A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-25 / 30. szám

ríthattak be hektáronként. Az aratási munkák politikai, szervezési munka- és időtervét jó előre elkészítették, a párt helyi és a szövetkezet vezetősége megtárgyalta, kiegészítette a hasznos ötletekkel, javaslatokkal. Közvetlenül indulás előtt összehívták az érdekelt tagokat és megismertették őket a konkrét feladatokkal. Mindenki tudja, ki melyik gépen dolgozik, mi lesz az érdeme, jutalma. Előzőleg beszélnek a várható problémákról, amikor dolgozni kell, már nincs idő vitára. A TIZENHARMADIK — 1955-ben, mezőgazdasági szakérettségivel — Léván szereztem — az ógyallai (Hurbanovo) traktorállomáson kaptam munkát. Az ifjúsági kombájnos csoportot vezettem. A Dunától ASig arattunk. Bakulár László, Bakulár Lajos s a kor „slágere", Kajtárné, kombájnvezetőnő tartoztak a csoportomba. Pilzen, Zatec, Karlovy Vary volt az útvonal. Október végén jöttünk haza. 15 gép, harminc ember, S-4-es benzines és EMAG magyar gyártmányú kombájnjaink voltak. Három aratást éltem meg igy. Ötvennyolcban a traktorállomásról a gépek átkerültek a termelőszövetkezetek tulajdonába. Én pedig Gyulamajoron (Dulov Dvor) lettem gazdaságvezetö. Létrehoztam az első komplex gépesített csoportot, mi kaptuk meg az országban elsőként a XII. pártkongresszus szocialista brigád címet. Szép emlékeim vannak abból az időből. 22 métermázsás hozammal vettem át a gazdaságot, a Szlovák 200-as fajta volt az egyetlen vetőmag. Sem szovjet, sem jugoszláv búzáról akkor még nem beszéltek. Mégis 37 méiermázsás hozammal adtam át a helyemet. Itt, Perbetén (Pribeta) 1962 október elsejétől dolgozom. Akkor agronómus és elnökhelyettes voltam s a hektárhozam itt 16 métermázsa volt. 1965 januárjában választottak meg elnöknek, sorrendben, a szövetkezet életében, a tizenharmadiknak. Harmadszor kellett újrakezdenem. Azóta is itt vagyok, a negyedik választási időszakot töltöm a szövetkezet élén. Mindenkinek, aki új helyre kerül, támaszkodni kell valamely rétegére a falunak. Én a dolgozni akaró és tudó nincstelenekre, a traktorállomásról idejövő szakemberekre támaszkodtam. Ez egy 4000 lakosú község. Majd minden család valamilyen formában érdekelt a gazdálkodás eredményességében. Csakis személyes példával, eredményekkel lehetett s kellett bizonyítanom, elfogadtatnom magamat. Legnagyobb támaszom a főgépesítő, Jakab Lajos volt. Rendszerető, megbízható, alapos szaktudású ember. Utána Nagy László agronómus következik. Műhelyvezető volt, de közben szakérettségit szerzett, rá is lehetett támaszkodni. Különleges következetességgel dolgozik Varga Richárd, az üzemgazdász immár 16 éve. Ide sorolom még Magda Ottót, a főállattenyésztőt. Közben én is tanultam, családjogból doktoráltam. SKÓTFRÖCCS A fentieket Nagy Ferenc, a perbetei szövetkezet elnöke mondta el. Bár nem lakik a faluban, szívvel-lélekkel ott él. Elnöke a sportszervezetnek, csapatuk most került be a kerületi I. A osztályba. Örömre, büszkeségre ad ez okot a falu minden lakosának. A korszerű termelési módszerek, a vegyszerek használata ellensége a vadnak. A természettel törődő mezőgazdász megtalálja a módját, hogyan gyógyítsa a sebeket. A nehezen hasznosítható területre cirkot vet búvóhelyül, eleségül fácánnak, fogolynak, nyúlnak. így cselekedett Nagy Ferenc, aki nem csak a mezőgazdasági nagyüzem vezetője, hanem a vadászszervezet elnöke is. Kevés gyerek választ mezőgazdasági szakmát. Bár többen tanulnak s tanultak Udvardon (Dvory nad Zitavou) és Karván (Kravany nad Dunajom) a középfokú mezőgazdasági szaktanintézetben, hiányos a szakember-utánpótlás. Akikre, főleg a géppel dolgozók közül számítani lehet, azok a hajógyár tanonciskolájába jártak, felnőtt fejjel jöttek rá, hogy itthon jobb. Nem is lesz ez másképp addig, amíg a szülő azzal fogja ijeszteni a tanulni nem akaró gyereket, hogy: itthon maradsz a szövetkezetben! Mintha olyan rossz kenyeret keresnének ezek a szülők?! Műszaki fejlődés, gépesítés, okos — szakmáját értő — emberek nélkül nem lehet gazdaságos, nyereséges a termelés. Ennek a célnak megnyerni a falu lakosságát, a felnövekvő nemzedéket annyit tesz, nem csak a munka- hanem az életkörülményeket is meg kell változtatni, a lehető legkellemesebbé, legkorszerűbbé, legkényelmesebbé, kulturálttá, egészségessé tenni. A szövetkezeti dolgozók otthona — név alatt folyik a perbetei efsz-ben egy nagy beruházás. A szövetkezet alapítása után harminc évvel kezdtek hozzá az építkezésnek. Ök voltak az utolsók a járásban, akik régi, konfiskált, háromszobás lakásban szorongtak ott. Előbb a gazdaság felszereltségét, azután a telepek szociális berendezéseit tették rendbe. Most otthont teremtenek, a termelőszövetkezet, a falu minden emberének az otthonát. Az építkezést négy részre tagolták. Az elsőbe a konyha és az ebédlő tartozik. Mindössze tizenöt bátor ember akadt, aki itt ebédelt. Ma százötven ember ízleli naponta az üzemi konyha főztjét, amely nem lehet rossz, ha országos viszonylatban egy versenyen a második helyen végzett. Másodikként az irodaház építését fejezték be. Amikor ennek berendezését készítették nem ütközött a tagság ellenállásába. Ök is szeretik a szépet. Az ülésteremben télen tanfolyamot tartottak. Harminc traktoros végezte a mesteriskolát, nemrég vizsgáztak. Ök is érezték különb környezetben vannak, mint eddig valaha bárhol. A harmadik szakaszban egészségügyi és rehabilitációs központ készül. Bevallom őszintén nekem ez a terv tetszik a legjobban. Aki már volt fürdőben s kipróbálta a víz gyógyító erejét bizonyára egyetért velem. Nincs pompásabb dolog, mint beleülni a gyöngyözően buborékoló kádvízbe, vagy egy jót izzadni a szauna forró levegőjében — gondot, fáradtságot lemosva magunkról, hajlongásban, menésben, ülésben megfáradt tagjainkat szakemberrel, masszörrel masszíroztatni. S persze a skótfröccs. Jobb mint testvérei a hosszúlépés és a kisfröccs. Azok a nyomába sem léphetnek. A kemény vízsugár — váltakozva hideg és meleg — úgy felfrissíti az izmokat, megszabadítja a felesleges zsiradéktól, hogy az antik szobrászok sem faragtak különb alakokat. A nagy beruházás befejező szakaszában a kultúrházi rész készül majd el. Ez még elég távoli jövő, tán 1984-et mutat majd a naptár. Amikor mindezen tervek megvalósításához hozzáfogott a szövetkezet vezetősége, az az elképzelés vezette őket, hogy mindent egy tető alatt kapjon meg a dolgozó. FISTER MAGDA A szerző felvételei Emberi sorsok A MÁMOR RABSÁGÁBAN Lefelé a lejtőn Folytatás lapunk múlt heti számából.) N -ben tavasszal meghalt egy fiatal nö. Éppen harmincéves volt. Délután, munkahelyéről hazafelé jövet, a sarki élelmiszerboltban megvette vacsoráját, aztán találkozott néhány ismerőssel, akikkel beült egy kávéra a legközelebbi presszóba. Otthon kimosta és felteregette a fehérneműiét. aztán bekapcsolta a tévét. A műsor gyatra volt, úgyhogy inkább föltett egy lemezt és töltött magának egy pohárka italt. Könyvet vett elö és olvasott, közben újratöltötte poharát s rágyújtott egy cigarettára. Lefekvés előtt altatót vett be. Valószínűleg többet, mint amennyit az orvos előírt. Attól tarthatott, hogy mégsem fog elaludni, mert fölkelt, kivette a bárszékböl a konyakosüveget és két-három ujjnyit lehúzott az italból. Húsz-huszonöt perc múlva ugyanez megismétlődött, csakhogy ekkor további tablettákat is bevett. Amikor halála után az elvált fiatalasszony életvitele iránt érdeklődött, kiderült, hogy szűkebb környezete sem tudott arról, hogy rendszeresen ivott volna . . . .. . Sikeres, de kibontakozó karrierjének teljében megrokkant építészmérnök kórlapja fekszik előttem. A férfi orvosi rábeszélés ellenére sem hajlandó belátni, hogy alkoholista; ö csupán így fogalmaz: szeretem a sört. Orvosilag, lélektanilag azonban sokkal bonyolultabb eset az övé: szinte valamennyi kartonján, személyiséglapján, egészségügyi beutalóján ez áll: Suicidiumveszély! Halandók nyelvén ez azt jelenti: jó lesz figyelni