. Hajók szállítják a turistákat a csatornák világában 3. A kerékpározóknak külön sávot jelöltek ki 4. „Rácsodálkozni egy fura utcai mutatványosra " 5. Az amszterdami gazdagok házai Végigheveredek a Vondel-park egyik tavának partján. Hanyatt fekszem, lábam vízbe lóg, arcomat a nap süti. A végtelen semmit nézem: az eget. Szoktatnom kell szememet a semmi látványához, hiszen ez a város teljesen elkábított. Menekülnöm kellett eszeveszett forgatagából, mert félő volt, látványával megvakít. Egyszerre ennyi lendületet, nyüzsgést, változatosságot, sokszínűséget képtelenség elviselni. Hiszen ez a város habzsolja az életet: itt semmi sem szürke. írom e sorokat és a szívem lüktet. .. Amszterdam ... ■ Amszterdamban nem voltam múzeumban. Ezzel nem dicsekszem, és ezt nem is szégyellem. Pedig szívesen megnéztem volna az 1600-as évek derekán a városban élő, alkotó Rembrandt műveit; kisebb tiszteletlenségnek tartottam a Mesterrel szemben, hogy egyáltalán nem néztem meg képeit, mintsem hogy egyszer-kétszer végirohantam volna a múzeum termeit. Mert mire marad ideje a szűkös időhatárok között utazni kénytelen csavargónak?... Három-négy nap jut egyegy városra, semmit sem tud alaposan, tüzetesen szemügyre venni, gondolkozva nézni-látni. És Amszterdam nem egyszerűen egy város a sok közül, nem Észak-Velencéje, ahogy sokan élnek ezzel a rossz hasonlattal. Amszterdam semmihez sem hasonlítható. Itt nem négy nap, hanem négy hónap, négy év is kevés lenne. Itt élni kéne, mint általában minden városban, amelyik egy kicsit is szívéhez nőtt az embernek. Élni; együtt lélegezni a fákkal, néhanapján az utcán aludni, nagyokat kerékpározni és hűsölni a Vondel-parkban, 16
