A Hét 1981/2 (26. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-28 / 48. szám

Szenk Sándor: WAM ITT KAPCSOLAT BŐVEN Csak egy percre-Október második felében, két teljes hé ten át a muzsika ünnepnapjainak varázsában élt Szlovákia fővárosa. A Bratisla vai Zenefesztivál kü lönösen élénk figye lemmel kisért ese ménye az UNESCO és a Nemzetközi Zenei Tanács megbízásából rendezett TUI, azaz a Fiatal Zeneművészek Nemzetközi Tribünje volt. A fesztiváldíjak egyikét a huszonöt éves NSZK-beli hárfamüvésznö: MARIA GRAF nyerte. — Mióta foglalkozol zenével ? — Alig múltam tízéves, amikor szüleim beírattak a Richard Strauss nevét viselő müncheni konzervatóriumba. A zenei alapismeretek elsajátítása után a hárfa tetszett a legjobban, úgyhogy később, a főiskolán töltött évek során Is hű maradtam ehhez a hangszerhez. Tanulmányaimat három éwel ezelőtt fejeztem be. Azóta zenekari hangversenyek szólistájaként, kamarazenei műsorokban és önálló koncertek keretében rengeteget szerepeltem már közönség előtt, hiszen jelenleg hetvenöt-nyolcvan koncertet adok évente. — Ez bizony meglepően magas fellépésszám ... — Söt. azt kell mondanom, hogy szokatlanul magas, de még így sem tudok eleget tenni valamennyi meghívásnak és ajánlatnak. A jövőben azonban mégis inkább csökkenteni fogom fellépéseim számát, évente legföljebb csak negyven-ötven hangversenyen szeretnék szerepelni. Egyrészt a felkészülésre akarnék több időt szentelni, másrészt pedig nemcsak hogy férjnél vagyok, de két aranyos kisgyerekem is van, és úgy érzem, a családomnak is egyre nagyobb szüksége van rám. — A hárfajáték műfaján belül melyik stílus áll hozzád a legközelebb ?. — Az úgynevezett univerzális hárfázás magas szintű megvalósítása a legfőbb törekvésem. Különösen Händel, Mozart, Debussy és Ravel zenemüveit játszom szívesen. A kamarazenei kompozíciók közül főképpen a hárfára és furulyára, illetve a hárfára és vonósnégyesekre írt zenedarabokat kedvelem. — Nem zavart, hogy a Bratislavai Zenefesztivál versenyszabályzata értelmében a TIJI szereplőinek a műsorbizottság által meghatározott, kötelező zenedarabot kellett előadniuk ? — Egyáltalában nem, hiszen éppen Händel egyik legismertebb, hárfára és zenekarra irt szimfóniáját kaptam „feladatul". A Pierre Colombo vezette zsűri véleménye és a fesztiváldíj tanúsága szerint nemcsak a felkészülés ment zökkenőmentesen, de az ostravai Janácek Filharmónia kíséretében Bratislavában is jól adtam elő a sziporkázó zenei ötletekkel és játékos dallamváltozatokkal teli B-dúr szimfónia három -legérdekesebb tételét. — Sokan szépen hangzó, sejtelmes múltú hangszernek tartják a hárfát Mi a véleményed erről? — Hogy igazuk van, hiszen a legnagyobb, ujjal pengethető húros hangszer története egészen az ókorig nyúlik vissza. Az ó-egyiptomi sírok domborművein épp oly gyakori a hárfás alakja, mint Théba romjainak és a Néró-korabeli Róma katakombáinak reliéfjein. A hárfa történetében jelentős változást a kétrekeszes pedál feltalálása jelentette, ami a bonyolultabb hangzásnemek előadására is alkalmassá tette ezt az ősi hangszert. Elárulhatom, hogy nemcsak hárfázni szeretek, de szivesen is hallgatom a hárfamuzsikát. (mik-) 22 Sok olyan hamis filozófus és egyéb mihaszna gondolkodó akad manapság, aki lépten-nyomon az emberek közötti elidegenedés veszélyéről ír, szónokol, siránkozik. Mélységes meggyőződéssel, saját tapasztalataim alapján, felelősségem teljes tudatában állítom, hogy fent említett észlények borzasztóan tévednek. Gondolataik fellegvárába rejtőzve elszakadnak a mindennapok valóságától, s fölöttébb felületesen ítélik meg a