A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

A gépek működését szabályozni kell A zsákokat légmentesen lezárják ez évi 35 millió koronát jelentene. Csaknem az egész összeget devizában kellene külföldi pótalkatrészek behozatalára fordítani. Minden kétséget kizáróan tisztában voltunk azzal, hogy ilyen hatalmas összeg aligha áll majd rendelkezésünkre. Bevallom, nem is nagyon törekedtünk ennyi deviza megszerzésére, mert könnyen járható utat sejtettünk az üzemen belüli pótalkatrész-gyártásban. Már az új gépsorok megérkezésekor vagy az első javítások során pontos műszaki rajzokat készítettünk a gépekről. Kidolgoztuk a módszereket is, amelyekkel később majd gyártani tudnánk alkatrészeket. Főleg azok érdekeltek bennünket, amelyekről föltételeztük, hogy gyakran hibásodhatnak, illetve, hogy gyorsabban használódnak el. Ebben az igyekezetünkben egészen odáig elmentünk, hogy kijelöltük az idehaza könnyen beszerezhető anyagokat, amelyekből gyárthatók lesznek ezek az alkatrészek. Az utóbbi években átlagosan tíztizenkét millió koronát tudunk ezzel az eljárással megtakarítani évente. Amíg a pótalkatrész-műhelyből a karbamidgyártó részlegre ballagok, azon tűnődöm, hogy kimondatlanul is, de az eddigi beszélgetésekben vezérfonalként benne volt egy fogalom: a minőség. Az itt készült termék a múlt év végén a minőség legmagasabb osztályába került. Erről hosszas és szigorú vizsgák sora után adta ki az igazolást az Állami Minőségvizsgáló Intézet. — Tulajdonképpen milyen intézkedéseket kellett foganatosítani, hogy elérhessék ezt a figyelemre méltó eredményt? — kérdeztem Pavel Mrázt, a részleg egyik vezető technikusát a gépek zajában. — Először is okvetlenül csökkenteni kellett a műtrágya szennyezettségi fokát, ehhez viszont számos változtatást kellett eszközölnünk a berendezéseinken, amit el is végeztünk ... A dolgozók javaslata alapján oldottuk meg a zsákszelepek ügyét is. Kezembe veszek néhány szelepet, s nem győzöm csodálni, milyen nagyszerű alapötlet nyomán született. Egyébként egyik hazai kutatóintézetünkben fejlesztették ki. Lényege, hogy egyirányú szelepként működik. Miután megtöltik a zsákot műtrágyával, a szelepen elillan a belé szorult levegő, s ily módon légmentessé válik a csomag. Ennek köszönhetően a szemcsék már nem ragadnak össze, omlós marad a műtrágya. Hogy ez mit jelent a mezőgazdaságnak, arról nyilván nem kell beszélni. A szelepek fillérekbe kerülnek, az alkalmazásukkal elért haszon viszont milliós nagyságrendet képvisel. Milan Psota gazdasági igazgatótól az iránt érdeklődtem, hogy miként érvényesítik a differenciált jutalmazás elvét a vállalatnál. — Amikor tervbe vettük — mondotta —, hogy a karbamid minőségét javítjuk, egyben kidolgoztunk egy megfelelő premizálási rendszert is, a karbamid gyártásán részt vevő valamennyi részleg számára. Kiszámítottuk, hogyan érjük el a várt eredményt, ki mennyivel részesedik a jutalomból. Mindezt ismertettük a termelésben dolgozókkal, a műszakiakkal, a karbantartókkal, valamint a gazdasági dolgozókkal. Ezzel azt akartuk elérni, hogy ha már egy hajón vagyunk, akkor egyformán merüljön mindenki kezében az evezölapát is. Megígértük a dolgozóknak, hogy 50 ezer koronát osztunk szét köztük, ha az itt gyártott karbamid 1980 október végéig megkapja az I. osztályú minősítést. Ezt elértük, így a jutalmat is kifizethettük. Megígértük azt is, hogy ha az év március végéig harmincezer tonna első osztályú karbamid hagyja el az üzemet, akkor újabb 50 ezer koronát osztunk szét. Erre viszont nem került sor, mert nem kaptunk elegendő nyersanyagot a karbamid gyártásához, így a vállalást nem tudtuk teljesíteni. Mivel nem a mi hibánk okozta a lemaradást, ha az év végéig ezt be tudjuk hozni, kifizethetjük az egész célprémiumot. Bízom benne, hogy ez sikerül. KESZELI BÉLA A szerző felvételei Hétvégi levél Az új képviselőtestületek megválasztása után az elmúlt napokban a federá/is és nemzeti kormányok közzétették programnyilatkozatukat, melyek összhangban a CSKP XVI. kongresszusának határozataival kitűzték azokat a fő feladatokat, melyeknek teljesítése előfeltétele a 7. ötéves terv teljesítésének és a szocialista társadalom további dinamikus fejlődésének. Ezért mind a federális mind a nemzeti kormányok programnyilatkozatai elsősorban azokat a feladatokat hangsúlyozzák, melyek megoldása szocialista társadalmunk további fejlődése és a tömegek életszínvonala és