A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-18 / 29. szám

Mindent a kedves vendégért! — telje­sen mindegy, hogy hány iába van ... Egy civilizált panda — és az étvágya se kutya. Felújított kastély. A grúz építészek nemrégiben fejezték be Daredzsan hercegnő kastélyának renoválását. A rendkívül értékes műemlék a 8. szá­zadból származik. PAPADIMITRIU ATHINA 'iff/t/ejtn/wjt KANYA KATA képzelni, hogy mosoly bujkál a szája sarkában, de valóban igy van. Viszont a Milánói Vé­nusz csalódást okozott. Más­nak hittem. — Tudom, amit megkere­sek az utazásra, elmenne másra is. Ennél jobb befekte­tést nem ismerek. Papadimitriu Athina. aki Namirt játszotta a Sándor Má­tyásban az Égei-tenger partjá­ra készül. — Budapesten születtem, itt végeztem el a színművé­szeti főiskolát, s most a Vár- KOVÁCS NORA Megállapodtunk, hogy szín­házról és filmről egy szót sem váltunk, ezúttal csak a nyár lesz a téma. s amint a szabad­ságról kezdtünk beszélni, újra a színháznál és a filmnél kö­töttünk ki. És később kiderült, bármilyen terveket is sző a színész a legforróbb nyári he­tekre, két hónap szerep nélkül mindegyikünknek hosszú len­ne. Kánya Kata júliusban a Kör­színházban Lope de Vega da­rabjában játszik, az augusz­tust már Kanadában és az Egyesült Államokban tölti. — Nincs az a szerep, ame­lyért le tudnék mondani az útról — mondja —, hat éve sehol sem voltam; minden nyarat végigdolgoztam, most már meg se lehetne kötni, olyan mehetnékem van. — Ha megtehetném, ván­dorcirkuszosként járnám a vi­lágot. hogy itt is, ott is élhes­sek egy-két hónapot, mert igazán megismerni csak igy lehet egy országot. És szere­tem a nevezetességeket is. Párizsról például a Mona Lisa jut eszembe; sose tudtam el-A múlt hónapban (június 7—14-ig) rendezték meg Bra­tislavában a szocialista orszá­gok bélyeggyűjtőinek nemzet­közi kiállítását, a Socfilexet. A nagy sikerű kiállítás megren­dezésének joga nem véletle­nül került éppen most hazánk­ba, hiszen két jelentős ese­ményhez is kapcsolódott: a CSKP XVI. kongresszusát és a kommunista párt meg­alakulásának 60. évfordulóját köszöntötték, tisztelték meg ezzel a bélyeggyűjtők. A 11 szocialista országból 166 bélyeggyűjtő mutatta be gyűjteményét. A gyűjtők több kategóriában versenyeztek. A versenyosztályok egyik ki­emelkedő részét képezte a Socfilex-osztály, mely a „Leni­ni úton a tartós békében élö emberiség boldog életéért" jelszó jegyében egyes szoci­alista országok sokrétű tevé­kenységét mutatta be a tartós béke megőrzése érdekében. A kiállítás zöme a felszaba­dulás utáni eseményeket áb­rázolta, de többen a kiállítók közül a forradalmi hagyomá­nyokat is felelevenítették, például Surányi László (Ma-SOCFILEX '81 gyarország): a Magyar Ta­nácsköztársaság 133 napja című érdekes bélyegzésgyűj­teménye, mely néhány naptól eltekintve szinte teljes képet nyújt a Tanácsköztársaság bé­lyegzéseiről, vagy Miroslav Kucera: A nemzet védte ma­gát című antifasiszta gyűjte­ménye, amely a cseh nép ellenállásáról nyújt drámai ké­pet, de megemlíthetnénk má­sokat is, nagyon sokan főként a fiatalok, Lenin életét és munkásságát mutatták be a bélyegeken és levelezőlapo­kon. Érdekes bepillantást nyúj­tott a bélyegkészítés kulissza­titkaiba a postaigazgatóságok tárlata, ahol kinagyítva láthat­tuk a készülő bélyeg tervét, vázlatát, a grafikai és a nyom­dai munka egyes fázisait, va­színház tagja vagyok. Apám is, anyám is görögök, otthon is ezt a nyelvet beszéljük és nem múlik el nyár, hogy ki ne utaz­nék Görögországba. Úgy néz ki, idén kétszer is megteszem az utat Athén és Budapest között. Először a Győri Balett társulatával, mert az együttes vendégszereplésre indül, s én prózai szerepet kaptam Az igazság pillanatában. Aztán néhány napra hazaugrok, mert a Liszt Ferenc életéről készülő magyar—nyugatnémet kop­rodukciós alkotásban játszok, s amint véget ér a forgatás, már repülök is vissza Athén­ba. Petőfi Júliája, azaz Kovács Nóra az Adriai-tenger mellett tölti majd szabadságát. — Gyermekkoromban vidé­ki nagyanyámnál nyaraltam; patak partján, erdő mellett — sajnálnám is, ha mindez kima­radt volna az életemből. Most valamivel nagyobb út áll előt­tem; borzasztóan várom, hi­szen fárasztó évem volt. De végül is így a jó ... Most csak annyit kívánok, legyen elég napfény, hogy frissen, kipihen­ve léphessek színpadra a Csa­podár madárkában. G. SZABÓ LÁSZLÓ Máté Magda felvételei lamint megvalósulásra nem kerülő, de a pályázatokon dí­jat nyert bélyegterveket. A kiállítás alkalmából szak­szerű, értékes tanulmányokat közlő katalógus, valamint szá­mos alkalmi bélyegzésü le­velezőlap, első napi boríték és különböző postai kellék jelent meg. Ezenkívül a szocialista országok bélyeggyűjtő szövet­ségeinek képviselői és a fila­telista folyóiratok főszer­kesztői is összejöttek, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Hasznos volt az a nemzetközi szeminárium is, ahol a politi­kailag és társadalmilag elkö­telezett gyűjtemények létre­hozásáról és bemutatásáról tárgyaltak. A kiállítást több mint ötven­ezer látogató tekintette meg. Örvendetes, hogy ezek nagy része a fiatalok köréből került ki. Ez azt bizonyítja, hogy a fiatalok nemcsak puszta idő­töltést, szórakozást lelnek a bélyeggyüjtésben, hanem hasznos történelmi, termé­szettudományi, földrajzi isme­retekre is szert tesznek. (OZSVALD) I _a

Next

/
Thumbnails
Contents