A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

gak partja a nedves talajt kedvelő növények birodalma. A mocsári és vízi növények közt megtalálhatjuk a sárga tavirózsát (Nuphar Luteum), a nyílfüvet (Sagittaria sagittifolia), az ágas békabuzogányt (Sparganium erectum), a sárga nőszirmot (Iris preudocorus), a kálmost (Acorus ealamus), a békaliliomot (Hottonia palustris) és más fajtákat. A nedves talajt kedvelő értékesebb növények közül megtalálható a korán nyíló és mivel már kevés van belőle, védett tavaszi tözike (Leucojum vernum), később nyílik rokona, a nyári tözike (Leucojum sestivalis), amely szórványosan a Latorca egész árterében megtalálható. Itt találkozhatunk az igen ritka, nálunk csak a Bodrogközben és az Ung vidékén előforduló négylevelü lóherére emlékeztető vízipáfránnyal — a mételyfűvel (Marsilea quadrifolia). Királyhelmec és Boly között található a Gyalmos néven ismert tőzegláp. A feltöltött mocsár talaját elpusztult és élö tőzegmoha alkotja 2—4 méter vastagságban. Ez a savanyú „szivacs" otthont ad olyan ritkaságoknak, mint a kereklevelű harmatfü (Drosera rotundifolia), a mocsári kocsord (Peucedanum palustre), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustria), tömegesen nő a kékperje it a magyar nőszirom (Iris aphylla ss. hungarica), vele virágzik egy apró orchideaféle, az agárkosbor (Orchis morio). Nyá ron találkozhatunk a nagyvirágú, ritka, csak az Alföld északkeleti részén előforduló dunai szegfű (Dianthus glabrisculus) egyik alfajával. Itt-ott még bókol az árvalányhaj (Stipa dasyphylla) és a selymes boglárka (Ranunculus illyricus). A Bodrogköz legértékesebb növényritkaságai a Helmeci-dombság kisgéresi részén, futóhomokon tenyésznek. Egy apró védett területen nő a magyar kökörcsin (Pulsatilla hungarica) és a Zimmermani kökörcsin (Pulsatilla zimmermanii). Hasonló a növényzete a Tarbucka csoportjának is, de itt érdekesebbek a futóhomokok, ahol előfordul a kései szegfű (Dianthus seriotinus) a seprence (Kochia sp.), az oroszi ballagófű (Salsola ruthenica) és a Margit tai-csenekesz (Festuca margittaiana). Nehéz egy rövid írásban teljes képet adni a Bodrogköz még ma is gazdag és változatos növényvilágáról. Szerény ez a táj, de lakosainak hegynek tűnnek dombjai, a végtelen síkságon, mert a szűkebb haza szeretete magasítja őket. A természet hívogat, de csak az olyan látogatót várja szívesen, aki tiszta szándékkal köze(Molinia coerulea), csaknem három méterre megnő a mocsári csorbóka (Sonchus paluster). Északnyugatra Véke (Vojka) mellett, homokdombok gyűrűjében terül el egy védett féltőzeges mocsár — a Zöld-tó. Előfordul itt a kolokán (Stratiotes aloides), a kálmos (Acorus calamus), a vidrafű (Menyanthes trifoliata). felszínre bocsátja virágait a két húsevő növény — a gyakoribb vízi rence (Utricularis vulgaris) és csak itt előforduló, ritka Aldrovanda vesiculosa. A Bodrogköz talán legismertebb védett területe a Talyba, Szerdahely mellett. Ez a terület inkább értékes állatvilágáról közismert, de érdekes a növényzete is. A már említett fajokon kívül megtalálható itt a csodaszép tavirózsa (Nymphea alba), a ritka tündérfátyol (Nymphoides peltata). A víz felületén úszkál a békatutaj fehér virágocskája, jól megférve a rucaüröm (Salvinia natans) vízipáfrány nyal. A szikesek maradványait leginkább a Keresztúron találjuk meg. Legérdekesebb növényük a Beckmania eruciformes nevű, ritka fűféle. Nagyon érdekes a Hel meci-dombság. Kiemelkedő pontja, a Nagyhegy (263 m). A koratavasz itt nyíló legcsodálatosabb virága a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). később bontja szirmalít szépségéhez. Az élő természet szeretete és tisztelete alapvető erkölcsi norma, csak így biztosítható az ember és a természet hasznos együttélése. Nem elég meg ismerkednünk hazánk természeti szépségeivel, hanem tevékenyen őrizni is kell őket. Ne csak a távoli szépségeket csodáljuk, hanem szűkebb hazánk értékeit és szépségeit is tanuljuk meg becsülni, hogy életünk tartalmasabb legyen. BOGOLY JÁNOS A szerző felvételei 13