A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-12 / 50. szám

elegendő a hentesüzletekben, míg a disznófejekböl vagy a csülkökből néhány ezer tonna van raktáron. Baromfiból is kevesebbet eszünk a tervezettnél, hiszen január óta több mint 2400 tonna csibehúst nem tudtunk eladni a hazai piacon. Merőben más a helyzet a fokhagyma- és zöldségellátás tekintetében. Sajnos, évről évre csökken a hazai gyümölcs- és zöldségtermelés. Említettem már, hogy ennek a kiesésnek csak egy bizonyos hányada pótolható behozatallal, ezért sok esetben tényleg nem tudjuk kielégíteni a vásárlók igényeit. Mentségünkre szolgáljon viszont, hogy a termelőktől mi sem kapjuk meg a szerződésileg lekötött árut. Hogy konkrétabb legyek, hadd mondjam el például, hogy a gútai, tardoskeddi és a szimöi szövetkezetek összesen 270 tonna fokhagymával maradtak adósaink; hogy a Záhorská Niva-i efsz 559 tonna, a gajaryi 504, a farkasdi 253, a mojmírovcei 150, a sokolovcei 180, a cíferi efsz pedig 100 tonna sárgarépát „felejtett el" leszállítani a kiskereskedelmi hálózat részére; de hasonló a helyzet a közép- és keletszlovákiai kerületben is. Ezeknek és a hasonló problémáknak tudatában aligha véletlen, hogy a CSKP októberben tartott negyedik plenáris ülése fokozottan kiemelte a gazdaságos mezőgazdasági termelés és az egyéni felelősség kérdésének fontosságát. — A cukor, a rizs, az étolaj, a liszt hiánya is az élelmiszeripari üzemek hanyagságában keresendő? — Nem! Ezeket az élelmiszeripari cikkeket az október végén fellépett vásárlási hullám a szó legnemesebb értelmében egyszerűen kisöpörte az üzletekből. Az emberek, úgymond, száz százalékos forrásokra hivatkozva azt híresztelték, hogy november elsejétől valamennyi élelmiszeripari cikk ára fölmegy. Sokan ezért az alaptalan készlethalmozás módszeréhez folyamodtak. Kérem, senki se vegye sértésnek, de a vásárlók sokhelyütt a mezei hörcsögök kapzsi módszerével, húsz-huszonöt kilónként hordták haza a lisztet, a cukrot, a sót! Az államnak azonban okos gazdának kell lennie, nem dobhatja valamennyi árukészletét a piacra, ezért a vásárlási hullám tetőpontján is csak az előzetesen tervezett árumennyiséget szállítottunk az üzletekbe, hogy jelenleg is és a jövő esztendő első felében is megfelelő készleteink legyenek. — De nemcsak a cukor meg a só, de a mosópor is hiánycikk lett. — Kétségtelen, hogy az utóbbi években egyre több mosópor fogy a piacon, ami főképperf az automata mosógépek népszerüsödésének következménye. Felelősségteljesen kijelenthetem, hogy október derekán, az évi fejlődési rátát is beleszámítva, elegendő mosópor volt a drogériákban és illatszerboltokban. Október tizenötödikén azonban drágább lett a benzin, és ezzel együtt kapott lábra a „holtbiztos" hír, hogy még ugyanebben a hónapban valamennyi mosószer ára is fölmegy. Az emberek szinte két-három nap alatt fölvásárolták az üzletek raktárkészleteit; a nagykereskedelmi raktárakból viszont csak a mindennapi fogyasztáshoz elegendő mennyiségben, a tervezett ütemben szállítjuk az árut. Elsősorban a fogyasztókon múlik, hogy beosztással és főképpen ésszerűen vásároljanak. — Hadd kérdezzem meg, hogy a váratlanul föllépő, hirtelen vásárlási lázak milyen mértékben befolyásolják a hazai kereskedelem egyensúlyának helyzetét? — Őszintén szólva, egy-egy ilyen hullám bizony rengeteg gondot okoz, mert szinte teljes mértékben fölborítja a rugalmas és folyamatos áruellátást. Nyugodt szívvel elmondhatom, hogy mindazokból az árucikkekből, amelyek iránt az utóbbi hetekben sorakozik és tolong a lakosság, abból a természetes fogyasztás szintjén elegendő raktárkészletünk van. Ezt, érthetően, csak a vásárlási kedv tervezett szintjén bocsátjuk a kiskereskedelmi hálózatba. Hogy csupán egy példát említsek: rizsből már novemberben raktáron volt a 1982 júliusáig szükséges teljes készlet! — Értsem úgy, hogy a hiánycikk talán ismeretlen fogalom üzleteinkben? — Ezt egy szóval sem mondtam, de az az igazság, hogy a tartósan bosszantó hiánycikkeknek minősíthető árufélék egészen más jellegűek, mint amit a jelenlegi vásárlási hullám „tüntetett el" az üzletekből. — A Szlovák Nemzeti Tanács őszi ülésszakának egyik pontja az új kereskedelmi törvény megtárgyalása. Mit tartalmaz ez az új törvényjavaslat ? — A szóban forgó törvény szinte teljesen újraforgalmazta a kereskedelem helyét és küldetését társadalmunkban. A régi törvény már elavult, hiszen még a háborút követő időszakban lépett hatályba, és azóta a kereskedelem is óriási fejlődésen ment át. Az új törvénynek 58 paragrafusa van, amelyek pontosan megszabják a kereskedelem