A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-19 / 51. szám

nek. Azt kérdezi az örömnagyapa: Titkár elvtárs, hol van a koperta? Stugel János nem értette, miről van szó, a fiókjába nyúlt és azt kérdezte: — Hányat akar? — s adott neki egy kopertát. A nagyapa megnézte és csóválgatta a fejét. — Hol van belőle a pénz? A titkár mondta, hogy plakett s virág, ennyi az ajándék. Minden tetszett, csak az ötezer korona hiánya nem. Leleményességet terem ez a föld. Az egyik cigányasszony húsvétkor fiúruhába öltöztette a lányunokáit, s ment maga is locsolkodni a gyerekekkel. Azt mondja a titkár az asszonynak: — Nem fiúk ezek! A nagymama felfortyant: — Nézze meg, tolja le a nadrágjukat! Aztán megijedt az asszony, és kérte a titkárt, ne szóljon, utoljára teszi, amit tett. A különféle kence-fice, hajfesték, haj- és arcápolószer divata is keltett már Garamkövesden derültséget. A nagyon rendes, becsületes Sárközi Miklós Ipolyságra ment volna nagybögözni, s fiatalítani akarta magát. Öszülö hajfürtjeit szerette volna eltüntetni fekete hajtestékkel. Az üzletben azonban csak mahagóni színű hajfestéket kapott. Azt mosatta be a hajába a lányunokáival. Szerencsétlenségére. Vörös lett a haja, nem fekete. Nem mert elmenni Ipolyságra, a házból sem mert kimozdulni. Feleségétől kérdezték ké* hét elmúltával, mi van az urával, s az asszony csak legyintett: — Hagyjátok, otthon van, nem mer kijönni a házból. Sapkában fekszik az ágyon. Stugel János nem fogy ki a történetekből. Egy egész könyvre valót jegyezhetnék le nála. Amikor építették a hatvan férőhelyes óvodát, kétmillió korona költséggel, fiatalok és nyugdíjasok társadalmi munkájával, megtörtént,' hogy egyesek vaskerekű talicskán tolták a szemetet a kijelölt helyre, s kicserélték a magukét a hnb új. gumikerekű talicskájával. Az óvodáról még annyit, hogy az öregemberek fenték a bajuszukat, ha csak ötvennégy gyerek lesz, hatan beülnek a padba. Csinosak az óvónénik ... Nagy az építő törekedés és a kísértés. A múlt választási időszakban ötmillió kororepül, hogy a nemzeti bizottság is lássa, és neki a villanyhuzalnak, kiverik a biztosítékot, egyszerre csend és sötétség borul a falura. Mintha ütött volna az utolsó óra. Stugel Jánoséknak persze az emberek is okoznak bosszúságot. Tavaly például új házasok benyújtották esküvői kérelmüket két hónappal az esküvő előtt. Megállapodtak a napban, órában, s mikor elkövetkezett az ideje, az elnök és az anyakönyvvezető kiöltözve várták az esküvői párt, de nem jöttek. Már két órát vártak, és még mindig nem jöttek. Mi történt? A fiatalok elmentek fáért az erdőbe. Esküvöt lakodalmat csak a kővetkező héten tartanak. Elfelejtették a halasztást bejelenteni. Bosszúság, furcsaság, vagy inkább derűre okot adó félreértés? A cigány származású polgárok elterjesztették egymás között, hogy ha névadó ünnepélyre viszik a gyermeküket, az aktus lefolyása után ötezer korona jutalomban részesülnát fordítottak utak portalanítására, járdák, parkok építésére, a villanyvezeték-hálózat javítására, a hangosanbeszélő felújítására, s nem utolsósorban az óvodára. A jelenlegi választási program nem pénzigényes. A társadalmi munkát helyezi előtérbe. Esővíz elvezetése, árkok karbantartása, dísznövények kiültetése, s a kultúrház átalakításával ifjúsági klub létrehozása. Van egy nagyobb szabású, a bős-nagymarosi vízlépcső-rendszerhez kapcsolódó tervük is. Ha a vízlépcső-rendszer elkészül, a garamkövesdiek húszmillió korona értékben tervezik a vízvezeték-hálózat megépítését. A falunak 1572 lakosa van, s évente két új csaladi ház készül el. Ennek ellenére sok fiatal költözik el a közeli Párkányba, egy olyan községből, ahol jól gazdálkodó, jó jövedelmet biztosító szövetkezet van, s ahol — talán éppen ezért — télen-nyáron virágzik a jókedv. mács józsef Hétvégi levél Az emberek életében a karácsonynak mindig megvan a különös varázsa. Ezen az ünnepen életünkben szinte kivétel nélkül hangsúlyt kap a kölcsönös megbecsülés, a szeretet, a családi béke. Olyan ünnep ez, amikor az eddig perpatvarkodó szomszédok, ismerősök, családtagok elássák a csatabárdot mindenki igyekszik a másikkal szemben figyelmesebbnek, talán előzékenyebbnek, tisztelettudóbbnak lenni. Ezért évtizedek óta bevált szokás, hogy ha máskor nem, de ezen a napon, legalább egyszer együtt van a család a terített asztalnál. A bőség jeleként talán túl bőségesen is megrakott asztalnál. Ellentétben a valamikori karácsonyokkal, amelyekre azonban már csak az idősebbek emlékeznek. Persze az ma már nem mérce, nem összehasonlítási alap. mert a mérce az életszínvonal világszintje, mely tekintetben hazánk előkelő helyet foglal el. A karácsony, a béke és a szeretet ünnepe azonban ma már nem korlátozható csak a családi béke szintjére, tudván azt hogy a családi békének s az egész társadalom békéjének alapját a világbéke s az országok és népek békés együttélése képezi. Tehát a világbéke volt és marad előfeltétele a társadalom, a család, az egyén békés életének és a békés karácsonynak is. A mai nemzetközi helyzetben mindezt fokozott mértékben tudatosítanunk