A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-07 / 45. szám

JANCSÓ MIKLÓS hatvanéves Egy — meglehet, meghökkentőnek tünö vallomással kell kezdenem: azért szeretem Jancsó Miklós filmjeit, mert idegesítenek. Nem olyanfajta idegesség ez, mint amikor elromlik a lift vagy váratlanul kiesik az áram. Másfajta idegesség. A szellemi feszültség okozta idegesség. Azt szokták mondani ilyenkor: a mü katarzist teremt. A Szegénylegények vagy "a Szerelmem, Elektra hosszú, jelzések egész rendszersorát halmozó snittjeit „végigidegeskedve" akkora öröm, megilletődöttség és fizikai fáradtság lett rajtam úrrá, hogy akkor egész biztosan nem lettem volna képes újranézni a filmet. Zavart volna, hogy a varázs egyáltalán megismételhető. Hihetetlen csoda, hogy a tér-idő-történelem-analízis eme burjánzó csodája csak celluloidszalagra rögzített képek gyors egymásutánja. Aki mindezeket a csodákat létrehozta, szeptemberben volt hatvanéves. 1921. szeptember 27-én született Vácott. „Véletlen, hogy ott születtem", mondja egy beszélgetésben. „Apámék Erdélyből menekültek, a szinte csak addig laktak ott, mig én a világra jöttem. „Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérvárott végezte, majd visszakerül Erdélybe, Kolozsvárra, ahol jogot és néprajzot hallgat az ottani egyetemen. 1944. március 18-án, egy nappal a náci megszállás előtt kap FILMMEL ÍRT TÖRTÉNELEM diplomát. A Színház- és Filmművészeti Főiskola befejezése után számos hiradó- és rövidfilm forgatása után 1958-ban rendezi első játékfilmjét; A harangok Rómába mentek a címe. A film megbukott. Ezután 1960-ban a három epizódból álló Három csillag cimü film első „tételének" rendezését bízzák rá. Három éwel később készíti el Latinovits Zoltán főszereplésével az antonionis elemeket tartalmazó Oldás és kötés-t. A Magyar Filmkritikusok Díjával jutalmazzák érte. Az így jöttem (1965) után szakít az egy bizonyos végkifejlet felé haladó hagyományos filmmódszerrel, megszokott dramaturgiai építkezéssel. Az 1966-ban forgatott Szegénylegények, talán mind a mai napig legjobb filmje — hacsak az Égi bárány nem remekebb ennél is — már a világszerte ismert jancsói szerkezet és filmnyelv jegyében született meg. Mindenkori jóbarátja, szerzőtársa Hernádi Gyula író is e forgatókönyv megírásával vált Jancsó igazi segítőjévé, kongeniális társává. (Már az Oldás és kötés forgatókönyvét is közösen írták.) S ha már kronologikus sorrendben említjük a filmeket, nem szabad megfeledkeznünk a szovjet-magyar koprodukcióban készült Csillagosok, katonák-rö\ (1967) sem. Emlékszem, gimnazista koromban láttam először ezt a filmet, délelőtti kollektív mozilátogatás alkalmával. Minek tagadnám: a nézőtéren eluralkodó fegyelmezetlenség miatt, vagy mert talán magam is éretlen voltam hozzá, meglehetős közönnyel néztem. Nem úgy tavaly, amikor a tévében láthattam újra. Mintha nem is ugyanaz a film lett volna. A Csend és kiáltás (1968), a Fényes szelek (1969) és az Égi bárány (1971) után Olaszországba megy forgatni. Jancsó számára, ahogy maga vallja, a filmezés kaland, önpróba. Most arra kíváncsi, hogy tud-e merőben más feltételek között dolgozni. Monica Vittinek, Antonioni egykori állandó színésznőjének főszereplésével készíti el Mindennapi félelem (La Pacifista) című filmjét. A neves sztár által fémjelzett Új könyvek — A Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapjának könyvei a Madách kiadó behozatalában — Tolsztoj művének időtálló hatását, páratlan gazdagságát a legtalálóbban talán Szerb Antal fejezte ki, amikor azt irta: „... az ember éveivel együtt érik a gyönyörűség, amelyet olvasása kivált". Az orosz irodalom ez óriásának utolsó nagy regénye, a Feltámadás jelent meg most, tizenkettedik kiadásban, Szőllősy Klára fordításában, a világhírű magyar grafikus, Szalay Lajos rajzaival. Ez a remekmű, amely megrázóan ábrázolja az önkényuralmi rendőrállam igazságtalanságait, egyúttal a világirodalom egyik legszebb szerelmi regénye. Az orosz irodalom másik nagy alakja, Dosztojevszkij az emberi élet örvényeinek ismerője, kaotikus lelki folyamatoknak kutatója. A démonit, az emberi világ poklát Dosztojevszkij közelről ismerte. 1819-ben forradalmi szervezkedésben való részvétel miatt letartóztatták, először halálra, majd négy évi kényszermunkára ítélték. A Világirodalom Remekei sorozatban, Wessely László fordításában megjelent Feljegyzések a holtak házából című művében a börtönben és kényszermunkában szerzett tapasztalatait és megfigyeléseit írja le. S megjelent új kiadásban Dosztojevszkijnek legismertebb, legolvasottabb regénye, a Bűn és bűnhődés is, G. Beke Margit tolmácsolásában. Ugyancsak a közkedvelt A Világirodalom Remekei sorozatban láttak napvilágot három egymást követő kötetben a 19. századi nagy orosz próza örökösének és a szocialista irodalom megteremtőjének, Makszim Gorkijnak válogatott elbeszélései és kisregényei. A korai, 1892 és 1897 között keletkezett elbeszélések a Mezítlábasok cimü kötetben, a későbbiek, amelyeket az író a század elejétől 1936-ban bekövetkezett haláláig hozott létre, a Huszonhat férfi — egy lány című kötetben kaptak helyet. A harmadik. Az áruló c. kötet összesen öt kisregényt tartalmaz, a címadón kívül a Matva, az Első szerelmem, az Orlov-házaspár és az Egy viszonzatlan szerelem története címűeket. A Szovjet Irodalom Könyvtára sorozatban jelent meg Konsztantyin Pausztovszkij legszebb novelláinak és kisregényeinek válogatása Esős hajnal címen. Mielőtt íróvá lett, Pausztovszkij sokféle foglalkozást űzött, sokféle környezetben élt. Végigharcolta a polgárháborút, a Honvédő Háború alatt haditudósító volt. Gazdag élettapasztalataiból sajátos, bensőséges hangú irodalmat teremtett, amelyben valóság és ábránd, realizmus és romantizmus természetes módon szövődik egymásba. A Nagy Honvédő Háború éveiről sok irodalmi mű született; a frontokon küzdök világáról, helytállásáról ugyanúgy mint a háború mindennapjairól, a hátországban és a megszállt területeken élö lakosság sorsáról. A nemrégiben ellfUnyt Borisz Poíevoj író, publicista, haditudósító éppen háborús elbeszéléseivel és regényeivel vált ismertté. 1946-ban kiadott dokumentumregényét, az Egy igaz ember-1 már 1947-ben lefordították magyarra. A most új kiadásban megjelentetett mű egy megrokkant férfinak a teljes életért folytatott küzdelmében valóságos emberi sorsot ír le. (fv) 15