szociális biztonsága megszilárdítása szempontjából döntőek. A programnyilatkozatok előtérbe helyezik a fő láncszem módszerével való irányítói munkát, mind a termelés, mind a közéleti tevékenység minden területén. Hangsúlyozzák, hogy minden tisztségviselő kötelessége, dolgozzon az magasabb vagy alacsonyabb beosztásban, megjelölni, hogy mi a fontos és lényeges, vagy kevésbé fontos és kevésbé lényeges. És ennek alapján megkülönböztetni a társadalomban felmerülő jelenségeket. A legfontosabb teendő az, hogy a fő figyelmet az össztársadalmi problémák megoldására összpontosítsuk. Az össztársadalmi szükségletek és igények kielégítésére való törekvésnek kell áthatni minden vezető munkáját akiknek az is kötelességük: olyan szellemben neveljék munkatársaikat és az általuk irányított kollektívát, hogy következetesen tudjuk teljesíteni azt a célkitűzést, hogy a 1. ötéves tervben az ipari termelés 18. illetve 26 százalékkal emelkedjék, a mezőgazdaságban pedig a termelés egyre inkább olyan színvonalat érjen el, hogy biztosítsa az ország önellátását az élelmiszer-termelés területén. Nem kis és nem könnyű feladatok ezek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezeket a terveket bonyolult nemzetközi feltételek közepette kell megvalósítanunk. Nemzetgazdaságunk előtt nemcsak az a feladat áll, hogy kielégítse a növekvő belső szükségleteket, hanem az is, hogy termékeink versenyképesek legyenek a tőkés piacokon is. Mind a belső mind a külső piac kielégítése szempontjából nagy jelentőségű az új termékszerkezetű magasabb technikai szinten gyártott áruk termelése. Iparunk egyik legfontosabb feladata, hogy sokkal hatásosabban valósítsa meg az új közszükségletet kielégítő áruk termelését. Mindez előtérbe helyezi azt a követelményt, hogy a terveket ne csak mennyiségi, hanem a minőségi mutatók következetes betartásával teljesítse. Szükség van a leleményességre. az újítómozgalom még eredményesebb kibontakozására, és nem utolsósorban a tudományos kutatás és a termelés szorosabb kapcsolatára. Mindezek következetes teljesítése feltételezi népünk életszínvonalának további emelését és egész nemzetgazdaságunk minőségi fejlődését. A szövetségi kormány programnyilatkozata ezért hangsúlyozza, hogy a szükségletek kielégítésének mértéke és minősége nem attól függ, hogy a kormány ezt milyen mértékben akarja megvalósítani. Mert egyetlen társadalom sem tud elosztani többet, mint amennyit termel. Az elért életszínvonal megtartása és minőségi szintje egyedül attól függ, hogy mennyiben tudjuk megteremteni a nemzetgazdaságban az ehhez szükséges alapot. A kormánynyilatkozat hangsúlyozta azt is, hogy következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a jutalmazásnak és a termelés hatékonyságának összhangban kell lenni, és meg kell szűnni a jutalmazás területén az egyenlősdiségnek, az úgynevezett szociális szempontoknak, mert a jutalmazások kérdéséhez való elvtelen hozzáállás elveszi a becsületesen dolgozók kedvét, megerősíti a rosszul vagy felületesen dolgozó egyén helytelen magatartását, nem segít pozitívan befolyásolni a dolgozók kezdeményezését. Az anyagi és kulturális igények kielégítésénei egyre jobban előtérbe lépnek a minőségi mutatók, melyek nagy jelentőségűek és elősegítik a szocialista életforma és -stílus kialakítását. Az az ismert jelszó, hogy ahogy dolgozunk, úgy fogunk élni, nem vesztette el időszerűségét, ellenkezőleg, ma is egyre aktuálisabb. Szükséges a tisztségviselők példamutatása, az arra való törekvés, hogy állandóan tökéletesítsék munkamódszereiket, és érvényesítsék a gazdasági irányítás tökéletesített elveit. A szövetségi és nemzetiségi kormányok programnyilatkozatai határozott, egyben igényes követelményeket állítanak egész társadalmunk elé. A követelmények teljesítése tőlünk függ. Legyen mindenki számára e tekintetben irányadó, hogy a kormánynyilatkozatokat áthatja az emberről való gondoskodás, hogy ezekben visszatükröződik az a politikai koncepció, mely a széles tömegek érdekeinek megvalósítását tűzi ki célul, ellenkezőleg a kapitalista országok kormányainak politikájával, ahol a tömegek szociális helyzetének megoldása helyett a munkanélküliek állandó szaporodása az a tényező, mely meghatározza a munkásosztály és a dolgozó nép helyzetét. A szocialista társadalom fő célja a szociális biztonság megteremtése. E nemes célért érdemes az eddiginél is jobban dolgozni és áldozatokat is hozni.