A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

A gépek működését szabályozni kell A zsákokat légmentesen lezárják ez évi 35 millió koronát jelentene. Csaknem az egész összeget devizában kellene külföldi pótalkatrészek behoza­talára fordítani. Minden kétséget kizá­róan tisztában voltunk azzal, hogy ilyen hatalmas összeg aligha áll majd rendel­kezésünkre. Bevallom, nem is nagyon törekedtünk ennyi deviza megszerzésé­re, mert könnyen járható utat sejtettünk az üzemen belüli pótalkatrész-gyártás­ban. Már az új gépsorok megérkezése­kor vagy az első javítások során pontos műszaki rajzokat készítettünk a gépek­ről. Kidolgoztuk a módszereket is, ame­lyekkel később majd gyártani tudnánk alkatrészeket. Főleg azok érdekeltek bennünket, amelyekről föltételeztük, hogy gyakran hibásodhatnak, illetve, hogy gyorsabban használódnak el. Eb­ben az igyekezetünkben egészen odáig elmentünk, hogy kijelöltük az idehaza könnyen beszerezhető anyagokat, ame­lyekből gyárthatók lesznek ezek az al­katrészek. Az utóbbi években átlagosan tíz­tizenkét millió koronát tudunk ezzel az eljárással megtakarítani évente. Amíg a pótalkatrész-műhelyből a kar­bamidgyártó részlegre ballagok, azon tűnődöm, hogy kimondatlanul is, de az eddigi beszélgetésekben vezérfonal­ként benne volt egy fogalom: a minő­ség. Az itt készült termék a múlt év végén a minőség legmagasabb osztályába ke­rült. Erről hosszas és szigorú vizsgák sora után adta ki az igazolást az Állami Minőségvizsgáló Intézet. — Tulajdonképpen milyen intézke­déseket kellett foganatosítani, hogy elérhessék ezt a figyelemre méltó ered­ményt? — kérdeztem Pavel Mrázt, a részleg egyik vezető technikusát a gé­pek zajában. — Először is okvetlenül csökkenteni kellett a műtrágya szennyezettségi fo­kát, ehhez viszont számos változtatást kellett eszközölnünk a berendezésein­ken, amit el is végeztünk ... A dolgozók javaslata alapján oldottuk meg a zsák­szelepek ügyét is. Kezembe veszek néhány szelepet, s nem győzöm csodálni, milyen nagysze­rű alapötlet nyomán született. Egyéb­ként egyik hazai kutatóintézetünkben fejlesztették ki. Lényege, hogy egyirá­nyú szelepként működik. Miután meg­töltik a zsákot műtrágyával, a szelepen elillan a belé szorult levegő, s ily módon légmentessé válik a csomag. Ennek kö­szönhetően a szemcsék már nem ra­gadnak össze, omlós marad a műtrá­gya. Hogy ez mit jelent a mezőgazda­ságnak, arról nyilván nem kell beszélni. A szelepek fillérekbe kerülnek, az alkal­mazásukkal elért haszon viszont milliós nagyságrendet képvisel. Milan Psota gazdasági igazgatótól az iránt érdeklődtem, hogy miként érvé­nyesítik a differenciált jutalmazás elvét a vállalatnál. — Amikor tervbe vettük — mondotta —, hogy a karbamid minőségét javítjuk, egyben kidolgoztunk egy megfelelő premizálási rendszert is, a karbamid gyártásán részt vevő valamennyi rész­leg számára. Kiszámítottuk, hogyan ér­jük el a várt eredményt, ki mennyivel részesedik a jutalomból. Mindezt is­mertettük a termelésben dolgozókkal, a műszakiakkal, a karbantartókkal, vala­mint a gazdasági dolgozókkal. Ezzel azt akartuk elérni, hogy ha már egy hajón vagyunk, akkor egyformán merüljön mindenki kezében az evezölapát is. Megígértük a dolgozóknak, hogy 50 ezer koronát osztunk szét köztük, ha az itt gyártott karbamid 1980 október vé­géig megkapja az I. osztályú minősítést. Ezt elértük, így a jutalmat is kifizethet­tük. Megígértük azt is, hogy ha az év március végéig harmincezer tonna első osztályú karbamid hagyja el az üzemet, akkor újabb 50 ezer koronát osztunk szét. Erre viszont nem került sor, mert nem kaptunk elegendő nyersanyagot a karbamid gyártásához, így a vállalást nem tudtuk teljesíteni. Mivel nem a mi hibánk okozta a lemaradást, ha az év végéig ezt be tudjuk hozni, kifizethetjük az egész célprémiumot. Bízom benne, hogy ez sikerül. KESZELI BÉLA A szerző felvételei Hétvégi levél Az új képviselőtestületek megválasztása után az elmúlt napokban a federá/is és nemzeti kormányok közzétették prog­ramnyilatkozatukat, melyek összhang­ban a CSKP XVI. kongresszusának hatá­rozataival kitűzték azokat a fő feladato­kat, melyeknek teljesítése előfeltétele a 7. ötéves terv teljesítésének és a szoci­alista társadalom további dinamikus fej­lődésének. Ezért mind a federális mind a nemzeti kormányok programnyilatkoza­tai elsősorban azokat a feladatokat hang­súlyozzák, melyek megoldása szocialista társadalmunk további fejlődése és a tö­megek életszínvonala és szociális bizton­sága