A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 5. szám
egyszer-egyszer behajtani a Casa Roso félhomályos, piroslámpás világába, hallgatni a tőzsde ricsaját, a Oam-tér kábítószerektől illatos levegőjéből szippantani, alkudni egy kétes hírű árussal a Waterlooplainon, leülni egy presszó teraszára, kiskocsma bárpultjához Heineken sörre, hallgatni, amit valamelyik téren, valamelyik utca sarkán valaki korgó gyomorral énekel, rácsodálkozni egy fura utcai mutatványosra ... Persze, nagyon sok város van még, és nagyon sok múzeum. S ha már mindenáron választani kell. akkor előbb a város mellett döntök. Látni-élni a város rezdüléseit, ellesni titkoktól hemzsegő életét, kudarcait és boldogságait, szépségeit és csúfságait... Rembrandt talán megbocsájt. Hiszen annyi időm igazán nem volt Amszterdamban, hogy kedvem szerint naphosszakat töltsék képei előtt. Mert egyszer már megjártam Rómában. Ott is csak négy napom volt, cipeltek múzeumtól múzeumig és bizisten, se egy képre, se egy szoborra, se egy utcára nem emlékszem tisztességesen — az őrült rohanás miatt. ■ Éjszaka egy óra. Eszében sincs a városnak nyugovóra térni. Mintha az embereknek nem lenne órájuk, mintha holnap senkinek sem kellene korán kelni, dolgozni, mintha az emberek felcserélték volna a nappalt az éjszakával. Mintha ebben a városban senki se lenne álmos. Se a Casa Roso negyed kirakatban ülő. a világ minden tájáról összeverbuválódott lányai, se a negyed szűk sikátorai közt mászkáló, látványra és egyebekre éhes sereg; se a néger negyed két késelöje, se az őket komótosan szemlélő két rendőr; se a lemezlovasok, se a táncosok; se az utcai zenészek, mutatványosok, szemfényvesztők, se az őket bámulók; se az az ezer ember, aki csak jön-megy az utcákon, lökdösi és közben figyelembe se veszi egymást. Felfordulhatsz az utcán, ott szuszoghatsz a járdán vérbe fagyva, levetkőzhetsz meztelenre, festheted zöldre, pirosra, kékre a hajad, állhatsz tótágast, eregethetsz sárkányt nyelhetsz tüzet, ehetsz tollastól verebet énekelheted a himnuszt — különösképpen senki sem figyel rád. Legfeljebb körüláll öt-tíz-húsz mindenre kiváncsi turista, bámészkodnak néhány percig, aztán odébb állnak. Nem hajol le hozzád senki. Az emberek csak mennek és mennek. közben néznek és nem látnak. Történhet veled bármi, egyedül vagy. Ha meghaltál, hát meghaltál — ha élsz. hát élsz! Magánügy. Őrült város, kegyetlen város, szertelen város vagy. Amszterdam! Már félek tőled, már viszketek Tőled. Magadba akarsz szippantani, ossz eroppan tani, mint a scheveningeni tengerpart homokján az a fehér polip. Az a szemre különösen csábos jószág ott feküdt az aranysárga homokon, s amikor rátettem a lábamat örült erővel, sok csápjával „megölelte" cipőmet. Alig tudtam szabadulni tőle. Már-már a cipőmet is vele együtt ott kellett hagynom. Hát ilyen vagy te is, Amszterdam. Élettől, hóborttól, szertelenségtől, bohémságtól erős karjaiddal össze akarsz Toppantani, magadba akarsz szippantani. Szemre csábos, magaddal ragadó, bűvös vagy. És elég egy óvatlan pillanat s már nincs menekvés. Hát nem! Megyek a parkba, a fák, a zöld. a természet semleges világába. Ott már nincs hatalmad. ■ — Mit kérsz? — Egy sört. — Honnan jöttél ? — Magyar vagyok. — Én pedig német. Nyugat-berlini. Már kilenc éve élek Amszterdamban. Van férjem, és egy négyéves kisfiam. — És itt mióta dolgozol ? — Harmadik éve. Egyébként főiskolára járok, medikus vagyok, de mivel a férjem munkanélküli orvos, nekem kell eltartanom a családot. — így?