A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

Természeti környezetünk látszólag életünknek csupán jelentéktelen háttere, egyre ritkábban kerülünk vele közvetlen kapcsolatba. Az iparosodásnak és a mezőgazdaság gépesítésének nem kívánatos mellékhatásai nemcsak az embert érintik közvetlenül, hanem a természet eredeti életterét is egyre szűkítik és szegényítik. Alapjában megváltozott az embernek a természettől való függősége, ezáltal csökkent a természet tisztelete és megbecsülése. Nem örököltük és nem ápoljuk elődeink szerény szeretetét minden fácskához, kis virághoz és a természet egészéhez. így kerülhet sor indokolatlan és nem átgondolt beavatkozásokra, mint amilyen a mocsarak tömeges lecsapolása, a futóhomok felszántása stb. Károsítunk „kicsiben" is — autót mosunk patakokban, mezei virágokból nagy csokrokat szedetünk gyermekeinkkel, és szedünk magunk is, s aztán nemsokára eldobjuk, vagy elhervadnak, még hazaérkezésünk előtt. így gyakran a legszebb és legféltettebb védett növények, mint a tőzike. kökörcsin, sáfrány, tárnyics stb. is károsodnak. Él még a köztudatban az a hamis nézet, hogy a természet kimeríthetetlen kincsesbánya, tehát egy-két csokor virágért nem el „túlfűtött lokálpatriotizmusomat", ha azt állítom, hogy a Bodrogközben. Néhány adat a Bodrogközről. A tájegység természetes határait a Latorca, a Bodrog és a Tisza alkotják, az államhatárok: keleten a Szovjetunióval, délen Magyarországgal határos, ahol a földrajzi Bodrogköznek folytatása van. A Bodrogköz tulajdonképpen a Nagy Magyar Alföld északkeleti pereme. Éghajlata kontinentális, tehát meglehetősen szélsőséges. Legmagasabb földrajzi pontja a Tarbucka (277 méter) Nagykövesd (Vel'ky Kamenec) határában, legalacsonyabb — 94 méter — a Bodrogköz szintje Bodrogszögnél. Alaktani szempontból nézve három kiemelkedőbb magaslat nyúlik ki a síkságból — a már említett Tarbucka, a Helmeci-dombság és a szerény Szomotori domb. A többi terület hivatalosan síkság, de nem sík, „mint az asztal lapja", mivel a szél több méter magas homokbuckákat alakított ki, változatosabbá téve a táj arculatát. A Bodrogköz növényvilága az ún. Pannon-flóra része. Ha időgépbe ülhetnénk és visszamennénk pár száz évet a múltba, akkor igen érdekes kép fogadna minket. A Bodrogköz területének javarészét mocsarak és lápok borították, amelyeket fűz-, R • * plQI k i j f ruH^I V F-t Am il f m ér ^^é^ím I ' ÁL A SIL .r. /Tv vöß / 1 \ M 1 1 iSgffljlB kell olyan hűhót csapni, marad még éppen elég. Ha viszont mérlegeljük azt a tényt, hogy állandóan növekszik a gépkocsiforgalom és bővül a turizmus, akkor megértjük, hogy ezen a szemléleten sürgősen változtatni kell. Ha hazánk természeti szépségeiről és értékeiről esik szó, legtöbbünknek a hegyvidék jut eszébe, főleg a Magas-Tátra és más forgalmas turistaközpontok. Hajlamosak vagyunk lebecsülni azokat az értékeket, amelyek számunkra mindennaposak, mivel közvetlen környezetünkben találhatók. Ha megkérdezzük a nem szakembert, hogy hol találhatók hazánkban a legértékesebb növényritkaságok, akkor legtöbben a Tátrai Nemzeti Parkra, esetleg a Szádelői-völgyre tippelnek, és magukban mosolyogva könyvelik nyír-, éger-, tölgy- stb. erdők öveztek. A homokbuckákon szerény növényzet, ittott bokrok és tölgyesek. A vulkáni dombságot javarészt tölgyesek foglalták el, csak a sziklák meredeztek ki a rengetegbői szárazságtűrő növényzetükkel. Nyoma sem volt még a most oly jellemző akácerdőnek, a folyók évente kétszer kiléptek a medrükből, elárasztva csaknem az egész tájat. Az emberi kéz századokon át, fokozatosan. de egyre rohamosabban alakította át a tájat saját szükségletére. Gátak közé szorította a szilaj folyókat, kiirtotta a tengernyi erdőt, termőföldet létesített, lecsapolta a mocsarakat és szikeseket, legelővé alakította az ártéri rétek és a sziklák fű-birodalmát. így alakult ki a Bodrogköz mai képe. Nagyon kevés már az |£> '"'í- ^íj^í v'-'í:--. :•> -i fe > •. ' \ t I: ' ' , mü : a-VJ ' i-Lf < ígf • / '€1 olyan hely, ahol még megtalálható az eredeti növényvilág. De ahol még megvan, ott szerencsére elég jó épségben és számban előfordulnak egyes értékes fajok és növénytársulások. A vízi- és mocsárvilág hazája leginkább a Latorca ártere és a Tisza holtágai. A víz állandó jelenléte meghatározza a növényzet összetételét, igy az ártéri részek és a nyílt vizek a mocsaras növényeknek adnak otthont, míg a töltéseken kívüli részek és a holtá-12