megszilárdítása szempontjából dön­tőek. A programnyilatkozatok előtérbe helyezik a fő láncszem módszerével való irányítói munkát, mind a termelés, mind a közéleti tevékenység minden területén. Hangsúlyozzák, hogy minden tisztségvi­selő kötelessége, dolgozzon az magasabb vagy alacsonyabb beosztásban, megjelöl­ni, hogy mi a fontos és lényeges, vagy kevésbé fontos és kevésbé lényeges. És ennek alapján megkülönböztetni a társa­dalomban felmerülő jelenségeket. A legfontosabb teendő az, hogy a fő figyelmet az össztársadalmi problémák megoldására összpontosítsuk. Az össz­társadalmi szükségletek és igények ki­elégítésére való törekvésnek kell áthatni minden vezető munkáját akiknek az is kötelességük: olyan szellemben neveljék munkatársaikat és az általuk irányított kollektívát, hogy következetesen tudjuk teljesíteni azt a célkitűzést, hogy a 1. ötéves tervben az ipari termelés 18. illetve 26 százalékkal emelkedjék, a me­zőgazdaságban pedig a termelés egyre inkább olyan színvonalat érjen el, hogy biztosítsa az ország önellátását az élelmi­szer-termelés területén. Nem kis és nem könnyű feladatok ezek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezeket a terve­ket bonyolult nemzetközi feltételek köze­pette kell megvalósítanunk. Nemzetgazdaságunk előtt nemcsak az a feladat áll, hogy kielégítse a növekvő belső szükségleteket, hanem az is, hogy termékeink versenyképesek legyenek a tőkés piacokon is. Mind a belső mind a külső piac kielégítése szempontjából nagy jelentőségű az új termékszerkezetű magasabb technikai szinten gyártott áruk termelése. Iparunk egyik legfonto­sabb feladata, hogy sokkal hatásosabban valósítsa meg az új közszükségletet ki­elégítő áruk termelését. Mindez előtérbe helyezi azt a követelményt, hogy a terve­ket ne csak mennyiségi, hanem a minő­ségi mutatók következetes betartásával teljesítse. Szükség van a leleményesség­re. az újítómozgalom még eredménye­sebb kibontakozására, és nem utolsósor­ban a tudományos kutatás és a termelés szorosabb kapcsolatára. Mindezek követ­kezetes teljesítése feltételezi népünk élet­színvonalának további emelését és egész nemzetgazdaságunk minőségi fejlődését. A szövetségi kormány programnyilatko­zata ezért hangsúlyozza, hogy a szükség­letek kielégítésének mértéke és minősé­ge nem attól függ, hogy a kormány ezt milyen mértékben akarja megvalósítani. Mert egyetlen társadalom sem tud elosz­tani többet, mint amennyit termel. Az elért életszínvonal megtartása és minő­ségi szintje egyedül attól függ, hogy mennyiben tudjuk megteremteni a nem­zetgazdaságban az ehhez szükséges ala­pot. A kormánynyilatkozat hangsúlyozta azt is, hogy következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a jutal­mazásnak és a termelés hatékonyságá­nak összhangban kell lenni, és meg kell szűnni a jutalmazás területén az egyen­lősdiségnek, az úgynevezett szociális szempontoknak, mert a jutalmazások kér­déséhez való elvtelen hozzáállás elveszi a becsületesen dolgozók kedvét, megerősíti a rosszul vagy felületesen dolgozó egyén helytelen magatartását, nem segít pozití­van befolyásolni a dolgozók kezdeménye­zését. Az anyagi és kulturális igények kielégítésénei egyre jobban előtérbe lép­nek a minőségi mutatók, melyek nagy jelentőségűek és elősegítik a szocialista életforma és -stílus kialakítását. Az az ismert jelszó, hogy ahogy dolgozunk, úgy fogunk élni, nem vesztette el időszerűsé­gét, ellenkezőleg, ma is egyre aktuáli­sabb. Szükséges a tisztségviselők példa­mutatása, az arra való törekvés, hogy állandóan tökéletesítsék munkamódsze­reiket, és érvényesítsék a gazdasági irá­nyítás tökéletesített elveit. A szövetségi és nemzetiségi kormá­nyok programnyilatkozatai határozott, egyben igényes követelményeket állíta­nak egész társadalmunk elé. A követel­mények teljesítése tőlünk függ. Legyen mindenki számára e tekintetben iránya­dó, hogy a kormánynyilatkozatokat át­hatja az emberről való gondoskodás, hogy ezekben visszatükröződik az a poli­tikai koncepció, mely a széles tömegek érdekeinek megvalósítását tűzi ki célul, ellenkezőleg a kapitalista országok kor­mányainak politikájával, ahol a tömegek szociális helyzetének megoldása helyett a munkanélküliek állandó szaporodása az a tényező, mely meghatározza a mun­kásosztály és a dolgozó nép helyzetét. A szocialista társadalom fő célja a szociális biztonság megteremtése. E nemes célért érdemes az eddiginél is jobban dolgozni és áldozatokat is hozni.

Next

/
Thumbnails
Contents