kialakult helyzetet. Nem, nem vették még észre, hogy mióta ember él a földön, nem álltunk egymáshoz ilyen közel, nem leheltünk ilyen közvetlenül egymás szájába, nem tapostuk meg így egymás tyúkszemét, s nem osztoztunk annyira egymás nyavalyáiban, mint éppen mostanában. Melegen, söt mi több, lázasan ajánlom ama filozófusoknak, hogy utazzanak néha autóbuszon, villamoson, trolin, vagy vonaton, s már első útjuk alkalmával rádöbbennek korszakalkotó tévedésükre. Belátják, hogy ilyen jó még soha sem volt az emberiség egymáshoz. Például ma reggel saját szememmel láttam a villamoson, amint egy enyhén kopaszodó, öszülö halántékú — feltehetően gondos férj és több-Madame Mouilletard férjhez adta a lányát és megházasította a fiát. Azóta már egy év telt el... Ne hallgassuk, mit mondanak a szomszédok, hanem inkább hallgassuk meg madame Mouilletard véleményét erről! — Ó! Büszkén mondhatom, hogy a lányom nagyon jól ment férjhez! Nagyszerű vőm van! Az ilyen ember valóságos csoda! Ó, hogy milyen kedves! Azt gondolja, hogy az én lányom kora hajnalban felpattan az ágyból és a konyhába rohan, hogy reggelit készítsen? Szó sincs róla! Hogy milyen kedves fiú, az én drága vöm! „Sose fáraszd magad, aranyom! — mondja a kislányomnak! — Bekapcsolom a lemezjátszót, és miközben a mi kissé együgyű popsztárjaink nyivákolását hallgatod, én megfőzöm a kávét és behozom neked az ágyba. De talán inkább teát vagy csokoládét innál!" 6izo-o-ny! Az én lányomnak valóban mesés szerencséje van! És ebédet sem kell főznie, mihelyt a férje hazajön a munkából, mindjárt vendéglőbe mennek! Hát nem igazi szupervejem van! Ebéd után a lányom az üzleteket járja ... Este pedig a vöm azt mondja neki: „Drágaságom, vedd fel a legszebb ruhádat, színházba megyünk!" Csoda, valóságos csoda! Micsoda szerencse, hogy el ne kiabáljam!... De viszont a fiam, ugyan nem volt szerencséje! Ő aztán jól bevásárolt! Valóságos tragédia! El sem érdemes mondani. Ugyan hol talált magának egy ilyen pazarló, önző teremtést! A én menyem: szórós családapa — reumától duzzadt térdére ültetett egy apátlan-anyátlan, tizennyolc év körüli hajadont, és addig duruzsolt a fülecskéibe, míg a meghatódott kislány meg nem ígérte neki, hogy a közelgő érettségi után elszegődik hozzá kávéfőző kisasszonynak, vagy ahogy ma mondják, titkárnőnek. Aztán könnyes szemmel kezdtek búcsúzni egymástól számolatlanul hintve egymásra önfeledt csókjaikat. De ha nem hisznek a tisztelt filozófusok, keressék fel Smaci Macit, a közismert leányanyát. Nála aztán igazán kevesen tudnának többet mesélni az emberek közötti kapcsolatok egyre fokozódó elmélyüléséről. Pedig Macika nem is szokta igénybe venni tömegközlekedési eszközeinket. Hja, kérem nem véletlenül jöttek rá már az ókori gondolkodók a mind máig cáfolhatatlan igazságra, hogy a gyakorlat az elmélet szülőanyja. Ezzel az okos mondással be is fejezem rövid, de alkalmasint velős eszmefuttatásomat, s magam futok a pályaudvarra, ahonnan néhány perc múlva indul a vonatom. Megpróbálok egy kis helyet szorítani magamnak az ütközőn, ha még a kalauz valakinek feketén el nem adta. pokolfajzat! Igen, igen. Pedig milyen szerényen viselkedett az esküvő előtt! Hogy tette magát... A fiam pedig a megtestesült gyengédség! A szegény fiam! Vérzik a szivem, ha rágondolok! Mindjárt elmondom az egészet töviről hegyire, és aztán eldönti! Reggel, amikor a fiam hivatalba készül, azt gondolja talán, hogy az én menyem megmoccan, hogy reggelit csináljon neki ? Ugyan, dehogy! Számára ez roppantul fárasztó. Arra kényszeríti az én szegény fiamat, hogy kiszolgálja, az ágyba hozza neki a kávét, a