kell. Hiszen olyan időket élünk, amikor a nemzetközi élet fő jellemzője a feszültség fokozódása, az Amerikai Egyesült Államoknak és a NATO szövetségeseinek, tehát azoknak az erőknek a mesterkedései, amelyek nyomán a fegyverkezési verseny újabb fordulóját akarják rákényszeríteni az emberiségre, vállalva ezzel a legnagyobb őrültséget, egy nukleáris háború kirobbantásának a veszélyét. Összefügg ez a kérdés a közepes hatósugarú rakéták telepítésével Nyugat-Európában és számtalan más jelenséggel, mint például Kuba és Nicaragua elleni fokozott provokációkkal, a saNadori vérfürdőkkel, az amerikai intervenciós hadtest provokatív hadgyakorlatával Egyiptomban, Szomáliában, Szudánban és Omanban nem utolsósorban a dél-afrikai fajüldöző rezsim agressziójával, a fiatal Angolai Népköztársaság ellen. Mindezt csak dióhéjban említem, mert hiszen igen széles a skálája azoknak a békeellenes megnyilvánulásoknak, amelyek az imperialista hatalmak számlájára Írandók. Mindezen mesterkedés ellen az utóbbi hetekben Nyugat-Európa országaiban, nagyobb városaiban száz- és százezrek tüntettek, tiltakozva az amerikai rakéták tervezett telepítése ellen, követelve, hogy országaik kormányai a háborús készülődések helyett támogassák a békés egymás mellett élés politikáját. Nem véletlen, hogy éppen Európa népei reagáltak ilyen ösztönösen az amerikai háborús készülődésekre. Mert Európa a világnak az a földrésze, amely már két világháború színtere volt, tehát van miből levonni a tanulságot. Nagy tanulság, hogy az első és a második világháború kirobbantása is Európában történt. Ami arra inti Európa népeit, hogy ezen a földrészen nem lehet szó „helyi" háborúk folytatásáról, met itt minden fegyveres konfliktus csakis újabb világégésbe csaphat át, mivel „helyi" háborút talán lehet folytatni Afrikában, a Közel- vagy a Távol-Keleten, de Európában nem, mert itt a különböző érdekek koncentrációja olyan magas fokú, mint sehol másutt, egyetlen más kontinensen sem. Ezért van különleges jelentősége az európai biztonság és együttműködés elveit rögzítő helsinki záróokmánynak, és ezért kell Európa békéje fölött különleges éberséggel ügyelni minden népnek és kormánynak. Innen és ebből ered az a tény is, hogy az európai tőkésállamok sokszor nem mindenben értenek egyet az Egyesült Államok kormányának kardcsörtető politikájával, mert ezek a kormányok is érzik azt a fokozott felelősséget, amely az európai országok politikusaira hárul. Különösen átéli ezt a felelősséget a Szovjetunió kormánya: egész sor javaslatot terjesztett elő az európai fegyveres erők és fegyverzetek, köztük a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták számának csökkentésére, a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására. A békéért folytatott harc útján jelentős állomás Leonyid Iljics Brezsnyev nyugat-németországi látogatása, mely módot adott arra, hogy a szovjet és nyugatnémet vezető politikusok áttekintsék a nemzetközi helyzetet, egyeztessék álláspontjukat illetve a kölcsönös megértést keresve közelebb hozzák egymáshoz nézeteiket és álláspontjukat. Határozottan jó a béke szempontjából, hogy a két európai ország vezető politikusai a különböző társadalmi berendezésekből fakadó ellentétek ellenére is tárgyalóasztalhoz ültek és a katonai konfrontáció helyett a párbeszédet, a problémák megtárgyalását, a nézetek kicserélődését és egyeztetését választották. Ma már az egész világ tudja, hogy Európa harminchat év óta tartó békéjét főleg a Szovjetunió megfontolt külpolitikája biztosította. Olyan békepolitika ez. amely a gyakorlatban igyekszik megvalósítani Leninnek a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről szóló tanítását a békét amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően olyan hangosan mondottak ki az orosz bolsevikok. Ezt a jelszót ma a szovjet külpolitika tölti meg konkrét tartalommal, átérezve a világ népei sorsáért való felelősséget amit ezekben a napokban nem lehet eléggé hangsúlyozni. Persze, a világ népei elvárják, hogy ugyanilyen felelősséggel viseltessenek a béke ügye iránt más kormányok is, mert csak egy ilyen tettekkel párosuló közös felelősség lehet a biztosítéka annak, hogy Európa népei az elkövetkező években is békés karácsonyokat és hétköznapokat éljenek meg. Csakis ilyen felelősség távolíthatja el az emberiség feje felöl a háborús felhőket. Csehszlovákia kormánya és népe ebben a harcban együtt halad a szovjet néppel, támogatva a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának minden arra irányuló igyekezetét hogy elhárítson egy újabb világégést amely az egész emberiség pusztulását jelentené. Nem kis feladat az, amelyet a szocialista közösség országai, a Szovjetunióval az élen, magukra vállaltak. Ám minden feltétele megvan annak, hogy a világ összes békeszerető népeivel együtt a bekért folytatott harc végül is sikerrel végződjék. Lehet-e ennél szebb karácsonyi kívánság mindnyájunk számára ? Hiszen a béke, a békés munka volt és marad az az éltető erő. amely lehetőséget ad a társadalom. a család és az egyén terveinek megvalósítására. fi**]*