A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 5. szám
Hallottukoivastukláttuk Innenonnan TELEVÍZIÓ Az Onedin család Véget ért az Onedin család második — tizenhárom részes — fejezete, a műsorújság tanúsága szerint már szinkronizálják a harmadik — még egyáltalán nem biztos, hogy utolsó — fejezetét. Véget ért, s azt hiszem, nem lövök túl a célon, amikor azt mondom, hogy a televíziózás történetének — legalábbis az európai televíziózás történetének — egyik legsikeresebb, legnépszerűbb, legnézettebb sorozatát ismerhettük meg. Bár tudom, hogy „nemes" müítészek ebben a sorozatban is, mint mindenben, megtalálják az „olcsót", a „sziruposat", az „igénytelent", a „romantikusát", a „szentimentalistát", meg még sok egyéb ilyesfélét, dehát... Ez a sorozat egyszerűen csak szórakoztatni akar — a maga műfajában nem is rosszul, sőt, szerény véleményem szerint színvonalasan teszi a vállalt feladatot. A film készítői, a rendező szemmel láthatóan profi, ismerik a műhelytitkok minden csalafintaságát,.s hogy főszereplőnek olyan színészt választottak, amilyet, ez még inkább hozzáértésüket dicséri. Mert Peter Gilmore-tól alkalmasabb figura erre a keményszívű, könyörtelen, öntelt, célratörő, mégis jószívű, szimpatikus hősre nehezen elképzelhető. Alakítása mindvégig csúcsteljesítmény. S bár a sztori valóban nem egetrengetö, dehát mit tehetünk: ilyen az élet, ilyen egy angol család élete — a gözhajózás elterjedésének korában, s a korlátlan lehetőségek idejében: érdekes és érdektelen, zajos és hétköznapi. S ami a lényeg: nincs mesterkélt íze, s ez a siker egyik legfőbb titka. S egyéb erényei mellett még szórakoztatva rengeteg ismerettel, is bővíti a figyelmes néző tudását, világát: a hajózás, a szabad verseny korából, s a különös angol szférából, természettudományi ismeretekből, földrajzból nagy-nagy adagokat kapunk. S közben szép lassan telnek-múlnak a hetek, egyik kedd jön a másik után s változatlanul várjuk Onedinékat! —zolczer— KÖNYV Laczkó Pál: Szalmakomiszár 1979-ben történt, hogy a Salgótarjánban megjelenő „Palócföld" — Nógrád megye társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirata — az „Ébresztő idő" című antológiával elindított egy sorozatot, a „Palócföld Könyvek"-et. Az antológiában tizenhét — mindannyian a „Palócföld" szerzőihez tartozó — költő, illetve prózairó szerepelt (köztük a mi Veres Jánosunk is), s a kötet célja volt — Berki Mihály, Nógrád megye Tanácsának elnökhelyettese ajánlása szerint — „felmutatni, hogy egy vidéken megjelenő folyóirat alkotói köre milyen minőségekkel gazdagíthatja-serkentheti a magyar szellemi élet véráramlatait". Most pedig, 1981-ben, kezűnkbe került a „Palócföld Könyvek" soron következő kötete, Laczkó Pál Szalmakomiszár\a. A könyv — melynek anyagát Kassai-Végh Miklós válogatta és szerkesztette — hét novellát tartalmaz százhatvanhét oldalon, s Földi Péter grafikái illusztrálják. Bár az irodalmi folyóiratokat forgató olvasó már találkozhatott a válogatásban szereplő novellákkal, mégis Így, kötetbe gyűjtve újból izgalmasak, s nagyobb a súlyuk. A szerző „mondandójának kifejtésekor megnyerő biztonsággal vállalja a kötéltáncos korántsem veszélytelen szerepét — írja előszavában Kassai-Végh Miklós —, bátran hivatkozik műveltséganyagának nemes építőelemeire, s kerüli el az utánérzés visszatetsző eshetőségeit; merészen próbálkozik a forma újító lehetőségeivel, s nem vonja magára az öncélú játék vádját; ígéretesen gazdag nyelvi anyaga a mesterkéltség örvényei helyett a cimadó — Szalmakomiszár — már-már bravúros magaslatainak tiszta légterében érvényesül". Nos. valóban így van. A kötetre kétségkívül a cimadó „Szalmakomiszát" teszi fel a koronát, melynek tartalma: „M. múlt századi magyar drámaköltő — kinek Tragédiáját minden magyar színpadi mű közül a legtöbb nyelvre fordították le — apokrif elmélkedései, Pestre, az 1861. évi országgyűlésre utaztában, ahol is a felirat vagy határozat kérdésében, valamint a nemzetiségek ügyében készül gyújtó hatású szónoklatra; följegyezték. milyen eredménnyel.. Laczkó Pál Szalmakomiszárja máris nagy siker — s újfent bizonyítja a „Palócföld Könyvek" kiadásának, mint vállalkozásnak helyességét, és létjogosultságát — követendő példát mutatva kerületi és járási nemzeti bizottságaink kulturális osztályai számára is. Ardamica Ferenc Jékely Zoltán: Évtizedek hatalma „Születtem — ám nem ily világra — / 13- ban Enyeden/. Hol volt még akkor ennyi lárma / s erdön-mezőn is ennyi szenny?