jogait, lehetőségeit, kötelességeit, az áruelosztás folyamatosságának felelősségét, de külön foglalkozik a vásárlók védelmével és a reklamációs ügyvitel feltételeivel. Más szavakkal: pontosan körülhatárolja a vásárlók és a kereskedők jogait, s így tulajdonképpen nagyobb fegyelmet teremt a pult mindkét oldalán. — Tényleg, mikor reklamálhat a vásárló? — Minden esetben, ha úgy érzi, hogy becsapták vagy méltánytalanul jártak el vele szemben. Észrevételeit elsősorban a panaszkönyvben kell rögzítenie, jelentéktelenebb ügyekben az üzletvezetőnél is elég panaszt tenni. Az ellenőrző szervek feladata rugalmasan és az igazságnak megfelelően kivizsgálni, vajon a reklamáció, a panasz jogos volt-e? Ha igen, a vásárló megfelelő elégtételben vagy kárpótlásban részesül. — Miniszterhelyettes elvtárs, befejezésül, hivatalából eredően, engedjen meg egy személyes kérdést: Ön vajon mivel lepi meg családját a karácsonyfa alatt? — Hivatalból valóban illene megválaszolnom a dolgot, mivel azonban jópár nap van még az ünnepekig, kérem, maradjon ez egyelőre az én titkom .. .Hadd kívánjak inkább nyugodt, jó bevásárlást és kellemes ünnepeket minden vásárlónak. MIKLÓSI F>ÉTER Hétvégi levél A lakásépítés olyan tevékenység, amely többé-kevésbé mindenkit érdekel és érint, hiszen laknia mindenkinek kell valahol, de az sem mindegy, hogy hol, milyen körülmények között lakik; ma még alig akad olyan család, amelynek minden tagja számára megoldott lenne a lakáskérdés. Ez is olyan probléma, amely az idő múlásával „újratermelődik." Közismert, hogy minden évben családok ezrei költöznek új lakásokba, elkopott újságírói frázis: országszerte gombamódra szaporodnak az új lakások, csak körül kell nézni. Kevésbé közismert tény, hogy bizonyos intézkedések — szükséges nyersanyag- és energiakorlátozások — következtében az építkezés lelassult. Már maguk a tervek is kevesebb lakással számolnak, s ezt tetézi még, hogy az építők sokszor nem tudják, mit kezdjenek magukkal az új helyzetben — se csökkentett tervfeladatokat sem teljesítik rendszeresen. Soha ilyen lemaradás nem volt az építkezésben, mint az idén: úgy látszik építőinknek nem kenyerük az anyaggal, energiával való ésszerű gazdálkodás, a jó munkaszervezés, a gépek gazdaságos kihasználása. Évek hosszú során át megszokták az extenzív nagyvonalúságot, magyarul a pazarlást, a hirtelen váltáshoz nem fűlik a foguk, holott az építkezésben sincs más járható út, csak az, ami a gazdaság egyéb területein-: az intenzív, racionális, ésszerű munka. Egyelőre építőipari-vállalataink többségénél nagy a tájékozatlanság és tétovaság. Az idei rossz tervteljesités legalább is ezt bizonyítja. Például a galántai járásban október elsejéig a Trnavai Magasépítő Vállalat 144 lakással adott át kevesebbet rendeltetésének a tervezettnél. Ez a vállalat egyébként tervét a járulékos és a célberuházások is mindössze 26,8 százalékra teljesítette október elsejéig. És még csak jó minőségű munkát sem végeztek, mondhatnám tréfásan, ha kedvem lenne tréfálkozni. De az igazsághoz tartozik még az is, hogy a járási szervek elhatározták: ebben az évben csak olyan lakásokat vesznek át a kivitelezőktől, amelyekbe legkésőbb két hét múlva beköltözhetnek a lakók. Erre a múlt év tapasztalatai kényszerítették őket. Tavaly ugyanis megtörtént, hogy a jegyzőkönyv szerint átvett lakásokba csak fél év múlva lehetett beköltözni. Az építők azzal ijesztgették a járási szerveket, hogy ha ennyire „megszorítják" a műszaki átadást-átvételt, akkor ebben az évben nem teljesítik a lakásépítési tervet. Félő, hogy fenyegetésüket be is tartják. Mint ahogy nem készítették el időre a 175 férőhelyes gyermekintézményt a vágsellyei-vecsei lakótelepen, sem a Duslóban és a galántai középső lakótelepen. A galántaiak, nagyon helyesen, továbbra is ragaszkodnak szigorú elveikhez. A gazdasági vezetők — és nemcsak a trnavaiak — azonban túlontúl hozzászoktak a régi extenzív munkastílushoz. Ám helyesen tennék, ha összedugnák a fejüket, s azon tűnődnének, vajon eddigi tevékenységük igazán hatékony volt-e, nem voltak-e elkerülhetők a veszteségek? Az új gazdasági feltételek kemény próba elé állítják a vezetőket, álláspontjuk, gondolkodásmódjuk, döntéseik felülvizsgálatára kényszerítik őket, s csak azok a gazdasági vezetők állják meg a helyüket, akit a megváltozott, szigorúbb feltételek között hajlandók és képesek felelősséget vállalni a rájuk bízott feladatok teljesítéséért. Karácsony küszöbén, az ó év végén is sok a teendő. Az új esztendőt, a hetedik ötéves terv második évét jó lenne minden vonalon adósság nélkül kezdeni. ZS. NAGY LAJOS 3