-.. — Igen. Egyéb, jobb esti munka nem akad. A tulaj azt kívánja, hogy lengén, félmeztelenül álljunk a pult mögött és legyünk kedvesek a vendégekhez. Semmi többet nem kell tennünk. A módszer bevált, mindig van vendég, és keresni is lehet. Időközben megszoktam már a ruhátlanságot, a férjemnek sincs ellene kifogása. s a mostani. ínséges, munkaszegény időkben az ilyen helyet is igen meg kell becsülni, ha nem akarok egy-két sarokkal odébb a kirakatban ütni. Kérsz még egy sört? — Igen. ■ Négy fiatal kisalakú plakátokat ragaszt a Karverstraaton. Ragasztóval kirakatüvegeket, házak falait, hirdetöoszlopokat. ajtókat kennek be. és teszik rá a plakátot amelyen Reagan portréja meg a következő felirat olvasható: No neutronbomb! Ügyesen, gyorsan végzik a „munkát". Valószínűleg a saját pénzükért nyomatták a plakátot, maguk vették a vödröt, a ragasztót; az éjszaka leple alatt így adnak hangot a „világnézetüknek". Odalépek hozzájuk. kérdeznék valamit, de nem állnak velem szóba, mennek tovább, nem érnek rá, sietnek ... Hiába, már hajnal van. És sok még az utca, sok még a hirdetőoszlop, ahová plakátot lehet ragasztani. És lehet, a lendületből ítélve, az egész világot szeretnék teleragasztani. Naivak?... Nem. Csak van hitük, meggyőződésük! ■ Gát az Amstelen — Amszterdam. Száz sziget és nyolcszáz hid. meg ezer és ezer szebbnél szebb épület Amszterdam, amely 1200-ban még csak halászfalu volt. háromszáz év múlva már nagyhírű, virágzó Hanza-város, mára pedig örült, bohém, nagystílű, nyüzsgő, lezser, királyi székváros, ahol hajón, autón, kerékpáron egyszerre közlekedik óriási tömeg. Olyan eszeveszett iramban, mintha soha senki nem akarna megállni. Itt az élet nem is napi huszonnégy órát követel magának, hanem többet, sokat... És úgy tűnik, hogy itt az élet másképpen követel. És aki ad. az legtöbbször veszít. Mint én az egyik sikátorban, ahol minden úgy történt, mint a filmekben. Jön az ártatlan turista, látja, hogy egy szemfényvesztő az utca közepén három dobozocskát mozgat s a picinyke fehér golyó mindig egy másik alá kerül. Látja, hogy ketten fogadnak is: egyszer nyernek, egyszer veszítenek. Tudja, ez a két ember falaz a szemfényvesztőnek. tudja, hogy ők hárman összejátszanak, előre tud mindent, és mégis... Nem tud ellenállni a csábításnak, nyúl szegényke a költőpénzéért, fogad és veszít. Majd elötoppan két polgári ruhás „detektív", mondják, rendőrség, elkapják a szemfényvesztőt és máris bilincsbe verve elvezetik. És én tudom, ez is csak szemfényvesztés, követem őket. s két utcával odébb látom, eleresztik társukat, majd nagyot nevetnek. és betérnek a sarki kocsmába egy italra. Megérdemlik, egészségükre! ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsok D. Nándor galántai olvasónk aziránt érdeklődik, hogy a nyugdíjkorhatár elérésével megszünik-e munkaviszonya, illetve köteles-e nyugdíjaztatását kérni vagy dolgozhat-e tovább, és ha igen, milyen feltételek mellett? Szocialista társadalmunkban a közösség érdekében végzett munka mindenkinek elsőrendű kötelessége. Ezért a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányának II. fejezete az állampolgárok jogait és kötelességeit rögzítő rendelkezéseiben leszögezi a munkára való jogot, valamint a dolgozóknak a végzett munkáért járó igazságos díjazásra (bérre, fizetésre) való jogát a végzett munka társadalmi jelentősége, mennyisége és minősége szerint. A munkára való jog érvényesítését a szocialista gazdasági rendszer, az állami tervgazdálkodás és az ezekre vonatkozó konkrét törvények és rendeletek biztosítják. Másrészt az alkotmány biztosítja a dolgozók jogát a pihenésre, a fizetett üdülési szabadságra, járadékellátásra betegség, rokkantság és öregség esetén. Ezeket a rendelkezéseket a Munka Törvénykönyve. a társadalombiztosítási törvény, valamint az ezek végrehajtására kiadott rendeletek tartalmazzák. A Munka Törvénykönyve a munkaviszonyok állandóságának elvéből indul ki. Ezért mindazokban az esetekben, amikor a munkaszerződést eleve nem határozza meg. illetve korlátozza a munkaviszony tartalmát, állandó munkaviszonyról van szó, amelyet csak a törvényben meghatározott módon és esetekben lehet megszüntetni. Ha a munkaszerződést bizonyos meghatározott időtartamra (hónapokra, évekre) kötik, esetleg a munkaviszony tartamát a jövőben bekövetkező bizonyos eseménytől teszik függővé (például valamely állandó dolgozó betegségének, vagy egy szülési szabadságon levő nő távollétének idejére), akkor a munkaviszony az így meghatározott idő leteltével megszűnik. Ilyen esetekben tehát nincs szükség sem felmondásra, sem a munkaadó és a munkavállaló közötti külön