A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

UJ BARAZDA A falu határát az esztergomi érsekség egykori birtokát ma a földművesszövetkezet tagsága műveli. Csaknem háromezer hektár szántóföldön gazdálkodnak. Ezidén 1090 ha aratnivalójuk van. Ebből 880 hektár búza, 190 hektár tavaszi, 20 hektár őszi árpa. Tizenkét kombájn dolgozik egyszerre, ebből öt a rakovníki járásból, az olesnai gép- és traktorállomásról való. A két üzem között több mint másfél évtizedes az együttműködés. Az öt kombájnból háromon a szövetkezet emberei dolgoznak, évek óta így csinálják, az olesnai kombájnosok munkájával is elégedettek. Az aratást természetesen csoportos gépbevetéssel végzik. A szalma zömét ömlesztve gyűjtik be, öt csoportban dolgoznak az emberek. A kalász levágása után folyamatosan szabadítják fel a tarlót az eke számára. Ilymódon naponta hatvan hektárral végeznek. Az aratás — beleértve a tarlószántást is — 19 nap alatt befejeződik. Az aratásban hozzászámítva a megtisztítást és szállítást is, körülbelül nyolcvan személy vesz részt. Meleg ételről, üdítő italról a Jednota fogyasztási szövetkezettel közösen, a termelőszövetkezet gondoskodik. A közelben dolgozók a korszerű üzemi étkezdében ebédelnek, a távolabb serénykedőknek helybe viszik a kosztot. Terveik szerint búzából 5,2 tonna, árpából 5 tonna átlagos termést várnak. Az őszi tervezéskor úgy állították össze a vetésforgót, a fajtaösszetételt, hogy ezt a tervet teljesíthessék. A helyi viszonyoknak megfelelő fajtákat vetettek. Az időjárás ebben az évben nem kedvezett a perbetei földek kalászosainak. Az elmúlt évi sok csapadék több termést eredményezett. Búzából például 6,3 tonnát takakét a Mihály vára nevü domb tartja fenn, mely az 1863. évi tagosításig a perbetei határhoz tartozott. Ősi temploma a török világban elpusztult. Az újat Esterházy Imre herceg az érsekújvári (Nővé Zámky) vár romjaiból építtette, de ezt 1763-ban földrengés rombolta le. Az egyházi okiratok szerint a 17. században a perbetei erdőben remeték tanyáztak, közülük az utolsó Sebők Pál 1762-ben halt meg. A község lakosai gazdakört, hitel-, fogyasztási és tejszövetkezetet tartottak fenn. A legna-A TÁVOLI MULT gyobb gyümölcstermelő községek egyike volt. Elismerést vívott ki magának lótenyésztésével, de ez legelőhiány miatt hanyatlásnak indult. Kitűnt viszont cukorrépatermesztésével. A 19. század közepe táján a legjobb búzatermő helynek tartották többek között Perbetét is. A hajdanta híres komáromi cipó tett tanúbizonyságot a búzák sikerességéről. Legjobban a magyar (bánáti) fajta volt elterjedve. Az átlagos termés holdanként 11,36 métermázsa volt. A század elején megjelent kiadványok szerint Perbete á régi hajcsárút mentén, Esztergom vármegye határához közel fekvő nagyközség, 708 házzal és 3534 lakossal. Van postája, távírója és vasúti állomása. Nevét először 1297-ben említik. A török világban elpusztult, 1552-ben csak 10 lakható házat találtak itt az összeírok. Később újra települt, hajdan vára is volt, a 16. századtól ezt már nem említik. Emié-A szalmabetakarító komplex gépesített szocialista brigád, vezetőjük Gábor Ernő. A szalmakazal a mészárosok útja (hajcsárút) mellett épül, erre hajtották régen a Balkánról az északi városok nagy piacaira a szarvasmarhát.