rá. mert könnyen követ el öngyilkosságot. Vajon van-e összefüggés az öngyilkosság és az alkoholizmus között? Egyesek szerint nincs, ám a többség okozati összefüggést vél fölfedezni a rendszeres italozás és az önkézzel véget vetett életek sora között. Már csak az is elgondolkoztató, hogy mindkettőben — sajnos — nem éppen a világranglista végén kullogunk. § 5 § „Mindenki iszik" — legyint egyik barátom, meghallva, hogy az alkoholizmus tárgykörében forgolódom. A látszat valóban ez, mert az alkoholfogyasztás olyan ütemben nő, az alkohol olyan mértékben uralja (vagy pótolja) a társas életet. hogy az ivási szokások közti különbségek szinte elmosódnak. Különösképpen figyelmeztető jel viszont, hogy az ivásban a nők már nemcsak közvetve érdekeltek — az iszákos vagy alkoholista férfi családtagok révén —, hanem az utóbbi husz-huszonöt esztendőben önálló fogyasztókká léptek elő. § 5 § A járási ideggyógyászati klinika főorvosa öt-hat gyerekgondozási szabadságon levő fiatal mama kartonját veszi elö, és megpróbál magyarázatot találni az alkoholizmus lejtőjére csúszott fiatalasszonyok magatartására: „Azelőtt nem tartoztak ' a pácienseink közé, csak az utóbbi két-három évben jelentek meg az ilyen jellegű gondok. Nem tudok másra gondolni, minthogy az első gyerek születése olyan váratlan helyzetet teremt, amelyben nem ismerik ki magukat. Egyszerre nyakukba szakad egy csomó kötelesség, nem mozoghatnak szabadon, egész nap egyedül vannak. Úgy érzik, ki vannak rekesztve a világból. A férjek nem nagyon érzik az apaság súlyát, az asszonyokban viszont az a benyomás alakul ki, hogy egyedül hagyták őket. Söt, épp akkor hagyták őket egyedül, amikor a legnagyobb szükségük volna némi törődésre, gyöngédségre. Találkoztam már olyan kényszerkezelt betegemmel, aki a gyerekkocsit az eszpresszó teraszán hagyta, ő pedig bent poharazgatott. Hogy miért, azt nagyon nehéz megállapítani." § 5 § H. nyolc évvel ezelőtt még ötödéves jogászhallgató volt. Sőt, ami ezen a szakon nagyon ritkán fordul elő: egy nagyvállalat ösztöndíjasa. H. soha nem lesz már jogász. Kórlapjához csatolt környezettanulmányában ez áll: jól strukturált értelmiségi családból származik, de már egyetemi évei alatt rászokott az italozásra." Két ízben megjárta már a börtönt is. Ismeri az életet és a törvényeket is, úgyhogy számol a következményekkel. Könnyen és jól tanult, az ösztöndíj kiemelte diáktársai közül, egy ifjúsági zenekar pedig dobosának fogadta. Az ö esete is bizonyítja, hogy bővében pénznek és italnak, az ember könnyen válik alkoholistává ; esetleg csak idö kérdése, mikor kezd higanyként folyni a kezében tartott kanál, mikor vél fehér egereket látni... Egyetemi évei alatt a fellépése magabiztos, már-már vagánykodó volt. Egy évfolyamtársnöje volt a szerelme, akit végül feleségül is vett; akitől (tulajdonképpen ide kellett volna írnom, hogy végül!) elvált. Az asszony sikeresen vette az akadályokat és megpróbáltatásokat. Amíg H. hol börtönben, hol elvonóintézetben volt, szép ügyvédi karriert futott be, ismét férjhez ment, és úgy hírlik: most igazán boldog. § § § Az utóbbi esztendőkben egy szomorú jelentéstartalmú idegen kifejezés vált használatossá a mindennapi gyakorlatban is: a „frusztráció". Értelmét leegyszerűsítve azt a feszültséget jelenti, amely egy bizonyos lelki szükséglet kielégítésének akadályoztatásakor vagy megnehezítésekor támad. Mondhatnám igy is: gát, amely az egyén és a cél között áll. Ahhoz, hogy valaki elérje célját, vagy megkerüli ezt az akadályt, vagy leküzdi. . . Az alkohol az akadály megkerülésének vélt lehetőségét kínálja. A probléma megkerülésének szándéka lüktet az illető agyában, és először csak egy, de aztán egyre több pohárkát hörpint föl — bátorításképpen. Természetesen, a valóságban egyetlen akadályt sem lehet megkerülni! És mert az alkohol sem megoldás, elérkezik a pillanat, amikor összeomlik az illető csodálatosan megalkotott hadrendje. És ez újabb alkalom az ivásra ... 17