A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

hatna! Vérében van a gyerekekkel, a falusi néppel való munka. ' Varsányi László egyike volt azoknak a pedagógusoknak, akik 1 950-ben a magyar oktatási nyelvű iskolák megnyitásakor rögtön tanítani kezdtek. Nem volt tankönyv? Hát szerkesztett! Egy héten át minden éjszaka dolgozott, mert, ugye, nappal az iskolában volt, írta és rajzolta, majd sokszorosíttatta s a következő hét elején minden gyerek kezébe odaadta az ábécés könyvet. így került kapcsolatba a tankönyvirással. Ezután még több ábécéskönyvet és zenei nevelés tankönyvet szerkesztett pedagógus barátaival. Eddig már három nemzedék járt a keze alá. Nagymamák, nagypapák lettek az egykori elsősökből. Régi tanítójukról, annak hatvanadik születésnapján, a polgári ügyeket intéző testület és a volt diákok kedves, bensőséges köszöntövei emlékeztek meg. Egy munkásélet fordulópontján az egész falu tisztelete, megbecsülése sűrűsödött abba a délutánba. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei Akéső öszi napfény melege felhevíti az osztály levegőjét. A gyermekek egymás után állnak fel. Levetik szvetterüket, pulóverjukat. Mindezt óra közben, kérdezés nélkül. Majd szótlanul helyükre ülnek, s figyelnek tovább. Mintha még az óvoda kötetlen délelőtti foglalkozásán ülnének. Az idén szeptemberben iskolába került kis nebulók figyelme el-elkalandoz, miközben a szóképeket egymás mellé rakják. A tanitó bácsi egyetlen pillantása képes megállítani a szüntelenül kalimpáló lábacskákat, izgö-mozgó törzseket. Máig nem értem, hogyan képes egyetlen szempár tizenhat gyermek tekintetét egyszerre befogni; mind azt hiszi, csak őrá figyel, csak ő a fontos! A kivételes tehetséggel megáldott pedagógusok kiváltsága ez a képesség. Varsányi László pedig — negyvenéves tapasztalatokkal a háta mögött — ilyen. a pedagógusé. Nélküle fabatkát sem érne a tollam ... — Ez a gép helyesen magyarul motorkerékpár — korrigálja a jó pedagógus a könyv gyengéjét —, de itt röviden motor, ezt a szót keressétek, és húzzátok alá. Na, mutasd pajtikám, hogy sikerült? Hát, ezt bizony még gyakorolnod kell... — s egy simogatás a kócos üstökön biztatásnak jót tesz. Csöngetnek, vége az utolsó tanítási órának. Varsányi László rágyújt a ki tudja hányadik BT-re, nagyot pöfékel, s a délutáni munkáról kezdünk beszélgetni. Sok elfoglaltsága lenne ma is. Hiszen este a kultúrházban lesz a Melódia'81 táncdalverseny elődöntője; ő maga a CSEMADOK helyi szervezetének kultúrfelelőse, felesége pedig az elnöke, az előkészületi munkák irányításában szükség volna a tanácsaikra. Szerencsére olyan kitűnő, segítőkész, tenniakaró emberek veszik körül a helyi közbe Varsányiné. — Hiszen olyan dolgokat vittél színpadra, mint a János Vitéz. Ennek máig élő legendája van a faluban! Az unokák is számon tartják, kinek a nagymamája játszotta a Királylányt, kinek a nagyapja a Bagót. A férjem nagyon precíz és igényes ember. Semmit sem ad ki a kezéből, amin javítani való lenne. Ez a darab is ennek köszönheti a sikerét. Hívták már a férjemet országos tanfelügyelőnek, a Pedagógiai Kutatóintézet főmunkatársának, mégsem ment. Mert akkor nem tanít— Lapozzunk egyet, megyünk tovább gyerekecskéim — mondja — mire Szilviácska, Robika, Gáborka, Katika, Béluska, Ildikó, Pistuka, Norbi, Andreácska, Lajoska, Erzsike, Román, Zolika, Ria, mind egyszerre fordít a lapon. — Mit látunk? — Béka — hangzik a válasz. — Hány szótagú ez a szó? — Kettő — zengi kórusban az osztály. — Hová bújt el az e-betü? — Az első szótag végére — találja ki a legszemfülesebb, s kérdezés nélkül közli is felfedezését. — Most már ezt is tudják, az elején, nem ment ilyen jól — mondja Varsányi László az újságírónak, nehogy azt gondoljam, ide csupa kivételes tehetségű gyerek jár. — Kié ez a toll? — az újabb olvasókönyvi mondat. Míg a gyerekek válaszolnak, elgondolkodom. A toll az enyém, azzal jegyzetelek, de a tudás, amellyel a szavak titkába bevezeti a féli (Tomasov) elsősöket Varsányi László, az szervezetben, hogy elboldogulnak egy délután a házaspár nélkül is. így erdélyi szőttes textíliával s korondi kerámiával otthonossá varázsolt lakásukban folytathatjuk a beszélgetést, most már arról, hogyan lehet a néptanító a falt „lámpása" .... — Elöször a fiatalokkal foglalkoztam, a tanítványaimmal. Majd, amikor ók kinőttek az iskolapadból és az ifjúsági szervezetből, a CSEMADOK helyi szervezetében folytattuk a kulturális, népnevelő munkát. Ne szerénykedj, Lacikám, — szól