A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

LEONYID BREZSNYEV BONNI LÁTOGATÁSA A nemzetközi közvélemény által nagy érdeklődéssel kísért szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozót, Leonyid Brezsnyev bonni látogatását Moszkvában az év egyik legfontosabb nemzetközi eseményeként értékelték. Valóban az volt. A csucsszintü megbeszélések nemcsak a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok szilárdulásához és a kölcsönös bizalom elmélyüléséhez járultak hozzá, de a szovjet—nyugatnémet párbeszéd, mint az európai helyzet alakulását is befolyásoló lényeges tényező, a nemzetközi biztonság erősödését is előmozdíthatja. A genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalások megkezdése előtt néhány nappal létrejött látogatástól a világ közvéleménye azt várta, hogy a szovjet fél felvázolja az eurorakéták kérdésében elfoglalt álláspontját, különösen az után, hogy Reagan elnök megszellőztette a világ előtt az ún. „nullamegoldásra" vonatkozó amerikai — igaz, jócskán propagandisztikus — elképzeléseket. A várt válasz nem késett. — A Szovjetunió hajlandó leállítani az SS—20-as rakéták telepítését, amennyiben a másik fél is egyetért a moratóriummal, és több százzal is csökkenteni közép-hatótávolságú hordozó eszközeit a genfi tárgyalások eredményeként — mondotta Leonyid Brezsnyev Bonnban, a tiszteletére adott díszvacsorán. Kijelentette: A Szovjetunió jóindulata jeleként A tárgyalások előtt készült felvételen: Leonyid Brezsnyev, Helmut Schmidt Andrej Gromiko, Ivan Artiipov (balról) és Hans-Dietrich Genscher Leonyid Brezsnyev Bonnban találkozott a nyugatnémet parlamentben, a Bundestagban képviselt politikai pártok vezetőivel, köztük Willy Brandttal, az SPD elnökével (ÓSTK külföldi képszolgálata) egyoldalúan csökkentheti az ország európai területén levő közepés hatótávolságú nukleáris fegyvereinek egy részét. Ez új, lényeges elem álláspontunkban — mondotta a szovjet államfő. — Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásainkon arra fogunk törekedni, hogy mindkét fél radikálisan csökkentse Európában levő közepes hatótávolságú fegyvereinek számát. Magától értetődő, hogy a konkrét számokban a tárgyalások során kell megállapodásra jutni. Ami bennünket illet, készen állunk arra, hogy az ilyen tipusú fegyverek számát necsak néhány tucattal, hanem akár több száz egységgel csökkentsük. Megismétlem: akár több száz egységgel — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. — Emellett vagyunk, hogy Európa végre szabaduljon meg mind a közepes 1 hatótávolságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyverektől. Ez lenne az igazi, mindkét fél számára igazságos „nullamegoldás" — hangoztatta a szovjet államfő. Leonyid Brezsnyev ajánlata, amelyet a látogatás befejeztével megtartott sajtóértekezleten is megismételt, igen nagy visszhangot váltott ki világszerte, s azt amerikai lapok jelentései szerint Washingtonban „óvatos derűlátással" fogadták. November 23-án, Klement Gottwald születésének 85. évfordulóján Bratislavában a párt és az állami élet képviselői Ifelvételünkön) megkoszorúzták Klement Gottwald emlékművét A gottwaldi tanítás élő, időszerű Nyolcvanöt éve született Klement Gottwald, a csehszlovák és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. Az asztalossegédből lett pártvezér és államférfi pályája igen mélyről indult, de a legmagasabb csúcsig ívelt. Az eseményekben rendkívül gazdag és nagyon tanulságos életet bármelyik oldaláról vizsgáljuk, arra a következtetésre jutunk, hogy Klement Gottwald a tapasztalatok és a példamutatás gazdag forrását jelenti ma is. Életének legnagyobb tanulsága az, amit a kommunista pártért tett. A Bolsevizáljuk a kommunista mozgalmat című, egyik 1925-ben mondott beszédében azt elemezte, hogy a pártnak taktikája meghatározásakor mindig a konkrét helyzetből kell kiindulnia, és olyan harci jelszavakat kell kiadnia, amelyeket a lehető legszélesebb tömegek is megértenek. Forradalmat szervezni annyit jelent, mint átépíteni a pártot, szétzúzni a régi, békés időkhöz szabott szervezeti formákat, s a gyárakban, földeken megszervezni a proletariátust a felszabadító harcra. Az igazi proletárpolitika csak akkor kezdődik és csakis ott juthat kifejezésre, ahol nem ezrek, hanem milliók menetelnek egy vonalban. Csehszlovákia Kommunista Pártjában az 1920-as évek derekán elhatalmasodott a bürokrácia, az önteltség, a széthúzás, a klikkharc, a tömegek igényeinek figyelmen kívül hagyása. A pártban egyre nagyobb méreteket öltött a kispolgári szemlélet, a jobboldali opportunizmus. Klement Gottwald ekkor az Opportunista passzivitásból — bolsevik aktivitásba címmel megjelent írásában arra hívta fel a baloldali erők figyelmét, hogy a pártban kialakult válság csak úgy oldható meg, a párt hibájából eredő még nagyobb veszély csak úgy kerülhető el, ha az egész párt fejlődésében teljes fordulat áll be, ha a párt minden része és munkájának minden ága gyökeresen megváltozik. A reformisták nyílt burzsoá politikája feltétlenül megkívánja a reformista vezérek elleni harc fokozását, ezzel párhuzamosan az egységfront taktikájának erőteljes alkalmazását, azaz a dolgozók egységes harci szerveinek a megalakítását. E szavak a CSKP 1929-ben tartott történelmi jelentőségű V. konresszusát megelőzően hangzottak el. Az V. kongresszus, amelyen Klement Gottwald tartotta a beszámolót, forradalmi programjának tekintette, hogy — Gottwald szavaival: „képessé tegye a pártot a burzsoázia leverésére és előkészítse a proletariátust az uralkodó politikai osztály szerepére." Az V. kongresszus a párt figyelmét a kapitalista rendszer válságára és az osztályharc éleződésére fordította. Egyben előkészítette az élcsapatot a későbbi évek nagy gazdasági és politikai harcaira, valamint a szocialista forradalomért vívott szerepre. Klement Gottwald érdemének és politikai éleslátásának tulajdoníthatóan a CSKP V. kongresszusa iskolapéldáját nyújtotta annak, hogy a kommunista pártnak hogyan kell lenini értelemben a tömegekhez viszonyulnia, hogyan kell a dolgozók gazdasági és politikai érdekeiért folyó küzdelem élére állnia. Klement Gottwald példáját és tanítását jól alkalmazta a CSKP 1969 áprilisában megválasztott vezetősége. Az 1968 —1969-es ellenforradalmi kísérlet okozta nehézségeket a gottwaldi utat követve sikerült viszonylag gyorsan leküzdeni és a pártot ismét forradalmi élcsapattá szervezni. Klement Gottwald világosan látott és egyértelműen beszélt az 1930-as évek derekán, a második világháború érlelődésének idején is. Gyakran hangsúlyozta, hogy a fasiszta Németország agresszív háborús politikája milyen nagy veszélyt jelent a népek számára. A Slovenské zvesti 1938. augusztus 2-i számában például így írt: „Most mindenkit veszély fenyeget. Ezt minden nemzetnek meg kell értenie. Ki kell küszöbölni azt, ami elválaszt bennünket, és szövetkeznünk kell a közös ellenség ellen, aki mindannyiunk életét pokollá akarja tenni ... Egyesek el akarják hitetni a szlovákiai magyarokkal, hogy ha Csehszlovákiát a horogkereszt fenyegeti, ebből a magyaroknak hasznuk lehet. Az igazság ellenben az. hogy ha a csehek és az antifasiszta németek védekeznek a horogkereszt ellen, azzal a magyarok nemzeti függetlenségét is védelmezik, mert Hitler számára Pest sincs messzebb, mint Prága ... Ha elesik Prága, Brno, Bratislava, vele együtt elesik Pest, Debrecen és Szeged is." A felszabadulás után, 1945 júliusában a CSKP tisztségviselőivel tartott összejövetelen joggal és büszkén mondhatta: pártunk óva intett és riasztott már azokban az esztendőkben, amikor Hitler teljes gőzzel készítette elö a háborút... Azt mondtuk, hogy Madrid alatt Prágáért is küzdünk ... Helyesen láttunk azt a szerepet is, amelyet az irredenta magyar burzsoázia és képviselői, Jaross, Eszterházy és mások játszottak . . . Már akkor előre láttuk, hogy a hlinkások politikája és mindazoké, akik e politikát támogatják, hazaáruló politika... A nemzet nagy része ma világosan látja, hogy kommunisták hosszú esztendőkön át helyesen ismerték fel a helyzetet, helyesen előre látták az eseményeket, helyes eszközöket és utakat javasoltak a veszély elhárítására. Igazolódott szavuk, az történt, amit előre láttak, megjósoltak. Klement Gottwald 1912-ben (alig 16 évesen) kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után aktívan részt vett a szociáldemokrata párt baiszárnyának a munkájában, majd 1921-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításában és harcaiban. 1928-tól a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának tagja, 1935-től pedig hosszú évekig annak titkára. Közben — 1929-ben — a CSKP főtitkárává választották. A háború alatt Moszkvában élt, 1935 és 1945 között a csehszlovák nép fasisztaellenes harcát irányította. A felszabadulás után, 1948-ban a februári győzelem szervezője. Ettől az évtől kezdve — az 1953. március 14-én bekövetkezett haláláig — a köztársaság elnöke. Klement Gottwaldnak, a nagyműveltségű marxistának és leninistának, a kimagasló pártvezérnek és államfőnek a tanítása ma — a neutronfegyverekkel fenyegető imperialista kardcsörtetők hangoskodása idején — különösen élő és időszerű. Ma is „ki kell küszöbölni azt, ami elválaszt bennünket, és szövetkeznünk kell a közös ellenség ellen". BALÁZS BÉLA 5