teát vagy a csokoládét, amire éppen kedve szotytyan! Micsoda hercegnő! A konyha közelébe sem megy. Hogyisne, hiszen a főzés megárthat a szépen|kimanikűrözött kezének! És amíg az én fiam gürcöl, ő az üzleteket járja, szórja a pénzt, mindenféle drága csecsebecsét vásárol, és az én szerencsétlen fiam pedig kénytelen vendéglőbe járni vele, mert odahaza egyetlen falat ennivaló sincs! Amikor pedig fáradtan hazaér a hivatalból, ez az asszony még pihenni sem engedi a családi tűzhely mellett... Tudja, mit művel? Színházba cipeli a fiamat! Hát ehhez mit szól? Igen, igen! Mindenki megerösitheti, hogy igazat mondok! Ó, monsieur, milyen nehéz a sorsa egy olyan anyának, akinek az egyik gyermeke boldog, a másik pedig szörnyen szerencsétlen! Ford.: Gellért György Kik voltak Cupido kollégái? A szerelem istenéről többnyire annyit tudunk, hogy a görög Erósz isten római megfelelője Ámor; magyarul: Ámor és szerelemisten volt az ókori Rómában Cupido is. De neki vajon mi volt a szerepe? Nos, a mitológiában sem ismeretlen a bürokrácia, minden isten vagy félisten csak a saját rendeltetésének megfelelően boldogíthatta vagy keseríthette az emberek életét. Míg Erósz, illetve Ámor a szerelem egészének a megszemélyesítője, Cupido csak a szerelmi vágy istene, görög megfelelője a kevesebbet emlegetett Pothosz. Ám ezzel még nincs vége. Az olümposzi istenek szerelmi bonyodalmainak vezéralakja Aphrodité, akit a rómaiak Venus néven tiszteltek. S bár ő a szépség istennője is, fő tevékenységi területe a szerelem. Három hóra jár kíséretében: Peithó, a rábeszélés: Himerosz az epekedés: Hümenaiosz, a nászi öröm megszemélyesítője. Hol fakad az élet vize? Nemcsak a magyar népmesékben kedvelt elem az élet vize: csodatévő tulajdonságait sok mesehős próbálta ki viszontagságos útjain. Ez a csodanedű megfiatalítja az aggokat meggyógyítja a betegeket, föltámasztja a halottakat. Forrása Tündér Ilona ágyfejéné/ fakad, de aki elvetődik Tündérországba, jól vigyázzon, mert Tündér Ilona fekhelyének másik végében is van egy forrás. Abban a halál vize csobog, amely sok edzett daliának okozott csaknem végzetessé váló bonyodalmakat. A hősök persze épp azért mesehősök, hogy ezt a megpróbáltatást is leküzdjék. Az életfa viszont már nem mese, hanem valóság: a székely lakodalmi asztalok dísze, nem más mint egy tésztával bevont és felékesített faág. Néha olyan szép ebben a tésztabundában, hogy Kocsárdon egyenesen Prémesnek becézik. Az életfaállítás szokását egyes művelődéstörténészek a fává vált mitikus házaspár, Philemon és Baucis történetéből származtatják. Minden bizonnyal azt jelképezi, hogy az egybekelt fiataloknak egymás mellett kell gyökeret ereszteniük. Ki mossa a szennyest? Történelmi távlatból nézve nehéz erre a kérdésre határozott választ adni. Az ógörögöknél például a nők mosták a szennyest és Odüszszeusz a tanúnk, hogy e munkától még királylányok sem riadtak vissza. A régi egyiptomiaknál viszont ez kizárólag férfimunka volt, még bérmunkában is csak férfi vállalhatott mosást. Főmosónak. lenni a fáraó udvarában már az irigyelt méltóságok közé tartozott, s ezzel csak a fáraó főfehéritőjének rangja vetekedett. A mosoda és a ruhatisztító üzem gondolata sem újkori keletű. Számos ábrázolás tanúsíthatja, hogy már az időszámítás előtt voltak egyiptomi, görög és római mosodák, a régészek pedig mosodai szerszámokat is találtak már ősi városok feltárásakor. Egyes fennmaradt források szerint a mosodások több mint 2500 éwel ezelőtt már szövetségbe tömörültek, nyiNáh így vették fel a harcot a kontárok ellen. Fernand Reynaud: NEM LEHET MINDENKINEK SZERENCSÉJE