/ Az ember, ősi szerződését / a Természettel megszegőn,/ bűnétől iszonyodva néz szét / megrontott erdőn és mezőn" — kezdődik a hetvenes évek közepe táján keletkezett „Születésnapra" című Jékely-vers, s ez a motívum gyakorlatilag átitatja a költő „Őszikék" — korszakának szinte az egészét. S ha meggondoljuk, hogy a „30 év" sorozatban megjelent válogatás, a dolgok logikájából következően, csak a felszabadulás utáni termésből válogat, akkor végeredményben ezt az egész, immár több, mint három évtizednyi szakaszt, többé-kevésbé jogosan Őszíkékkorszaknak nevezhetjük, s az idézett motívum át meg átszövi az egész anyagot. Tény. hogy Jékely csillaga emelkedőben van. „Nemcsak nemzedéke legjobbjainak sorában áll, de a magyar költészet java értékei közt is" — írja Tandori Dezső, az ifjabb magyar nemzedék avantgardista lírájának egyik úttörője „Nagymesterség — negyvennégy éve" című kitűnő Jékely-tanulmányában — Azok között, akik már elveszít - hetetlenek számunkra; akikkel — úgynevezett „érzelmi" pillanatainkban? — úgy érezhetjük. nem vagyunk egyedül". A csodagyerekként indult s a fölszabadulásig, tehát 32 éves koráig már jelentős életművet alkotott költő az ötvenes években, nemzedéktársaihoz, Weöres Sándorhoz. Vas Istvánhoz hasonlatosan, méltatlanul háttérbe szorult, a hatvanas években pedig, ellentétben Weöres és Vas egyre növekvő népszerűségével, Jékely még mindig nem tudta elfoglalni méltó helyét a mai magyar költészet hierarchiájában. Ez voltaképpen csak a hetvenes években következett be, ismét más kortársaihoz — Kálnoky Lászlóhoz. Csorba Győzőhöz — hasonlatosan. Mára, szerencsére, elmondhatjuk, s bizonyítja e gyűjtemény is, az „Évtizedek hatalma", hogy'Jékely ismét az élvonalban található, s helye, mint a Tandori-idézet is bizonyítja, a legelőkelőbbek egyike. Hogy mást ne mondjak, Tandori mellett olyan kitűnő költők és esztéták esküsznek rá, mint Kormos István, Lengyel Balázs, Pomogáts Béla vagy Bata Imre. „Létünk iránti fogékonyságát — idézi a fülszöveg Batát — menten érzéki formába tudja átjátszani. Lírája mégsem karcsú ívű hid a múlt és jövő két partja közt hánykolódó jelen fölött. Veszedelmek és démoniák káoszából rendezi el költői kozmoszát, őrizvén az öt érzék épségét, az arányt, a ritmust, a harmóniát". (cselényi) KIÁLLÍTÁS 18. és 19. századi festmények a Dunamenti Múzeumban A Dunamenti Múzeum képzöművészet-pártoló tevékenysége — rendszeres képzőművészeti tárlatai révén — ma már a széles nagyközönség előtt is ismert és elismert. Viszont már jóval kevesebben tudnak arról, hogy a múzeum, a kiállítások szervezése mellett ilyen jellegű gyűjtőmunkát is végez, és hogy ma már jelentős és egyre gyarapodó képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Ennek a gyűjteménynek egy részét láthatja a képzőművészet iránt érdeklődő közönség a karácsonyi ünnepek előtt megnyitott, június végéig nyitvatartó kiállításon. A tárlat anyaga elsősorban a 18. és 19. században keletkezett festményekből állt össze. Igen színes és sokrétű ez a kiállítás, amely mindenekelőtt Komáromhoz és a környékhez valamilyen módon szorosabban kötődő festészetet és művészeket kívánja bemutatni. Maga az a tény. hogy ilyen széles időszakot átfogó anyag kerül bemutatásra, már jelzi a bemutatott anyag sokrétűségét, akár a képzőművészeti stílusok, akár az alkotók személyén keresztül vizsgáljuk azt. Hiszen a 18. század első feléből származó szakrális jellegű — az észak-olasz iskola jegyeit magukon hordozó — táblaképektől, a múlt század fordulójának kabinetportréin és nagy történelmi képein keresztül Ferenczy Károly sajátosan magyar impresszionista képeiig jónéhány iskola, jónéhány festői stílus van jelen a kiállítás anyagában. S ha az alkotók közül csak Rudnay Gyula. Than Mór, Feszty Árpád és Komáromi Kacz Endre nevét említem, már ez is jelzi a kiállított anyag rangját. Feszty Árpád és Komáromi Kacz Endre művei kiemelt helyet kaptak a kiállításon. Hosszú idő után most láthatja a nagyközönség újra (a fiatalabbak először) Feszty „Bánhidai csata" cimü nagyméretű festményét. amely a milleneumi ünnepségek alkalmával készült az akkori Komárom vármegye részére. Komáromi Kacz Endre alkotásai között a portrék dominálnak. E rövid írás kerete nem elegendő minden jelentős mű és alkotó felsorolására, azonban mindenképpen külön említést érdemel még Rudnay két vázlata, a „Kivándorlók" és a „Menekülők", melyeket az Országházban lévő nagy képéhez készített. Németh Gyula A szocialista országok egyetlen női autóversenyzője a 42 éves Helga Heinrich, az NDK-ból. Az évek során számos alkalommal reszt vett motorkerékpár- és autóversenyeken. Noha a versenypályán nem számíthat férfi kollégái előzékenységére, egyre szaporodik plakettjeinek és serlegeinek száma. Bulgária fennállásának 1300. évfordulójára készült el az Aszparouh kán című kétrészes, színes bolgár történelmi filmalkotás. Rendezője Ludmil Sztajkov. — Az egyik képen Sztojko Pejev, a címszerep alakítója; a másikon Anja Pencseva, aki a szépséges Imikét játssza. 8
