A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 5. szám

ármely irányból érkezik valaki Torna (Túrna nad Bodvou) felé, már messziről feltűnnek egy szabályos kúpon Torna várának romjai. Kevés vár dicsekedhet ilyen kiemelkedő helyzettel. Úgy áll ott a hegyormon, mint egy őrszem a vártán, s mintha a magasból figyelné a széles völgy rendjét és csendjét.

A várhegy északi és keleti lábánál csörgedezik az Áj patak, déli és nyugati oldalán szőlők és gyümölcsösök. A várba valamikor két szekérút vezetett. Az egyik Torna a másik Áj felöl. A két út a vár nyugati oldalán, az úgynevezett Várnyakon találkozik össze és onnan együtt folytatódik. Bár a közös szakasz csak 250 m hosszú, mégis építési és forgalmi szempontból ez a legigényesebb rész. Vannak olyan helyek, ahol fél méternél is mélyebb árkot kellett kivájni a tömör sziklákban. Hogy az utat egykor sokat használták, azt a mélyen bevágódott keréknyomok bizonyítják.

Mint minden várhoz, a tornaihoz is fűződik a nép gazdag képzeletében született és napjainkig fennmaradt monda.

Valamikor réges-régen sok száz évvel

ezelőtt egy juhász őrizte itt a nyáját. Bebek Máténak hívták, s hét fia és hét lánya volt. Egyszer gondterhelten ült a kövön és a gyermekei jövőjére gondolt. Tarisznyájából kivett egy kis szalonnát egy darab kenyeret. Már majdnem mindet megette, amikor előtte termett egy kis egér és ennivalót kért. A juhász megsajnálta és adót neki egy kis morzsát. Hálából az egér egy közeli bokornál kaparni

kezdett, közben olyan különösen nézve Bebekre, hogy az felkelt a kőről és benyúlt a lyukba, ahová a kis egér befutott. Rengeteg csillogó drágakövet talált ott és hazavitte. Otthon a kö a sötétben világított, a gyermekei vidáman játszottak vele, megszerették a tüzét, fényét.

Meglátta egy török kereskedő a csillogó köveket és 100 aranyat kínált értük. A juhász azonban csak egy borjas tehénért volt hajlandó megválni tőlük. A kereskedő nemsokára meg is hozta a tehenet, de Bebek a gyerekek sírására, akik nem akartak megválni a kövektől, nem adta oda őket. Most már egy egész gulyát ígért neki a kereskedő a kövekért. A juhásznak feltűnt ez, és mivel a környékbeli bérlők és mások is kérték tőle, belátta, hogy a köveket nem tarthatja magánál. Gondolt egyet és útra kelt, hogy elviszi a királynak a köveket s odaadja neki ajándékba. A

király rögtön látta, hogy milyen értékesek a kövek. Nagy tisztességgel megvendégelte a juhászt, és megkérdezte tőle, hogy mit kíván ezért az ajándékért. „Csak azt engedd meg felséges királyom, hogy hét juhaklot építhessek magamnak a tőled kapott földeken — közölte Bebek a kívánságot. A király megengedte a juhaklok építését. Csakhogy a hét juhakol hét hatalmas vár lett hét hegy tetején: Torna, Csetnek, Berzéte, Krasznahorka, Pelsőc, Sólyomkő és Szádvár. A hét várba azután hét fiát ültette be.

Eddig szól a monda a tornai vár keletkezéséről.

Torna várának eredetéről pontos adataink nincsenek, de nagy valószínűsége annak, hogy a mondában említett várakkal együtt keletkezett, tehát az 1150— 1170-es évek táján. A legrégibb írásos emléket a tornai királyi birtokról 1198- ban találjuk III. Ince pápa egy brévéjében (pápai oklevél). Ebben védelmet biztosít Elíz antiochiai hercegnőnek, az Imre magyar királytól kapott tornai uradalom birtoklásában. Magáról Torna váráról 1241- töl van megbízható adatunk. A tatárok Tornát felégették, a várat lerombolták. A tatárok elvonulása után IV. Béla király elrendelte a vár újjáépítését. Ez kivételes szívügye lehetett a királynak, talán azért is, mert a mohipusztai csata után a közeli Szádelöi-völgyben talált menedéket az üldöző tatárok elöl. Szájhagyományok őrzik annak emlékét, hogy IV. Bélának kedvelt helye volt Torna várának környéke, szívesen látogatott el ide rövidebb-hosszabb felüdülésre. Az ilyen királyi látogatásokról több történet maradt fenn a szájhagyományokban. Ezek alapján dolgozott fel Tompa Mihály Csengő-barlang néven egy népregét.

Eszerint IV. Béla király rangrejtve utaztában egyszer a Csengő-barlangnál találkozott egy tornai lánnyal, aki épp somot szedett. Szívesen elvezetik az idegent fel a hegyoldalra, ahol már megérett a som. Az idegen megajándékozta a lányt egy aranygyűrűvel mondván, hogy szerencsét hoz majd neki. A leány szeretője, amikor meglátta ujján a gyűrűt, hűtlenséggel vádolta. A lány elkeseredésében bedobta a kútba a gyűrűt, és kiment a szeretőjével a Csengő-barlanghoz. Ott rátaláltak az ide genre, és a lány elpanaszolta, hogy nem szerencsét, hanem szerencsétlenséget hozott neki a gyűrű. Az idegen mosolyogva vigasztalja a fiút, és mind a hárman együtt indultak Torna felé.