megegyezésre. Minden más esetben, tehát amikor a munkaviszony állandó, ezt csak felmondással vagy közös megegyezéssel lehet felbontani. A munkaadó csak a Munka Törvénykönyvében meghatározott okokból mondhat fel. Például ha a munkaadó szervezet megszűnik, más szervezetbe olvad be vagy átszervezik, továbbá ha a dolgozó súlyosan megsértette a munkafegyelmet, esetleg ha a dolgozó egészségi állapotának megromlása miatt tartósan alkalmatlanná vált a munkaszerződésből folyó kötelességeinek teljesítésére. A törvényes felmondási okok között nem szerepel az a tény, hogy a dolgozó elérte a nyugdíjkorhatárt, illetve hogy rokkantsági vagy öregségi nyugdíjra szerzett ig^pyt. így ebből az okból a munkaadó szervezet nem mondhat fel és nem kényszeritheti, hogy nyugdíjba menjen. Munkaviszonya természetesen automatikusan sem szűnik meg. A társadalom biztosítási törvény szerint a dolgozó a nyugdíjjogosultság megszerzése után tovább dolgozhat, ebben az esetben a nyugdija minden további munkában töltött év után havi átlagbérének, illetve keresetének 7 százalékával emelkedik. Ha nem dolgozik az egész évben, akkor minden további három hónap után az emelkedés 1,74 százalékot tesz ki. Az említettekből kitűnik, hogy csak a dolgozónak van joga a nyugdíjkorhatár elérésével felmondani, ami más-más a nőknél, aszerint, hogy hány gyermeket heveitek fel, és más a férfiaknál, aszerint, hogy milyen kategóriába sorolt munkát végeztek. A Munka Törvénykönyve 51. szakasza 1. bekezdése c) pontja szerint olvasónk, ha elérte a nyugdíjkorhatárt és a többi törvényes feltételt (a ledolgozott vagy egyébként beszámítható 25 évi alkalmazási idő stb.) is teljesíti, a törvényes 3 hónapi felmondási idő betartásával, vagy kölcsönös írásbeli megegyezéssel más időpontban is megszüntetheti munkaviszonyát. Társadalmunknak érdeke fűződik ahhoz, hogy egyes szakmai ágazatokban, a munkaköri beosztásukat jól ellátó, tapasztalt dolgozók továbbra is megmaradjanak a munkaviszonyban, vagy esetleg csökkentett munkaidőben tovább dolgozzanak és gazdag tapasztalataikat a fiatalabbaknak átadják. Ezért a 135/1975 sz. kormányhatározat alapján kiadott, részben módosított és kiegészített 11/1980 sz. rendelet lehetővé teszi, hogy bizonyos esetekben a tovább dolgozó nyugdíjasok fizetésük mellett teljes vagy részleges nyugdijukat is megkapják. így a tovább dolgozó nyugdíjasnak teljes összegben kifizetik a nyugdiját akkor, ha havi brutto keresete nem haladja meg a 800,— koronát. Ugyancsak teljes összegében megkapja öregségi nyugdíját akkor, ha bizonyos munkakörben mint munkás dolgozik. Az egészségügy területén dolgozó nyugdíjasoknak a fizetésük mellett havi 1100,— koronát meg nem haladó öregségi nyugdijat fizetnek ki. Olvasónk azonban mint nyugdíjas is vállalhat munkát, ha az eddigi munkaviszonyát meg is szüntette és nyugdíjba ment. A már említett kormányrendelet lehetővé teszi, hogy akár volt munkaadójával, akár más szervezettel mindig csak egy naptári évre szóló ún. rövid lejáratú munkaviszonyt kössön. Az ilyen rövid lejáratú munkaviszony esetében megkapja továbbra is a teljes öregségi nyugdíjat, ha a ténylegesen végzett munkája nem haladja meg az évi 1200 órát. vagy az évi 180 munkanapot. Ha az így megállapított rövid lejáratú munkaviszonyban felváltva dolgozik — napokra és órákra megállapított munkaidőben — akkor sem haladhatja meg a naptári évben ténylegesen végzett munkája az évi 180 munkanapot. Mindezekben az esetekben, amikor a nyugdíjas a nyugdija mellett -**' akár rövid lejáratú munkaviszonyban, akár állandó munkaviszonyban ún. kiemelt munkakörökben vagy foglalkozási ágakban (mint munkás az ipari termelésben vagy az egészségügyben vagy a szolgáltatásokban) — tovább dolgozik, természetesen nincs igénye az előbbiekben említett évi 7 százalékos nyugdíjemelésre. Természetesen az évenként megkötött rövidlejáratú munkaviszony, amely mindig meghatározott időre szól, minden további felmondás vagy megegyezés nélkül megszűnik, mihelyt a szerződésben megállapított 1200 óra vagy 180 munkanap letelik. Dr. B. G. 17