Ott az ifjú pár csodája S rettegése egyre nőtt :

Térdet hajtva, nagy, kicsi.

Az idegen úr előtt:

Néma tisztelettel állva Szólni a nép nem mere.

Mivelhogy a férfiúban Fejedelmére ösmere.

S hogy címert nyert vőlegénye Nagy pecsétes iraton:

Csakugyan hogy szerencsét vön Gyűrűjén a hajadon.

S ő, ki Bélát elvezette Érett somra a tetőn:

Egy, mind e napig virágzó Család ős szüléje lön.

E kedves rege felidézése után kövessük nyomon a Torna várának és az egykori Torna vármegyének a történetét.

IV. Béla király 1270-ben Torna várának romjait Sáros grófjának, Szalonnay Tékusnak ajándékozta, aki a várat újjáépítette. Unokája később felvette a Tornay nevet. Sírköve századokig megmaradt a várban, de a múlt század végén biztonságosabb helyre a tornai templomba vitték át. Tornay János családja ötödik ízében 1406- ban kihalt. 1410-ben Zsigmond király Berencsi Istvánnak adományozta Tornát, aki szintén felvette a Tornay nevet. 1448-ban a husziták foglalták el a várat. 1476-ban Bebek Orsolya, Szapolyai János felesége kapta meg, és így a vár mintegy száz évig a Bebek család tulajdonában volt. 1567- ben a császári csapatok vették be a várat, majd Schwendi generális alvezére, Magócsy Gáspár vette meg, aki magtalanul halt meg és végrendelete szerint nővérei, Borbála és Anna örökölték a várat. Magócsy Borbálát Keglevich Miklós vette nőül, és így Torna vára Keglevich Miklós tulajdonába került. Közben 1652-ben a törökök foglalták el a várost és a várat, s mindkettőt felégették. A vallásháborúk idején a várral együtt a tornai templom is a protestánsok kezébe jutott. Ekkor építették fel a tornai katolikusok, azt a kistemplomot, melynek alapjai még 1970-ig fennmaradtak; ekkor lakóházat építettek rá. 1678- ban a császári várőrség magyar katonái fellázadtak, legyőzték a németeket és átálltak a Thököly-féle felkelőkhöz. 1679-ben Leslie császári tábornok megostromolta a várat, elfoglalta és I. Lipót rendeletére a védőmüveket lerombolta. Végül 1685-ben Schultz császári tábornok a várat felrobbantotta, hogy ne nyújthasson többé menedéket a kuruc felkelőknek. Azóta romokban áll. 1848-ban még szabadságharcosok tartózkodtak a várromok között, ahol még két helyiség lakható állapotban volt. Az utolsó világháborúban a németek építették ki ellenállási fészekké. Ennek következtében olyan ágyútűz zúdult a várra, hogy déli nagy fala ledőlt.

Ez a vár rövid története. A még megmaradt várfalak ki vannak téve a lassú, de végső pusztulásnak. Különösen sokat szenved azoktól a „turistáktól", akik kincskeresési lázban felbecsülhetetlen károkat okoznak.

Torna volt az egykori Torna vármegye névadója. Torna vármegye nevével első ízben 1272-ben találkozunk az V. István király által kiadott adományozó levélben.

A vármegye önállóságát először II. József önkényuralma szüntette meg 1785- ben, amikor Abaújhoz csatolta, de utódja

II. Lipót 1790-ben visszaállította a régi rendet. Később I. Ferenc József 1850-ben újra egyesítette Torna és Abaúj vármegyéket. Ez az állapot 1860-ig tartott, amikor Torna vármegye újra különvált. Harmadszor, de ekkor már az országgyűlést által hozott törvény alapján 1881-ben 600 éves fennállás után végleg egyesítettett Abaújjal. Torna vármegye hét községét Hárskutat, Dernőt, Kovácsvágást, Lucskát, Barkát, Szilicét és Borzovát e törvény alapján Gömör vármegyéhez csatolták. Az egyesítést a törvény megokolása főleg pénzügyi szempontokból mondta szükségesnek. Ez az indoklás nemigen fedhette a valóságot, mert Torna vármegyének két virágzó vasmüve volt. Az egyik a lucskai masa, ahol a Szádelő-Sájb völgy vasbányáinak ércét olvasztották ki, míg a Dernő körüli vasbányák ércét Dernön dolgozták fel.

Torna vármegye akkor 48-as szabadságpárti volt, a többiek a 67-es kiegyezést támogató Habsburg-barátok voltak.

Ennyit a vármegyéről, melynek változatos múltjából megmaradt Torna várának beszédes romja, a Gyűrön az ősi templom és a szánalmas állapotban levő volt tornai vármegyeháza, amely ma a Jednota fogyasztási szövetkezet elosztó raktárául szolgál.

Id. STIBRÁNYI GUSZTÁV

Fotó: a szerző és Bistika (2)

13